A kastély őre

Tizedik fejezet - Edzés

  A vacsora a Sötét Kastélyban igazán nem mindennapi eseménynek számított. Rumplestiltskin szokásos helyén ült, az asztalfőn, Belle pedig tálalt neki, mielőtt elfoglalta volna helyét a férfi jobbján. Draco pedig, aki már olyan magas, és hosszú volt, mint az egész asztal, Rumplestiltskin balján ült a saját tányérjával. Néhanapján a sárkány hozzádörgölőzött gazdája lábához, és ilyenkor Rumplestiltskin odahajolt, és megsimogatta az állatot. Egy nap a Sötét Úr szóvá tette a sárkány méreteit.
– Draco nagyon megnőtt, nem gondolod, Belle?
Belle felnézett a tányérjából.
– Megnőtt. Hamarosan olyan nagy lesz, hogy lovagolhatunk is rajta.
– Ez is egy szempont, de előbb hozzá kell szoknia a szárnyai méretéhez Normális esetben, ebben a korban az anyasárkány tanítja meg a kölykét repülni, de ebben az esetben ez szóba sem jöhet.
– Vajon miért? – kérdezte ártatlanul Belle.
– Nem tudtam, hogy benne van abban az átkozott tojásban – morgott Rumplestiltskin. – Másfelől, tudok valakit, aki taníthatná helyettünk.
– Vannak emberek, akik sárkányokat tanítanak?
– Igazából nem, de vannak különleges kapcsolataim.
Belle-nek nem igazán tetszett az a vigyor, amellyel a férfi ezt kimondta.

~*~

Másnap Rumplestiltskin véghez is vitte a tervét. Kiderült, hogy a barátja egy erős boszorkány, név szerint Maleficent. Rumplestiltskinen, és a Királynőn kívül ő volt a legerősebb mágiahasználó, de a Királynőtől eltérően, őt nem érdekelte Rumplestiltskin.
– Mal! Hogy vagy? Már évek óta nem beszéltünk.
Maleficent apró mosollyal nézett a manóra.
– Túl régóta nem, Rumple. Úgy látom, igazak a pletykák – mondta, és Belle-re tekintett.
– Néhány igen, de nem ezért vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy szívességet kérjek azért, amiért annak idején segítettem neked.
– Ó, igen. Az az altató átok, amit adtál. Mire van szükséged?
Rumplestiltskin arrébb lépett, hogy Maleficent láthassa Dracót.
– Szeretném, ha megtanítanád repülni.
A boszorkány felállt a trónjáról, és közelebb ment, hogy szemügyre vegye Dracót. Legnagyobb meglepetésére, a sárkány nem morgott a nőre, mint ahogy azt a Királynővel tette.
– Hát nem ő a legaranyosabb lény a világon? Mennyi idős, nyolc hónapos?
– A múlt héten lett kilenc hónapos – válaszolt Belle.
– Rendben. Azonnal kezdhetünk. Adjatok nekem egy hetet, és úgy fog repülni, mint egy madár.
– Bámulatos! – Rumplestiltskin enyhén meghajolt. – Vedd úgy, hogy megfizetted az adósságod.
Maleficent bólintott, majd köddé vált. Belle letérdelt, és megpaskolta Draco fejét. A sárkány nyüszögött, amiért el kellett válnia a többiektől egy hétre, de a lány megvigasztalta. Ahogy ő és Rumplestiltskin elindultak kifelé, a lány még visszanézett a sárkányra.
– Hogy fogja az a nő megtanítani Dracót repülni?
Rumplestiltskin megállt.
– Csak figyelj! – Hirtelen hatalmas üvöltést hallottak, mire mindketten odafordultak. Draco előtt egy hatalmas, fekete sárkány állt. – Mal a legjobb alakváltó, akit ismerek. A sárkány a második természete, szóval Draco jó kezekben van.

