My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

12. fejezet

Uther

Merlin aranyosan fészkelődött velem szemben, míg Arthur piszkálta őt. Merlin fülig volt pirulva, mikor a fiam hozzáért, aki természetesen ezzel szórakozott.

-Arthur! - rivalltam a fiamra, de ő nem foglalkozott velem és Merlint az ölébe ültetve piszkálta tovább. Nem akarom, hogy a fiam homokos legyen, hisz ez csak nehézségekkel járna neki. Az anyja halála óta nem beszélt Morgana-val, a mostohanővérével és nőkkel nem is érintkezett azóta. - Ha anyád ezt látná, akkor nem örülne.

-De anyám már nincs itt. - mormogta Arthur, majd még jobban magához szorította Merlint. Érdekes módon, eddig soha nem ragaszkodott egyik partneréhez sem ennyire. Úgy érzem, hogy nem azért teszi mindezt, hogy idegesítsen, hanem tényleg szereti a fiút. A gondolatmenetemen fel kellett kacagnom. Marhaság azt hinnem, hogy a fiam szerelmes, hisz ő nem képes még szeretni sem, továbbá sajnálatot sem érez senki iránt.

- Szeretném, ha elhagynád a lakást és, ha mind a négyen együtt élnénk. - magyaráztam. A fiam arcán undor tükröződött, ahogy rám nézett.

- Nem fogok ismét veled élni! - sziszegte. - Nincs az a pénz.

- Merlin viszont te hazajössz velem, mivel te még csak 17 éves vagy. - mosolyogtam a barna fiúra.

- Nem teheted ezt velem! - kelt ki magából Arthur. - Nem veheted el azt, ami nem a tiéd!

- De nem is a tiéd! - pattant fel hirtelen Gwaine, vagyis az alacsonyabb fiú. - Merlin soha nem lesz a tiéd!

- Ahogy téged az az óriás fog megbaszni elsőnek! - mutatott Percivalra a fiam. Az alacsonyabbik srác elhallgatott, míg a magasabb izmai megfeszültek. - Ja... hogy már meg is történt?!

- Fogd be! - kiáltotta Percy. - Nem tartozik rád, hogy mi is van köztünk! Senkire sem tartozik!

- Percy... - simított a mellette lévő srác kezére Gwaine, így a megszólított rögtön társa felé kapta a fejét. - Ne kapd fel a vizet... minden rendben van...

- Nem tartozik senkire... - ismételte remegő hangon Merlin.

- Merlin, én nem úgy...-kezdett bele Percy a magyarázásba, de a fiú a fiam öléből kipattanva kiviharzott.

- Gratulálok! - rázott kezet Gwainenel a fiam. - Te is a seggbe rakottak klubjába tartozol most már! Senki nem szólt még róla, hogy ebben a klubban a barinők mindent megbeszélnek?

- TAKARODJ! - ordította Percy vörös fejjel és megfeszült izmokkal, míg Gwaine csendesen ült.

- Fiam, te egy seggfej vagy! -mondtam bele a képébe.

- Volt kitől örökölnöm. - kacsintott rám Arthur, majd sietősen távozott. Mikor utána mentem sehol sem láttam őt. Hirtelen szédültem meg, így le kellett ülnöm.

- Arthur, neked nincs jogod ilyet tenni! - kiáltottam a fiamra. - Én vagyok a király és nem te!

- Neked nincs jogod megmondani, hogy mit is tegyek! Mi van akkor, ha egy istenverte varázslót szeretek?! Mi van akkor, ha nem nő?! - ordította Arthur, miközben a szemében könnyek csillogtak. - Akkor is, ha király vagy... elsősorban az apámnak kéne lenned és elfogadni engem.