My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

13. fejezet

Merlin
Lassan két éve vagyunk együtt Arthurral, Uther egy autóbalesetben elhunyt, így anyám ismét új férj után kutat, míg mi a házunkban élünk, ugyanis anyu elvette tőlünk a lakást és ö használja. Teljesen kifordult magából... egyszerre 15-20 pasija van, pedig régen ő volt maga a hűség. Úgy érzem, hogy kezdek megbolondulni. Még mindig vannak azok a furcsa álmok, amikről nem merek beszélni Arthurnak. Erőltetett mosollyal az arcomon szolgáltam ki a vendégeket. Hirtelen jött be egy ismeretlen csürhe, akik bűzlöttek az alkoholtól. Tudtam, hogy belém fognak kötni, mégis odamentem...

-Jó estét, Uraim! - mosolyogtam. - Ma én leszek a szolgálójuk, Merlin a nevem. Mit szeretnének?

-Egy öltáncot.-kacsintott rám egy 40-es éveiben járó férfi.-Ha olyan jó vagy, mint az anyád, akkor fizetek érte 400-at.

-Kérem, hogy az étlapról rendeljenek.-mosolyogtam. Ameddig ők bogarásztak, addig a többi vevő távozott. Hamarosan elérkezett a záróra, ezáltal már csak én voltam az üzletben... Lance-nek haza kellett mennie, hisz ma fogja megkérni Gwen kezét... Gwaine és Percy az évfordulójukat ünneplik... Arthurral pedig összevesztem, így elment nélkülem. Hirtelen ragadta meg valaki a derekamat és ezáltal mozdulni sem bírtam.

-Az anyád egy ribanc... szóval valószínűleg te is az vagy. - suttogta az engem ölelő férfi a fülembe. - A haverjaimat hazaküldtem, így kettesben maradtunk.

-Engedjen el, kérem! - a szemembe könnyek gyűltek... itt nincs menekvés. Mivel már két éve Arthur védett meg mindentől és mindenkitől, így nem vagyok már erős. Azt mondta, hogy mindig mellettem lesz, hogy megvédjen és el is hittem, de most nincs itt... én pedig túl gyenge vagyok.

-Úgy gondoltam, hogy játszunk megerőszakolósat! - nyalt végig a férfi a nyakamon.

-Kérem, ne! Fejezze be! - könyörögtem, de ő már az övemmel kezdett babrálni.

-Jó kezdés!-nyomott még jobban a pultnak.

Arthur

Aggódtam... már zárás is volt és 10 perc alatt haza kellett érnie. Úgy hajtottam a kávézóig,mint egy őrült. Amikor megálltam láttam, hogy egy vén fószer taperolja Merlint, aki sír. Berontottam és a férfi megállt, majd rám mosolygott.

-Csak nem a tiéd a ribanc fia?-kérdezte még mindig hatalmas mosollyal az arcán. Nem szóltam semmit, rögtön ütni kezdtem őt. Mikor már alig mozdult, csak akkor hagytam abba. Merlin a földön ült és bömbölt. Azonnal rohantam hozzá és magamhoz öleltem.

-Kicsim... - csókoltam a hajába. - itt vagyok nincs semmi baj, gyere, menjünk haza.

-Rendben. - suttogta a legnagyobb kincsem és közben remegett a hangja. A férfit kidobtam az üzletből és haza indultunk. Mikor hazaértünk Merlin anyja fogadott minket... és egy férfi.

-Kisfiam! - mosolygott Merlinre. - Ő itt az új apukád!

-Örvendek a találkozásnak! - erőltetett magára egy mosolyt Merlin. Nem vette észre, hogy Merlin nincs jól, hogy kisírta a szemeit, hogy remeg.

-Elnézést, de mi most felmegyünk lepihenni. - mosolyogtam én is erőltetetten. Meg sem várva a válaszukat felkaptam a szerelmemet és a szobánkba vittem, ahol két velünk egyidős srác ücsörgött, és enyelgett. - Bocs, de rossz szobába jöttetek. A vendégszoba szemben van.

-Bocs haver! - veregette meg a vállam a magasabbik, majd fogta a csomagjaikat és átvonultak. Amint kimentek én kulcsra zártam az ajtót és Merlint az ágyra löktem, majd vetkőztetni kezdtem.

-Mit csinálsz?-kérdezte Merlin.

-Megnézem, hogy hozzád nyúlt-e valahol... - suttogtam az ajkaira, mert ha igen, akkor újra az én birtokomban kell lennie.