𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

34.-Beszélgetések-

A meglepődöttségtől felélénkülve balra néztem.
Erica.
Jobbra pillantottam.
Boyd.
Például Isaacet, akinek szinten elég szép sebek díszítették az arcát és a karját.
Melette pedig ott állt Derek.
Az egész lábamat hatalmas piros foltok terítették be, főleg a térdem alatt, ahol az ereim baromi sötéten kidagadtak.
Elkezdtem gyógyulni.
-Na mondd, mi történt veled?

Nem is tudtam, hol kezdjem. Pár pillanatig meg sem szólaltam. Gyorsan átgondoltam a mondanivalómat-a kanimát kihagyva persze-, majd elkezdtem mesélni. Bármennyire is rossz volt belegondolni, hogy csak a fél igazságot mondhattam el.
-Lényegében annyi hogy,-majdnem elkezdtem Jack haláláról beszélni- Grace persze ott volt a megbeszélt helyen, és hát... Nem sokáig beszélgettünk. Párszor eltalált, én is őt-messzebbről figyeltek a többiek is-. Aztán valami kötelet tekert a derekára, kibiztosította magát és leugrott a hegyről. De csak egy-két métert zuhant, közben pedig felém dobott egy öngyújtót és...-nyújtottam el az utolsó szót, majd a lábamra pillantottam-Így égtem meg, ő pedg elmenekült.
A mondandóm közben egyébként végig figyeltem, nehogy nagy szünetet hagyjak ki, vagy feltűnően hallgassak el dolgokat. Tudtam, hogy majd úgy is el kell mondanom a Jacksonos ügyet, de még én magam sem tisztáztam le teljesen a bennem zajló gondolatokat. Még kell egy kis idő.
Láttam, mintha Derek észre vett volna valami gyanúsat rajtam, ezért folytattam.
-Egyébként utálom ezt a nőt. Adtam volna neki esélyt, hogy megmagyarázza, vagy rendbehozza a dolgokat, de á... Annyira utálom. De még így sem voltam képes mindent beleadni. Talán legközelebb... -néztem a földre, közben meg azon gondolkoztam, vajon mennyire lehet ciki, hogy ilyeneket mondok?
„Majd legközelebb kinyírom mert pankrátorninja vagyok, sima ügy."
Bár igazat mondtam. Remélem. Legalábbis szerintem az biztos, hogy máskor nem fogom vissza magamat.
De ugye van a terv, és van, amikor azt kéne végrehajtani, hiszen egyszerűnek tűnt, mégis, amikor ott voltam, valamilyen bizarr érzés fogott el. És nem ment.
Nagy levegőt véve kifújtam, még mindig lefelé bámulva, annak jeléül, hogy befejeztem a mondandómat.
Most pedig következtek a reakciók, amiket inkább nem részleteznék. Nagyjából annyi, hogy Grace kapott pár nem kedves szót.
Átadom neki. Kifejezem neki én a saját véleményemet is róla. Szíves örömest.
A napom többi része azzal telt, hogy megkérdeztem; Isaac hol járt?, mivel megsérült. Igaz a sebei már nem látszódtak. Elkezdtett ő is kiselőadást tartani, aminek lényege, hogy a vadászok még mindig meg akarják ölni őt. De aranyosak, komolyan...
Ezen kívül még szóba kerültek Isaac gyerekkori nagy lelki traumái, amit a többiek nem hallgattak végig (nekik már sokadszorra lett volna), tehát azt ketten beszéltük meg.
Az egész úgy került szóba, hogy szegény srácot egy ideje még a zsaruk is üldözték, mivel meggyanúsították, hogy megölte az apját.
Aki mint kiderült, hatalmas bunkó volt, kínozta a fiút. Tett vele olyan dolgokat az apja, mint velem Grace, vagy akár Jack. De nem mindig volt olyan...
Egész sokat beszélgettünk, közben már a saját hasonló közös nyomorainkan kínosan nevetve. Azt hiszem, sikerült vele összebarátkoznom, ami elég nagy előrelépés ahhoz képest, hogy majdnem kitörte miattam a nyakát és a bordáit még Scotték házában.
A ma éjjelt a metrómegállóban töltöttem, amit persze nem bántam. Itt akartam lenni. Derekkel és a többiekkel.
Már eléggé éjjel volt, de egyszer csak Derek közölt a többiekkel valami olyasmit, hogy „elmaradt egy ideje a tréning", amin én csak mosolyogtam, hogy itt fognak szenvedni már hajnalban a többiek. Visszafolytott vigyorom nem tartott sokáig, jól megkaptam, hogy „rám is ráférne", szóval nem úsztam meg, mentem én is.
Hm. Hát közben rám sajnos elég oda nem illő helyzetekben jön rám a nevethetnék. Fogalmam sincs mi volt abban vicces, hogy sorra törtek el csontjaink-nekem elég kevés, ennek örültem- Isaac szegény kapott elég keményen, Derek „picit" azt hiszem durvább volt, mint kellene. Egyszerűen csak maga a helyzet volt vicces talán. Ketten is „harcisérültek" voltunk, ilyenkor már mások aludnak, minket pedig Derek vágott hozzá a földhöz félpercenként. Mi pedig próbáltuk ezt elkerülni kisebb-nagyobb sikerrel.
Igen, a helyzet volt nevetséges. De úgy láttam a többiek már megszokták. Pfff...
Alvás előtt még váltottam pár szót Ericával és Boyddal is, először is megköszöntem nekik, hogy idehurcoltak, másodszor pedig gondoltam beszélgetek velük is. Ugyanis már mióta ismerem őket, de szinte csak látásból, pedig elvileg akkor mi egy falkában vagyunk.
A kis beszélgetés örömömre hosszúra nyúlótt, és ma ismerem meg őket igazán. De tényleg. Erica koránt sem így nézett ki, senki nem vette észre őt, betegségei is akadtak bőven. Egyébként „szemtől szembe" sokkal normálisabb lány, mint amilyennek tűnik. Boydból csak szimplán annyit tudtam kihúzni, hogy sokáig egyedül érezte magát. Ezt nem így mondta szó szerint, de ez volt az igazság.
Én magamról nem igazán beszéltem, amióta itt vagyok, nagyjából tudták mi történt velem, de azért dumáltunk arról is. A múltamról nem. Arról nem. Nem fogok.
Én se tudtam, még nagyjából mi történt. És miért nem emlékszek rá, de ma elhatároztam, hogy holnap mindent ki fogok deríteni. Elmegyek a leégett házhoz-amit már tervezek egy ideje-, és fényt derítek mindenre. Ha kell, segítséggel...

