My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

9. fejezet

Arthur
-Merlin, nyisd ki a szemed! - szóltam rá az alattam fekvő fiúra, aki meg is tette, amit kértem. - Nem baj, ha nem akarod csinálni.
-Biztos?-kérdezte könnyes szemekkel, mire magamhoz öleltem, majd mikor kissé megnyugodott a nyakát vettem kezelésbe.
-Ha nem akarod csinálni, akkor is fogod.-jelentettem ki, majd a nyakkendőjével az ágyhoz kötöttem a kezeit.

Lancelot

Gwen próbált megnyugtatni, de nem sikerült neki. Senkinek sem sikerült volna. Merlinnel barátok vagyunk gyerekkorunk óta, nem tudnám elviselni, ha valami történne vele.

-Lance, ha nem állsz le, akkor még a végén féltékeny leszek.-ölelt meg hátulról Gwen.
-Gwen, beszélnem kell vele...-suttogtam, miközben a telefonomat előhalásztam. Ugye nem bántja őt? Ugye jól van?
-Persze, csak nyugodtan.-motyogta a szerelmem, majd magamra  hagyott. Igen, mindennél fontosabb nekem, de Merlint nem hagyhatom magára. Huszonnégyszer hívtam, de nem vette fel, így fogtam magam és mivel már vége volt a munkának hazadobtam Gwent, majd a telefonját bemérve elmentem egy gyönyörű lakóházhoz. Megkerestem Arthur Pendragont, majd a lakása ajtaján dörömbölni kezdtem. Arthur 20 perc múlva nyitott ajtót... törülközőben volt...

-Hol van?-rontottam be a lakásba, majd Merlin keresésére indultam.-MERLIN!
-Lance?-hallottam meg halk hangját a konyhából. A csuklóját jegelte, csak egy hosszú póló és egy gatya volt rajta, megviseltnek tűnt.
-Jól vagy?-fogtam az arcát a kezeim közé.

-Bocs, de nem szeretem, ha betörnek a lakásomba és ha fogdossák azokat, amik az enyémek.-magyarázta Arthur, miközben leütötte a kezeimet Merlinről.-És ő már az enyém.
-Én egy szóval se mon-kezdett bele a mondatába Merlin, de Arthur vadul csókolni kezdte őt. Merlin teste remegett, de nem tudtam mit tenni... a legjobb barátom tényleg az övé lett. Kipirult az arca és a szemeit is behunyta, bár próbál kötekedni, de nem löki el túl erősen magától Arthurt. Sosem lehetett irányítani őt, mindig azt csinált, amit akart, akkor és ott, ahol akarta. Még mindig az óvodás Merlin jár a fejemben, úgy érzem, hogy meg kell őt védenem. Ez egy legjobb barát dolga, nem?
-Merlin.-szólaltam meg, mire a barátom rögtön rám kapta a tekintetét.-Menj ki egy kicsit a szobából.
-Mit akarsz?-forgatta a szemeit Arthur, miután Merlin távozott.
-Ha rákényszeríted valamire vagy fájdalmat okozol neki, akkor megöllek. Szívbaj nélkül kiheréllek és megfojtalak.-magyaráztam Arthurnak, aki nem vett komolyan.-Nehogy azt hidd, hogy viccelek. A legjobb barátomról van szó, meg fogom tenni.

-És ha az állásodon múlik?-kérdezte Arthur, a hangja nagyon pimasz volt.

-Egy barát fontosabb.-jelentettem ki.
-De ha elveszted az állásod, akkor a barátnőd is szakít veled.-gonosz mosolyra húzta a száját, majd kilökdösött a lakásából. Miért? Miért kell köztük választanom? Ők a két legfontosabb személyek nekem.

Arthur
Amint eltüntettem a házból azt a minden lében kanál fickót, felsiettem a szobába Merlinhez, aki aludt. Biztos elfáradt, hisz ma sok mindenen ment keresztül. Ledobtam a törülközőt a földre, majd befeküdtem mellé és magamhoz szorítottam.
-Jó éjt Merlin...-motyogtam, majd a nyakába csókoltam és elaludtam.
Egy vár. Merlin a földet súrolja, én pedig sáros csizmával járkálok, hogy nehogy túl hamar végezzen.
-Mikor leszel már kész?-mosolyodom el gonoszul.
-Ha nem koszolnád össze azt a részt, amit megcsináltam, akkor már kész lennék.-mormogja. Ekkor mosolyogva ledobom a csizmáimat, majd Merlin mögé ülök és az ölembe rántom.-Mit csinálsz? Engedj el!
-Halkabban!-szóltam a fiúra erélyesen, aki még mindig az ölemben fészkelődött... a fülébe nyaltam, majd apró puszikat hintettem a nyakára, a hátán keresztül lefelé haladva.-Később takarítasz, előbb hadd mocskoljalak én össze téged.