Kimondatlan Vágyak ©

5. Fejezet.

Reggel hangos fúrásra, kalapálásra ébredtem. Az ember már hétvégén sem tud pihenni? Bady megállás nélkül fejét kapkodja az ajtómban, és füleit meresztgeti egyfolytában.

Lassan kimásztam az ágyamból, kinyitottam Badynak az ajtót Ő pedig gyorsan kifutott. Egy szál tangában, és egy felső hálóingben kiléptem a folyosóra.

- Apa,mi folyik itt? - Léptem az előbb említett személy felé.

- Hát alakítjuk át a padlásszobát. - Nézett le rám okostelefonjából, majd vissza is szegezte tekintetét rá. 

- Dean lesz az én szobámban, enyém lesz a padlás. - Mondtam. - Tegnap megbeszéltük.

- Tudom, Dean felvilágosított róla. Gratulálok a tegnapi eltűnésedhez. Ennél érettebbnek hittelek Mia! - Mondta unottan, és még mindig nem volt képes rám nézni. 

- Ti kényszerítettetek a szökésre, bár annak nem nevezném! - Feleseltem mogorván.

- Amelia vagy elfogadod a helyzetet vagy duzzoghatsz. Ez rajtad áll! - Morogta. Elvárja hogy elviseljek két embert... Egy plasztiknőt, és egy kamasz srácot akibe egyébként fülig bele vagyok zúgva.

Jót beszélgettünk. Kössz apa. Tényleg ellenem "neveli" az a hárpia. Elindultam a padlás felé ahonnan még mindig szűrődött ki a fúró hangja. Odaálltam az ajtófélfába a kis rózsaszín köntösömben amit útközben kaptam magamra és abban a pillanatban elvesztem. Elvesztem abban a látványban ami ott fogadott. Dean félpucéran, fűrészporosan. Izzadtan. Istenem. Meghalok. Milyen melegem is lett hirtelen.

- Látom megakadt a szemed valamin cica! - Kacsintott, és közelebb lépett.

- Isten ments, csak meg fogsz fázni. Tudod nincs még nyár! - Feleseltem. Pár hét és nyári szünet lesz végre. 

- Mit érdekelne téged hogy megfázok-e? - Nézett rám furcsán.

- Igazad van, nem érdekel! - Indultam visszafelé. - Amúgy a festéssel várj meg.

Berohantam a szobámba, és leültem a földre. Soha, de soha, senki nem tudhatja meg hogy mennyire is akarom Őt. Ő sem tudhatja meg soha. Abból csak a baj lenne. Megint én lennék a vicc tárgya. Olyan szerencsétlen vagyok. Ez az elcseszettség felemészt engem. Miért? Első könnycseppem végiggördült arcomon. Olyan sírós pisis vagyok. Félek. Soha nem derülhet ez ki. Soha.

- Mia.. ?? Bent vagy ? - Kopogott egy ismerős ember. Sosincs egy perc nyugtom mióta ezek itt vannak.

- Aha, miért ?? - Kérdeztem.

- Miért rohantál el? Beengedsz? - Kérdezte.

- Hát most.. Nem tudlak - Válaszoltam és felkeltem a földről.

- Miért nem? - Faggatott tovább

- Mert.. Izé, én most meztelen vagyok! - Füllentettem.

- Ó, az engem nem zavar! - Nevetett.

- Azt rögtön gondoltam. - Nevettem fel én is.

Előkaptam egy rosszabb ruhát a szekrényemből, amit a legalján találtam. Bizony a régi tesipólóm volt az. És hozzá egy őskori rövidnadrág ami zöld színű. Hajamat lófarokba kötöttem és elindultam a kis köntösömben, és a ruháimmal együtt a fürdőbe. Nincs nagy forgalom. Szerencsére. Jóformán csak egy eszköz hangját hallani. Ruháim betettem a fürdőbe, és lesiettem a lépcsőn. Hatalmas üvegablakunkon át láttam hogy Bady csak ül, és befelé leskelődik. Biztos rossz neki hogy eddig bent lehetett, most pedig kint.
Csak néztem kifelé én is. Elbambultam. Semmi zavaró gondolat.