Kimondatlan Vágyak ©

31. fejezet. "Az Ébredés."

4:32

Égő szemekkel az órára pillantottam. Megállapítottam hogy ideje felkelnem, mivel tegnap arra sem vettem a fáradtságot hogy összepakoljam a cuccaim. Dean eleget téve esti kérésemnek, nem feküdt mellettem. Valahogy mégis hiányzott. Főleg azért mert este vártam volna azt hogy kérleljen hogy hadd aludjon velem, de nem tette. Kimásztam a meleg ágyból és elkezdtem villámsebességgel összepakolni a cuccaim. Persze nem úgy ahogy én szoktam, olyan Dean-es módon csak belevágtam a ruháim, a női piperecuccaim a nagy bőröndömbe. Mikor kész voltam, az ajtó mellé odakészítettem a csomagjaim, majd felöltöztem. Egy fekete toppot vettem fel, mellé egy fehéres-szürke rövidnadrágot.

- Jó reggelt! - köszönt üdén Dean, és felém nyújtott egy csésze kávét. Elfogadtam és kedvesen rámosolyogtam.

- Neked is. - csak ennyit mondtam.

- Hát ez is eljött, hazamegyünk - ahogy kimondta az utolsó szót, valami egy percre megmozdult bennem. Elhagyjuk ezt a helyet ahol annyi minden történt.

- Végre. - mondtam.

- Gyönyörű vagy - nézett végig rajtam. Igen képzelem milyen szép lehetek smink nélkül, karikás szemekkel, csapzott hajjal. Csak egy halovány mosolyt ejtettem felé.

- Mindent rendbe fogok hozni! - szólalt meg pár másodperc múlva. - Egész éjjel nem aludtam, ezen járt az agyam, nem akarlak elveszíteni. Túl későn jöttem rá hogy egy gyémántot találtam miközben kavicsokkal játszadoztam! - azt hittem kiköpöm a kávémat. Dean szájából ritkán hallok ilyeneket.

- Igen, túl későn - motyogtam.Gondolatok ezrei száguldoztak át a fejemen. Azok az idők mikor tizedikben egyfolytában papírgalacsinokkal dobált és cikizett. De én élveztem. Mikor véletlen leborított a forrócsokijával a korcsolyapályán, és próbálta kiszedni a foltot a ruhámból. De én élveztem. Mikor folyamatosan rólam másolta le a házikat, utána pedig egy sima "kössz" volt a válasza. De én élveztem. Amikor tesiórán már csak ketten voltunk akikből választani lehetett a csapatba, és egy szemforgatás keretében az én nevemet nyögte ki. De én élveztem. Mikor kiderült hogy hozzánk költöznek és én annyira nem akartam.De mégis élveztem.

Dean közelebb lépett hozzám és ujjait rákulcsolta az enyémre. A pulzusom az egekbe szökött pont úgy mint régebben. Zilálva vettem a levegőt. Ő ezt észrevette és csak mosolygott. Tudta nagyon jól hogy milyen hatással van rám. Mégha ezerszer is bántott meg. Azt hiszem Ő nekem az igazi. Végigsimított arcélemen, lágyan megremegtek szempilláim. Indulnunk kell.

- Menjünk. Még taxit is kell hívnunk hogy kijussunk a reptérre. - mondtam zavarodottan, elengedte kezemet, és a szobába lépett a poggyászomért. Az összeset odakészítette az ajtó elé. Elment a mosdóba, én pedig egy utolsó pillantásra visszaléptem a szobába. Az ajtófélfának támaszkodtam. Egy árva könnycsepp hagyta el szememet. Az emlékek sosem halnak meg. Csak megfakulnak. De örökké az enyémek maradnak.

- Gyere kicsim - szólt Dean, gyorsan letöröltem azt az egy könnycseppet az arcomról és behajtottam az ajtót.

- Menj csak előre jelentkezz ki a hotelből, én még használom a mosdót - mondtam remegő hanggal. Mi ez a furcsa hangulatváltozás? Dean bólintott majd kilépett az ajtón és vitte magával az összes holmit is.

