My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

2. fejezet

Merlint hirtelen tépte ki a karjaim közül apám és lökte oda a nemesnek.
-Minek csinálod a fesztivált?!-kiáltott rám apám, mire egy velem egyidős fiú rontott be.
-Apám nem cserélheted el Delillah-t. Tudod jól hogy a gyermekem hordja a szíve alatt!-láttam apám arcán a döbbenetet... Merlin felnézett a fiúra, mire az csak a szemét bámulta.-Mi a neved?
-Me - kezdett bele a nevébe a szolgálóm, de nem hagytam, hogy befejezze.
-Semmi közöd hozzá. Ő az enyém, ahogy a terhes a tiéd.-mondtam, mire az ifjú rám pillantott és határozottan bólintott.
-Akkor nincs alku igaz, Herceg?-pillantott rám határozottan a fiú.
-Persze, hogy nincs.-mondtam. Kezet ráztunk, majd mindketten fogtuk saját szolgálónkat. Miután magamhoz rántottam Merlint felkaptam az ölembe és a szobámba sétáltam vele. Ott bereteszeltem az ajtót és az ágyra dobtam a szerelmemet.-Csak egy okot adj, hogy ne büntesselek meg azért, mert a szemébe néztél...
-Mert szeretsz?-pislogott aranyosan Merlin.
-Merlin... miért tudsz ilyen jó okokat mondani?-pusziltam meg arcát.
-Arthur... -motyogta Merlin.
-Ssshhh... ne beszélj... ne mozogj... csak hagyd hogy most az egyszer azt tegyek amit akarok. Ígérem, hogy nem fogok semmi olyat csinálni amit te nem akarsz.-mondtam, mire Merlin bólintott. Lassan csókoltam nyakára, majd ádámcsutkájára. Halkan nyögött fel.
-Arthur!-hallottuk meg Gaius hangját.
-Mondd csak.-mondtam.
-Merlin hol van?-kérdezte.
-Itt... alattam.-közöltem nemes egyszerűséggel.
-Alattad?-hallottam Gaius hangján, hogy meglepődött.
-Igen, alattam. Nyugodtan híreszteld, hogy Merlin nem csak a szolgálóm.-kiáltottam, majd megszívtam Merlin nyakát és ő hangosan nyögött fel.
-Arthur!-kiáltotta Gaius.-Hagyd Merlint ő nem neked való.
-Pontosan ő való nekem. -mondtam majd visszatértem az alattam fekvő kényeztetésére.
-Merlin!-kiabált a tanítómestere.
-Igen?-vinnyogta Merlin.
-Tarts ki! Mindjárt jövök és betöretem az ajtót!-kiáltotta.
-Gaius, ma Arthur azt csinál velem amit akar...-mondta Merlin miközben mélyen a szemembe nézett. Kék íriszei titokzatosan csillogtak, mégis így tetszett. Már megszoktam ezeket a szemeket és mindig is tetszettek. Barna hajához szokatlan volt először, de valahogy vonzó is. Bármely férfi, aki a szemébe nézett megtetszett neki. Hallottuk, ahogy Gaius elsiet az ajtó elől.

Gaius
Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam a lovagokért, hogy betörjék annak az önfejű hercegnek az ajtaját. Merlin mindig megengedett neki akármit, amióta a sárkány azt mondta neki, hogy Arthurral a sorsuk összefonódott. Amilyen bolond ez a fiú hagyja könnyűszerrel megfektetni magát. Amikor az őrök betörték az ajtót Merlint Arthur magához húzva ölelte.
-De...-kezdett bele Merlin.
-Azt csak akkor, ha te is bele egyezel.-suttogta Arthur, majd csókot nyomott ajkaira. Merlin sóhajtott egyet, majd kászálódott volna ki a herceg ágyából, de ő visszaránotta a fiút.-Kicsim, maradj nyugodtan. Majd én megyek te csak pihenj. Biztos elfáradtál.
Arthur kikászálódott az ágyából pucéran, mire meredő férfiassága mutatott felém.
-Arthur...-hallottam meg Merlin hangját. Arthur mosolyogva takarta el magát, majd Merlin felé fordult.-Biztos nem baj?
-Mondtam már, hogy nem.-mosolyogva puszilta meg Merlin arcát, majd elsietett lakosztálya egy másik részére. Amikor hátra néztem már az őrök sehol sem voltak. Mentek pletykálni és ezt Arthur is jól tudja. Szerintem nagyon is örül a dolognak.
-Merlin, jól vagy?-siettem a fiatal varázslóhoz.
-Persze.-mosolygott, majd varázslattal megjavította az ajtót.-Kicsit fáradt vagyok, de minden rendben.
-Attól, hogy szerelmes vagy a hercegbe nem kéne neki mindent megengedned.-mormogtam. Ő csak mosolyogva ölelt meg.
-Gaius jól vagyok. Nem csináltunk semmi olyat.-mosolygott Merlin, majd kiküldött, hogy felöltözhessen. Egy idő után bekukucskáltam, hogy hogy áll az öltözéssel a tanítványom... mikor megpillantottam őket Arthur gyengéden csípőjénél fogva rántotta magához Merlint, aki mosolyogva viszonozta a csókot.
-Merlin mennünk kéne!-kiáltottam immár az ajtó túloldaláról. Merlin mosolyogva lépett ki az ajtón.
-Mehetünk.-mondta mosolyogva Merlin. Arthur még egy gyors csókért kijött a szobájából, majd vissza is vonult.
-Merlin nekem ez nem nagyon tetszik.-mondtam, de ő csak mosolyogva sétált tovább.-Rosszul fognak veled bánni, ha ez kiderül.
-Nem érdekel, amíg Arthur boldog.-mondta, majd előre ment.
-Minek fecseg annyit ez a nagyszájú sárkány? Jobb lett volna, ha nem mond semmit neki. Akkor talán nem is lenne a szolgálója és úgytűnik egyben szeretője.-motyogtam miközben az előttem botorkáló fiút néztem.