A kastély őre

Harminchetedik fejezet - Tévedések

  – HAPCI! Elnézést, Mr. Gold! Azonnal hozom a csomagját.
Gold visszatartotta magát attól, hogy undorodva nézzen az egykori törpére, amikor az elment a tablettáiért. A gyógyszertár ajtaja kinyílt, és Marco lépett be, aki Gold mögé állt. Tom újra tüsszentett, ahogy a gyógyszeres polcok között állt.
– Marco! A te rendelésed is megvan. Csak adj egy percet, és megtalálom.
– Csak nyugodtan, ráér. Nem sietek – mondta az asztalos.
– De én igen – szólt közbe Mr. Gold. – Ha nem túl nagy probléma, tudna egy kicsit sietni? Belle ebédszünetének egy óra múlva vége, ő pedig a boltomban vár rám.
– Természetesen, Mr. Gold. – Tom végül két fehér papírzacskóval tért vissza. Ám amikor újra tüsszentett egyet, mindkettőt elejtette. – Ó, sajnálom! Tessék!
Tom felvette a zacskókat, és mindkét férfinak adott egyet-egyet. Gold gyorsan fizetett, majd elhagyta a gyógyszertárat. Félúton járt a zálogház felé, amikor erős fájdalom hasított a lábába, amely arra kényszerítette, hogy megálljon, és bekapjon két pirulát. Mire elérte a boltot, a fájdalom elmúlt. 

Gold hamar megtalálta Belle-t, aki a bolt hátsó részében azzal szorgoskodott, hogy teát főzzön kettőjüknek. A lány nem hallotta, hogy a férfi belépett a boltba, amely alkalmat adott Goldnak arra, hogy szégyentelenül szemügyre vehesse a feleségét. A kék ruha, amit Belle aznap viselt, anélkül emelte ki az alakját, hogy túl szűk lett volna rá, és pont a térde alatt ért véget. A ruha gyönyörűen passzolt a lány szemeihez, mialatt a vállát szabadon hagyta. Ebben a pillanatban Goldnak újra eszébe jutott, hogy milyen szerencsés férfi is, és magában szélesen elmosolyodott.
Amilyen halkan csak tudott, a lány mögé lopakodott, majd karját Belle dereka köré fonta. Belle elmosolyodott, majd hátát a férfi mellkasának nyomta. A lány valami keményet is érzett a combjánál, és szélesen elvigyorodott.
– Ez a sétapálcád, vagy ennyire örülsz, hogy látsz engem?
Gold a lány vállához nyomta az állát.
– Mindig boldog vagyok, ha látlak, édesem.
– Ma különösen jó hangulatban vagy. Mi van veled?
– Nem tudom. Talán csak kitört rajtam a tavaszi láz. – Gold hirtelen elkezdte csókokkal elárasztani Belle nyakát, és vállát, mire a lány halkan felmorrant.
– Csak egy óra ebédszünetem van.
Gold megfordította Belle-t, majd végignézett rajta, és elvigyorodott.
– Nos, akkor a legtöbbet kell kihozni belőle, nem igaz?

~*~

Egy jó órával később Belle még mindig mosolygott, és sajnálkozva mászott ki a férje karjaiból.
– Tényleg örültél, hogy láttál. Milyen kár, hogy nincs most több időnk erre, szerelmem.
Gold felmordult, és megpróbálta visszahúzni a feleségét az ágyba.
– Maradhatnál. A könyvtár nélküled is rendben lesz.
Belle felnevetett, amikor Gold elkezdett duzzogni, így inkább egy csókot lehelt férje ajkaira, mielőtt a hátsó szobában megkereste volna a levetett ruháit.
– Velem jöhetnél. Tudom, hogy a mai nap nem volt túl eseménydús számodra.
Mr. Gold lusta mosollyal dőlt hátra a székében.
– Mennék én, kedvesem, de azt hiszem, ezúttal teljesen kimerítettél. Jelenleg deréktól lefelé semmit sem érzek, de légy nyugodt, ha hazaértünk, folytatjuk.
Belle felöltözött, és rámosolygott a férfira.
– Azt el is várom, Rum.
Miután Belle újra gyengéden megcsókolta a férjét, elment, de Gold nem mozdult. Habár már számtalanszor volt együtt Belle-el, ez az alkalom nagyon furcsa volt. Úgy érezte magát, mintha az egész testén villám cikázott volna keresztül. Ez pedig minden alkalommal megismétlődött, amikor Belle megérintette őt. Gold nem érezte magát ilyen élőnek az első alkalom óta, és fogalma sem volt, hogy mi történt. Talán tényleg a tavasz tehetett róla. Gold nem tudta, mi lehetett ez az érzés, de abban biztos volt, hogy újra át akarja élni.