Becsuktam utána az ajtót, odaléptem a pulthoz, ahol eszembe jutott mikor első nap pezsgőztünk. Itt olyan sokszor végigmért akkor. Tetszett. Odaléptem a fürdőhöz ahol bevillant az a pillanat amikor magamnak nyújtottam örömöt, életemben először. Megmosolyogtat az emlék. Becsuktam az ajtót, és odamentem a bejáratihoz. Mielőtt behajtottam volna azt is, a kanapéra néztem. Bár ne tettem volna, az a ribanc Lucy jutott eszembe ahogyan Dean éppen kezelgette. Kiráz a hideg is. Kár hogy beleégett a retinámba, és az agyamba. Becsuktam az ajtót és ráfordítottam a zárat. Itt, én, örökre. Hamarosan pedig nyitok egy újat.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- Hihetetlen hogy már hazafelé tartunk. - szólalt meg Dean, mikor elhelyezkedtünk a gépen.

- Még nem indultunk el - mosolyogtam pimaszul.

- Ott a pont - nevetett fel. - de egy és fél perc múlva igen! - mutatott a monitorra ami jelezte az indulási időt.

- Apáék kilesznek ha megtudják hogy eljöttünk - gondolkoztam el

- Az biztos! De felnőtt emberek vagyunk! Nem szólhatnak bele mindig a dolgainkba, főleg nem a jövőnkbe - szorította meg a kezem, lenéztem rájuk. Mennyivel nagyobb keze van mint nekem.

- San Francisco-ba szeretnék költözni - jelentettem ki, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Tessék? - nézett rám bután Dean.

- Jól hallottad - mosolyogtam

- Hát, akkor San Francisco, vigyázz mert megyünk - nevetett Dean, mire én is felkacagtam.

- Indulunk - mutatott az ablak felé, és éreztem a rázkódást ami ilyenkor szokott lenni. Utálom.

Már egy jó órája utazhattunk, körülöttünk az emberek nagy része alvással töltötte az időt, Dean szeme is csukva volt, ezért nyugodtan bámulhattam Őt. Kinéztem az ablakon és kémleltem a felhőket amik alattunk, mellettünk, és felettünk voltak. Olyan csodálatos.

- Tetszik? - bökött meg Dean, mire csak bólintottam. - Egyszer kapsz tőlem egy felhőt - felé kaptam fejemet és kérdőn néztem rá, de Ő csak mosolygott.

- Egy felhőt? - kérdeztem, mikor nem mondott semmit.

- Igen, egy felhőt - mosolygott, de inkább ráhagytam és nem firtattam tovább, lehet még nagyon az alvás hatása alatt van.

Ismét az ablakon néztem ki. Eltelhetett fél óra megint, aztán egy negyed, és megint egy fél. Dean megint sikeresen bealudt, én akármennyire próbálkoztam sajnos nem sikerült. A stewardesst kezdtem el figyelni, Ő is fáradtnak tűnik, látszik a szemein. Ahogy néztem, csak néztem, megjelent a homlokán még egy szem, majd még egy. Megráztam a fejem és inkább kinéztem az ablakon újra. Egy gyönyörű nagy rózsaszín repülő elefánttal találtam szembe magam a hátán egy öltönybe öltöztetett majommal. Jézus, de fáradt lehetek én is.

- Dean, Dean - ráztam meg a vállát hogy felkeljen.

- Igen? - nézett rám álmos szemekkel

- Azt hiszem teljesen elment az eszem - kezdtem - össze-vissza látok minden hülyeséget.

- Aludj egyet, biztos azért van mert álmos vagy - mosolygott kedvesen.

- De ne... - ebben a pillanatban elakadt a szavam, mert erős rázkódást éreztem a gépen, körülöttünk mindenki felriadt békés álmából, Dean is feljebb tornázta magát az ülésben.

- Mi ez? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nem tudom - ordította Dean, az emberek mind üvöltöztek és sikonyáltak.

