𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

1.-Elmentem-

Anne szemszöge

-Nem érdekeltek!-kiabáltam -Összepakolok és elmegyek innen!
Nem bírom tovább. A mosthohaszüleimet eddig is ki nem álhattam, viszont ma túltettek minden határon. Én elviseltem tíz éven átnyúló folyamatos bántalmazást és szigort. Most tellt be a pohár. Elmegyek. Örökre.
A táskám cipzárját próbáltam jobb felé húzni, de beakadt. Rángatni kezdtem, mire a szobámhoz felvezető lépcsőn hangos, dühös léptekre lettem figyelmes. A következő pillanatban csattant a szobaajtóm, a tányér pedig a lábamon landolt.
-Menj csak! -kiabálta az ajtómból drága mostohaanyám.
Visszakiabáltam volna neki, de nem volt hozzá erőm. Csak néztem a véres lábamat, remegve próbáltam kiszedni belőle a darabokat. Nagyon fájt, fogaimat összeszorítva húztam ki a kemény darabkákat.
Szerencsére nem az egész tányér csapódott nekem. Miután kiszedtem minden részét a magamból, folytattam a pakolást. Vérző lábbal, vérző szívvel... Csak azt nem tudom, hogy ha elmenekülök innen, akkor merre menjek.
Zavartan bepakoltam magamnak a legfontosabbakat, már amennyire belefér egy -nagy- sporttáskába. Hallottam, hogy a nevelőanyám kiment a szobámból, ezért nem tettettem tovább, hogy egyátalán nem fáj a lábam.
Sebtapaszokat keresgéltem egy másik szekrényben. Nem most történik ez először ilyen okból.
A fürdőbe siettem, majd bekötöttem a térdem körüli területeket. Sebemet ellátva, szomorúan, dühösen,csalódottan csoszogva kisiettem a fürdőből a táskáimat hurcolva. Kimondhatatlan mennyire haragszom rájuk. A tetteikre...
Jól bekötöttem-pillantottam le kínos elégedettséggel.
Az udvarba érve keresgélni kezdtem, ameddig rá nem találtam a biciklimre. Felpattantam rá és nagy nehezen tekerni kezdtem a pedálokat. Balra indultam el.
Már gondolkoztam rajta, merre induljak el, de aztán bevillant az ötlet. Beacon Hillsbe, ahol az igazi, bizonyára szerető családom meghalt...

Sziasztok! Az első rész sajna elég rövid lett, mivel ez még csak egy bevezető rész- féleség lenne. A többi hosszabb lesz, remélem tetszeni fognak :)