~*~

– Nem bírom tovább – mondta Belle a többi nőnek, akik körülötte voltak. Belle vasárnap este egy átlátszó hazugsággal mentette ki magát a férje előtt. – Ha ezt tovább folytatja, a végén bezárkózom vele együtt a házba, és soha többé nem jövök ki.
– Felülmúltad minden férjes asszony legmerészebb álmait is – mondta Ashley. – Tudod, mit meg nem adnék azért, ha Sean nem csak egy órán át, de négyen tenne így magáévá?
Belle ivott egy kortyot az italából.
– Nem volt végeérhetetlen. A férjem minden órában megállt, hogy fellélegezzen, és testhelyzetet változtasson.
– Te szerencsés nőszemély!
– Ezt te szerencsének nevezed? Miatta nem tudtam tegnap találkozni veletek, mert annyira kimerült voltam, hogy el sem tudtam hagyni az ágyat.
– Hadd kérdezzek valamit – mondta Ruby egy részeg mosoly kíséretében. – Az egész fékevesztett szeretkezés alatt elhagyták a szádat a „Ne!", vagy az „Állj!" szavak?
– Ruby! – kiáltott fel Mary-Margaret, miközben Belle elpirult. Az igazság az volt, hogy Belle pár perc után minden létező szót elfelejtett a férje nevén kívül.
– Mi van? Ahogy elnézem Annie-t, nem igazán próbálta megállítani azt az energizer nyúl férjét, és most kénytelen együtt élni a következményekkel.

Belle éppen válaszolni akart, amikor megszólalt a telefon. A lány tudta ki hívj, még mielőtt felvette volna a kagylót.
– Igen, szerelmem?
– Te etted meg az utolsó cseresznyéket? Nem találom őket.
– Nem. Ott vannak a tojások mögött, és jobban teszed, ha nem zabálod fel őket.
Belle hallotta, ahogy Gold sötéten felnevet, és ettől megborzongott. Biztos volt benne, hogy a férje tervez valamit.
– Ó, Belle! Nem fogom megenni őket. Te fogod, ha hazajössz, ráadásul, miközben én zabállak fel téged.
– M... Micsoda?!
A többiek Belle arcát figyelték, amely egyre vörösebb színt öltött, ahogy Gold a terveit mesélte a lánynak. Amikor már nem bírta tovább, Belle durván megszakította a hívást, majd olyan halkan tette le a kagylót, ahogy csak remegő kezei engedték.
– Mit mondott? – kérdezte Emma.
– Hadd fogalmazzak úgy, hogy szerepel benne ő, én, a cseresznyék és sok-sok tejszínhab.
– Mindig tudtam, hogy ez az ember egy szörnyeteg! – jelentette ki Ruby. – Kipróbálta már rajtad a Szürke ötven árnyalatát is?
Belle arca ha lehet, még vörösebb lett, mialatt igyekezett kiűzni azon gondolatait a fejéből, amelyeket a férje ültetett bele.
– Bárcsak tudnám, mi van vele. Mindig is jó volt az ágyban, de most... most istentelenül fantasztikus!
Ezt a kijelentést egy rakás feltevés követte.
– Biztos csak a tavasz miatt van. Majd elmúlik.
– Talán kapuzárási pánik tört rá.
– Szerintem Viagrát szed.
– Elképzelhető, hogy csak teherbe akar ejteni.

~*~

Másnap Belle már meg is kapta a választ. Marco, azaz előző nevén Gepetto pont akkor lépett be Nagyi étkezdéjébe, amikor Belle-nek ebédszünete volt. Ahogy az asztalos ránézett Belle-re, látszott, hogy nagyon zavarban van.
– Mrs. Gold, válthatnánk pár szót a férjéről?
– Persze, Marco. Bármelyik percben itt lehet, ha személyesen akar vele beszélni.
– Nem! Az egész szituáció nagyon kínos úgy, ahogy van.
Belle enyhe aggodalommal nézett a férfire.
– Mi a baj?
– Úgy tűnik, egy kis keveredés történt pénteken a patikában. – Marco egy üveget húzott elő a zsebéből. – Véletlenül elcserélődtek a piruláink. Tegnapig én magam sem vettem észre.
– Sajnálom. Remélem, nem okozott túl nagy kellemetlenséget.
– Semmi gond. A hölgy, akivel randiztam nem volt túlságosan letörve.
– Randi? Mégis, miféle pirulákat kapott a férjem?
Marco elpirult, és a földet kezdte bámulni.
– Tudja, azok... potencianövelők voltak. Kérem! Mondja meg neki, hogy ha tudja, hozza vissza nekem őket.
Marco hirtelen elsietett, Ruby pedig vigyorogva jött előre.
– Tudtam! Emma, Mary-Margaret és Ashley tartoznak nekem húsz dollárral.