- Kedves utasaink, kérem nyugodjanak meg, a gép zuhanásnak indult. - mondta be a diszpécser

- Nyugodjunk meg?!- ordítottam, és az oxigénmaszkért nyúltam.

- Mia! - nyúlt a kezem után Dean - Minden rendben lesz! - harsogta túl a hangzavart. Mindketten felhelyeztük az arcunkra az oxigénmaszkot, és mást nem tudtunk tenni csak imádkoztunk.

- Kedves utasaink, meg fogunk halni - nevetett a stewardess. A rózsaszín elefánt ott termett mellettem és félve nézett rám. A majom is megjelent és a nyakamba csimpaszkodott.

- Mia kellj fel! - szólalt meg a majom és egy pezsgősüveget vett elő valahonnan. Nem tudom hogyan varázsolta azt elő. Kibontotta és az egészet a nyakamba öntötte - Menj vissza, ez nem a valóság! - szólt egy utolsót, én pedig elvesztem a feketeségben.















- Ahh Dean!! - kiáltottam fel. Nem mertem a szemem kinyitni.

- Mia! Itt vagyok - szorított magához szorosan az előbb említett személy. Ekkor végre ki mertem nyitni a szemeim. Homályosan láttam. De hisz ez a szobám. Hogy kerültünk haza? Zuhant a gép! Nem élhettük volna túl.

- Hogy kerültünk haza? - kérdeztem, és észrevettem az ajtóban Amandát, és apát. Na és persze Ők hogyan kerültek haza?

- Hogy érted ezt? - kérdezte apa és közelebb lépett hozzám, Dean viszont hátrált Tőlem pár lépést, és erősen gondolkozni kezdett.

- Meg kellett volna halnunk! Dean mi történt? Hogy éltük túl? Zuhant a gép! - amint ezeket kimondtam Dean szája formált egy "O"- betűt és kifutott a szobából. Amanda és apu riadtan néztek rám, és Dean-re. Az ágyamba voltam ami rendkívül furcsa volt nekem.

- Kicsim, csak rosszat álmodtál! - simította meg csapzott erősen vizes hajamat apa.

- Dehogy! Ez mind igaz volt! Tudni akarom hogyan kerültem haza! És erre nem tudjátok megadni Ti a választ! - morogtam idegesen, és Dean után futottam egy sárga topban és rövidnadrágban. Automatikusan a hátsó teraszra mentem, tudtam hogy cigizik.

- Választ várok! - álltam elé,mire kissé megijedt.

- Én is azt várom! Amióta felébredtem. Itthon. Csomagok és minden nélkül. anélkül hogy ez az egész megtörtént volna. - hogy mi??

- Tessék? - kérdeztem

- Mia, szerintem ez egy álom volt - fordult felém.

- Csak azt ne mondd hogy mindketten ugyanazt álmodtuk... De különben is ez nagyon meredek story. - egy pillanatra elgondolkoztam. Hülyeség hogy ez mind csak álom volt. Megtörténtek, tudom hogy megtörtént. Minden.

- Nem lehetetlen hogy mindketten azt álmodtuk! Meséld el a Te álmod - kért meg Dean, mire több mint fél órán keresztül meséltem a Hawaii utunkat.

- Minden stimmel, persze azok a részek hiányoznak amikor nem voltál ott velem. Például mikor játszadoztam azzal a Sam nevű gyerekkel aki fel akart téged szedni, rendesen megkapta. - mosolygott

- Ez... ezt nem hiszem el. Nincs olyan hogy két ember ugyan azt álmodja történésről történésre! - akadtam ki, mert ez nekem egy kicsit sok volt. Főleg azért mert egy röpke percig sem gondoltam azt "ott Hawaiin" hogy egy álom lehetne.

- De van ilyen, csak nagyon ritka... - gondolkozott el Dean - Tudod, egy valami jó van azért ebben....