Másnap reggel egy üres metróban keltem, de csak Derek és Isaac volt itt, ugyanis Boyd és Erica rendesen otthon laktak, a családjukkal. Oké. Ne gondolj rá, ne gondolj rá!
Mivel hétvége volt, a napom nagy része szabadnak bizonyult, éppen ezért több tervem is akadt mára tanuláson kívül, amibe muszáj lesz belehúzom.
Először is. El kell mennem Whitneyhez. Az autóroncshoz. Mert persze nem vitték el onnan, túl sok macera lenne, vagy mit tudom én.
Utána találkoznom kell Stilessal, mert már csomó ideje nem találkoztunk rendesen, és ez nagyon hiányzik. Nem mintha rengeteg ilyen alkalom lett volna, de a lényeg, hogy már vele is akarok lenni. Mert szeretem. Akkor is, amikor „nem beszéltünk". Most végre újra normális ( a körülményektől eltekintve) a kapcsolatunk... Szóval... Ja.
Mindemellett ugye el kell mennem az égett házhoz is. De azt majd délután.
Később
Azon az utcán sétáltam, amelyiken életét vesztette a legjobb barátnőm.
Nem szerettem ezt az utcát.
Odaértem a roncshoz. Az autónak az eleje, és a bal, útszél/erdő széle felőli oldala maradt csak meg, az is teljesen belepve hamuval, feketére égve.
Pislogva, beharapott ajkakkal-hogy ne sírjam el magam-, guggoltam le a roncs meglévő feléhez, az erdő oldalánál.
Óvatosan megsimítottam a roncs koromfekete ajtaját, és olyan érzés töltött el, mintha Whitneyhez értem volna hozzá.
Az emlékek miatt...
Csak arra tudtam gondolni, hogy történhetett ez. Leültem a szenesre égett talajra, lábaimat felhúzva magam előtt. Kezeimmel letakartam az arcomat, majd lassan elvettem őket onnan.
Balról lépteket hallottam, egy pillanatra megijedtem-csak a meglepődés miatt-, de kiderült, csak Isaac volt az.
Sóhajtott egyet, majd leült mellém, a roncs oldalához.
Sokáig nem tudtunk ehhez semmit sem hozzáfűzni, de utána ömlöttek belőlünk a megválaszalatlan kérdések.
Jó pár akadt a "Hogyan történhetett?" féléből.
-Fogalmam sincs-mondtam-Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy így halt meg. De most komolyan-álltam fel kicsit idegesen-Hogy lehet, hogy Geraldnál túlélte, erre nekimegy egy fának? Ezt nem hiszem el!
Közben Isaac is felállt, aki megvonta a vállát, és próbált gondolkozni valamin.
-Mondom nem lehet-folytattam-Lehet én vagyok a hülye, de nekem valami itt gyanús-csaptam kezeimet a combjaimra, amit nem kellett volna megtennem égési sérülésekkel. (Kaptam közben egy rendes nadrágot a metrómegállóban egyébként, hogy ne úgy nézzék ki, mint akit bedarált egy daráló)
Isaac kérdőn nézett rám, aztán mintha eszébe jutott volna valami értelmes gondolat.
-Meg ott van az a fehér farkasos dolga is-mondta-Csak szerintem kamu?
Egyik kezemet a homlokomhoz kaptam.
-Nem tudom-gondolkodtam el, miközben úgy éreztem, lehet volt egy oldala Whitneynek, amiről nem is tudtam semmit. Se senki más.

Sziasztok!
Hamarosan kövi rész, ez elég hosszú lett, azt se tudom hány órán keresztül írtam, asszem 3 vagy 4 taps nekem.
Ja és bocs az elírások miatt, azért átnéztem, de valami nem oké a tabommal és nehezen érintkezik a képernyő vagy mi, szóval tuti maradt benne hiba :/
Remélem azért bejött :D