My History..

💭1.rész💭

2000. augusztus 31. -Mrs. Watson halála-

2015. április 21. -Teodor Watson halála-

2018. január 11. -Mr. Watson halála-

Így történt az egész...

Így őrültem meg..

Mindig Én éltem túl a baleseteket..

Mért én..?

Inkább élte volna túl a tesóm Teo...De nem.. nekem kellet..

Jöttünk haza ballagásomról öcsémmel amikor a metróval ütköztünk..

Valami csoda módon Én túléltem..

Anyukám rákban meghalt.. azt mondta, hogy a sok stressz miatt lett agydaganatos..

Apukámmal jöttünk haza a középiskolás ballagásomról..és ott is karamból történt..

Valami furcsa módon ezt is én éltem túl.. Viszont mindkét alkalommal egy egész hónapot voltam kómában..

Ezek után mivel már betöltöttem a tizennyolcadik életévemet munkát vállaltam

A munka egy évig ment rendesen mert utána leépítésvolt és engem is kirúgtak..

Ezek után már inkább csak sajnálni tudtam magamat..

Senkivel/semmivel nem foglalkoztam.. Ezért megkíséreltem az öngyilkosságot..

Megpróbáltam felvágni az ereimet...

Többnyire kevés sikerrel sikerült is.. Csakhogy a szomszédasszony eltervezte, hogy meglátogat és meg talált a fürdőben..

Azonnal hívta is a mentőket és elvittek.. infúzióra kötöttek és három hónapig bent feküdtem mert, hogy nagyon sok vért vesztettem...

Eközben a szomszédasszony be íratott egy pszichológushoz és oda kellet járnom..

De olyan egy köcsög pszichológust kaptam, hogy nem segített a helyzetemen hanem inkább elmegyógyintézete kerültem..

A Mid Wales Hospital elmegyógyintézetbe kerültem..

Az orvosok nem tudtak rajtam segíteni...

Minden nap üvöltözve kelek és szinte az egész napot átsírom..

Az intézetben kaptam egy sokkal jobb orvost és most Ő próbál rajtam segíteni..

De azok után már senkinek nem nyílok meg.. azaz nem szólok senkihez.. nem beszélek már vagy öt éve senkihez.. igen..öt éve vagyok már ebben a rákos elmegyógyintézetben...

Elvileg holnap érkezik egy új orvos és ő majd meggyógyít... kíváncsi vagyok sikerül majd a bizalmamba kerülnie...