- Ó igen? És mi az? Mert bennem most elég sok minden felkavarodott. Főleg az hogy anyám felhívott álmomban, gondolom emlékszel rá - kuncogtam fel, de ez inkább idegből jött

- Igen emlékszem - mosolygott - az a jó hogy teljesen tiszta lappal kezdhetek nálad! - a lélegzetem elakadt, és minden erőmet össze kellett szednem ahhoz hogy ne essek össze.

- Adj egy cigit - kértem meg Deant. Meggyújtott egyet és átnyújtotta nekem.

- Ha ez csak álom volt, akkor annak is kell maradnia. Nem hinném hogy Te túl sokra mennél velem. Lásd, az álmodban sem érted be velem - biggyesztettem le orromat.

- Egy álom elég volt ahhoz hogy megszeresselek, és egy élet elég lesz ahhoz hogy kiismerjelek! - susogta a fülembe, kirázott a hideg.

- Tudom a nagy titkod - mosolyogtam rá ahogy eszembe jutott amit a volt barátnőjéről mesélt nekem.

- De az titok, ígérd meg hogy senki sem szerez róla tudomást - emelte fel fenyegetőzve mutató ujját.

- Ígérem! Neked hogy ért véget az álom? - kérdeztem hirtelen

- Bementünk a mosdóba és szeretkeztünk a repülőn - nevetett

- Perverz disznó! - szóltam rá

- Mi lesz ezután? - nézett bele a szemeimbe. Nem tudtam erre a kérdésre a megfelelő választ.

- Nem tudom. Mondjuk azt se tudom hogy milyen nap van és hányadika? Szerinted ezek - bólintottam befelé apáékra célozva - akarnak menni Hawaiira?

- Remélem nem! Elég volt egyszer! - nevettünk fel mindketten.

- Mert ha nem, akkor az az előtti nap van amikor még nem tudtunk semmit hogy megyünk erre a vakációra. Tudod mikor kijelentették akkor Te elfutottál és diliztél meg ilyenek. - mosolyogtam - Te kis lázadó.

- Szeretlek Mia - jelentette ki én pedig beharaptam alsó ajkam. Hogy mondhatja ki ezt igazából? Ahogy így belegondoltam. csak egy álom volt. Ezernyi emlékkel. Úr Isten. Csak egy álom. CSAK. Álom, amely ezernyi emléket hordoz magában. Álom amelyet egy héten belül el fogok felejteni.

- Én is szeretlek már mióta! - borultam a nyakába és erősen beszívtam az illatát.

- Sajnálom azt a sok szart amit elkövettem ellened az álmunkban - csókolt bele hajamba.

- Elnézem, mert még nem csaltál meg - nevettem és a szemébe nézem.

- Nem is foglak! Soha! - ígérte meg, de remélem többet ér az igazi ígérete mint az álombeli.

- Szóval most visszatértünk a zord valóságba. De ugye tudod hogy nem tettem le arról hogy el akarok költözni?! - kérdeztem és mélyen a szemébe néztem. - Sőt, arról sem tettem le hogy felkeresem az elmeháborodott anyámat.

- Természetesen bárhová veled megyek, és mindenben támogatni foglak. Ketten? - kérdezte. Ketten? Nem tudom.

- Összeállhatnánk a barátainkkal - mondtam halkan, igazából ezt csak gondolatban akartam kifejteni.

- Ez egy nagyszerű ötlet. - felkaptam a fejem. örültem. örültem hogy ez csak egy elbaszott álom volt.

- Kezdjünk új életet - felkapott az ölébe én pedig automatikusan a derekára kulcsoltam a lábaim. Boldog vagyok. Boldog akarok lenni örökké. Deannel az oldalamon.



Ez lenne az utolsó rész. Remélem sikerült meglepnem titeket. Tervezek még egy epilógust. És akkor most megkérdezném hogy tartotok e igényt egy második évadra? Ez az ötlet már januárban megfogalmazódott bennem, decemberben találtam ki és azóta ezen járt az eszem. Csak az ez előtti résszel volt bajom.
Remélem tetszett.
Puszi Barbara