My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

Prológus

Arthur Pendragon
Mikor belém kötött az a barna hajú srác már tudtam nekem ő kell. Szemei szinte villámokat szórtak, mégis lágyan tekintett rám. Nem tudhatta, hogy ki vagyok, így úgy beszélt velem mint eddig még senki. Mosolyogva hallgattam szavait majd kihívtam egy párbajra amin elég rosszul teljesített mikor megtudta hogy én vagyok a herceg akkor sem viselkedett másképp. Egy ünnepélyen vettem részt mikor megmentette az életemet és azóta a szolgám.
-Jó reggelt! Hasadra süt a nap! - húzta szokásos szövegével a függönyöm Merlin. Nem másztam ki így felém hajolt és én magamra rántottam őt, majd magam alá fordítottam.
-Szia Merlin! - mosolyogtam, majd csókra kényszerítettem. Miután elváltunk Merlin kapálózni kezdett alattam.
-Te idióta most azonnal mássz le rólam! - kiabált Merlin. - Ezt tartogatsd a hölgyeknek!
-Már megmondtam, hogy te leszel a feleségem...-mosolyodtam el és elkezdtem simogatni az arcát szolgálómnak.
-Arthu....-kezdett bele Lancelot, de lefagyva állt.
-Mondd csak... -mosolyogtam.
-Lance segíts! - sipákolta Merlin.
-Arthur jönnöd kéne...-pillantott végül rám a lovag.
-Mi olyan fontos már megint?-kérdeztem.
-Az édesapja hívatja és Merlint is látni akarja.-mondta végül és bezárta maga mögött az ajtót minket várva.
-Címeres Ökör nem kapok levegőt, nehéz vagy...-nyöszörögte Merlin alattam. Gyorsan gurultam le róla, majd felöltöztetett és mentünk is apámhoz. Mikor beléptünk a terembe apám rögtön végigpásztázta a szolgálóm.
-Fiam...-pillantott rám apám.
-Apám...-léptem közelebb.
-Királyom, jó reggelt kívánok!-hajtotta meg magát egy kicsit Merlin.
-Merlin köszönöm. -mondta apám póker arccal, de a szeme mosolygott.
-Miért hívatott minket apám?-kérdeztem.
-Meg akartam kérdezni hogy kapcsolatotok hogy áll?-pillantott rám apám.
-Merlin ellenáll, de már nem sokáig.-mosolyogtam, majd nyakánál fogva magamhoz rántottam szerelmemet és egy puszit nyomtam szája sarkába.
-Áhh, fúj... -nyavajgott Merlin, mire meg csókoltam és teljesen vörös lett.
-Elpirultál!-nyomkodtam meg az arcát.
-Dehogy pirultam. -nyújtotta ki a nyelvét Merlin.
-Merlin most menj dolgodra!-parancsolta apám, mire Merlin rám emelte kék íriszeit.
-Várj meg a szobámba.-suttogtam, mire ő aprót bólintott majd távozott.
-Arthur tudod hogy nem vagyok oda a kapcsolatotokért. Nem akarom, hogy Camelot megtudja, hogy a fiam, a leendő királyuk nem normális.-mondta apám.-Ha legközelebb valami gond van ne segíts rajta!
-Apám én ilyet soha nem tennék még a kedvedért sem. Merlin a legrendesebb és legcsodálatraméltóbb ember, aki Camelotban megfordult.