~*~

– Rum, biztos vagy benne, hogy Draco jól van? – kérdezte Belle pár nappal később.
– Biztos vagyok benne, hogy jól van, kedvesem. Maleficentnek van egy egyszarvúja, szóval tudja, hogy kell bánni még a legkülönlegesebb állatokkal is. Nagyon könyörületes mindenfajta szörnyeteg iránt.
– Ez megmagyarázza, miért bír téged.
Rumplestiltskin mosolyogva nézett fel a varázsitalok és üvegcsék tömkelege fölül, amelyek az asztalon álltak.
– Nagyon vicces, Belle. Csak beszélj tovább, és megmutatom, milyen szörnyeteg is tudok lenni.
Belle felnevetett, majd betette a könyvjelzőt a könyvbe.
– Nem lenne hozzá szíved. Mélyen belül csak egy ártalmatlan kölyökkutya vagy.
Belle csak egy morranást hallott, mielőtt Rumplestiltskin a kétüléses kanapéra döntötte volna. A Sötét Úr egy kézzel a lány feje fölé fogta Belle mindkét kezét, és rávigyorgott.
– Félsz?
– Tőled? Soha! – De azért küzdött ellene.
– Bátor vagy, Belle. – Rumplestiltskin szabad kezével végigsimított a lány karján, miközben figyelte, ahogy fészkelődik. – Lássuk, milyen bátor leszel, ha végeztem. – A férfi megszorította a kezeit, így a lány nem tudta mozgatni a kezét. Ezek után Rumplestiltskin addig csiklandozta Belle-t, míg a lány szemei könnyesek nem lettek.
– Rum! Ez nem vicces! – visította Belle, miközben nevetett.
– Ezért nevetsz, kedvesem? – kérdezte a Sötét Úr, mielőtt maga is hangosan nevetni kezdett.

Nem sokkal később a férfi hátraesett, a kétüléses kanapé másik végébe, és elengedte Belle-t. Amint a lány kezei szabadok lettek, felvette a köztük levő párnát, és azzal kezdte püfölni Rumplestiltskint, ahol érte.
– Te szemét! – Rumplestiltskin erre nevetni kezdett, majd elkapta Belle csuklóját. Könnyedén lehúzta magához a lányt, aki abbahagyta a harcot, és rajta pihent. – Utállak!
Rumplestiltskin a lányra mosolygott, és szorosabban ölelte magához.
– Nem, nem utálsz.
Belle visszaölelte a Sötét Urat.
– De igen! Elhagylak, és hozzámegyek Gastonhoz!
Rumplestiltskin kuncogott egyet, és becsukta a szemét.
– Remélem, nem fognak zavarni a tövisek.
Belle vele nevetett. Aztán a szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy Rumplestiltskin mit is mondott.
– Tövisek? Rumple, ugye nem tettél semmit?
– A fiú rendben van. A mágia megakadályozza, hogy elszáradjon, de azt hiszem, levágtad a lábát.
– Változtasd vissza!
Rumplestiltskin végre kinyitotta a szemét.
– Miért tenném? Az az idegesítő alak idejött, és azt követelte, hogy engedjelek el. Jobban ismerhetett volna ennél. Örülhet, hogy nem valami rosszabbá változtattam.

Rendben, ideje volt taktikát váltani. Belle ujjait a férfi hajába fúrta, és nézte, ahogy Rumplestiltskin szemei lecsukódnak. Mélyen belül csak egy ártalmatlan kölyökkutya volt, és a kutyusok szeretik, ha kényeztetik őket. Rumplestiltskin halkan morgott, majd fejét a lány vállgödrébe ejtette. Tudta, hogy a lány mit csinál, de jelenleg tehetetlen volt vele szemben. Belle-nek túlságosan jó illata volt ahhoz, hogy legyen ereje megmozdulni.
– Kérlek, Rum! Vedd le az átkot, és küldd haza! Apám biztosan azt gondolja, hogy nyárson megsütötted, és megetted az agyvelejét, vagy ilyesmi.
– Valószínűleg nincs túl sok esze, ha idejött, szóval nem lett volna mit megennem – morogta halkan Rumplestiltskin.
Belle erősen meghúzta Rumplestiltskin haját.
– Rum!
Rumplestiltskin sóhajtott.
– Rendben. – A férfi meglendítette a kezét anélkül, hogy elengedte volna a lányt. – Meg is van. Most már boldog vagy?
– Igen. – Belle megfordult a férfi ölelésében, és az ölébe telepedett. – Köszönöm!
A Sötét Úr csak mormogott valamit, de elhallgatott, amikor Belle arcon csókolta. Belle tudta, hogy Rumplestiltskin csak azért tette, amit Gastonnal tett, amiért néhány perce őt is csiklandozta. A Sötét Úr azért tett ilyen dolgokat, hogy boldoggá tegye a lányt. Igen, a férfi belül csak egy ártalmatlan kölyökkutya volt, és tőrrel, vagy anélkül, Belle jól beidomította.