Kimondatlan Vágyak ©

29. fejezet."Ajjajj..."

- Ez finom! - kiáltottam fel Kendall felé nézve

- Tudom - kacsintott

- Tudod, kezdek Tőled megijedni! - motyogtam

- Ugyan, miért? - nézett rám kedvesen

- Csak, nem tudom - mosolyogtam és magam elé meredtem. Haza akarok menni. Véget vetni ennek az egésznek. Véget vetni a Dean-el való kapcsolatomnak.

Elővettem a telefonom, és már tudtam ha ezt az egész pohár italt megiszom rettenetesen részeg leszek. A névjegyek között előkerestem Dean-t, és az üzenetküldésre nyomtam rá.

Én: Tönkretettél egy világot amit felépítettem magamnak. Feltépted a sebeim amik már beforrtak. A falak amelyeket hosszú évek kemény munkájával felépítettem immár leomlottak... miattad. Nem akarom veled újrakezdeni. Nagyon fájt. Minden amit ellenem tettél. Te voltál nekem az első, ezt Te is tudtad. De mindent megtettél hogy egy életre elmenjen a kedvem a kapcsolatoktól.

Miután begépeltem úgy tíz perc alatt, mert minden második szót elírtam enyhe részegségem miatt, átolvastam és rányomtam a küldés gombra. Kendallre pillantottam aki a pulton tamaszkodott és rámmosolygott.

- Mi az? - kérdeztem kedvesen

- Csak nézlek. Olyan szép vagy! - mondta alig hallhatóan. Elpirultam. Belekortyoltam ismét az italomba, de most négy nagy kortyot ittam, így már csak negyede maradt meg.

- Nagyon erős lehet, mert már eléggé érzem - mondtam

- Tényleg az - nevetett, majd felmutatta mutató ujját mert mennie kellett hogy kiszolgáljon másokat is. A telefonom a pultra tettem, majd abban a pillanatban megrezdült. Dean.

Nehézkesen nyúltam a teló után, amit azonnal feloldottam és az üzenetekbe léptem be.

Dean: Amelia, kérlek ha bármit tehetek hogy megbocsáss azt megteszem! Mert fontos vagy, mert szeretlek, mert melletted meg tudok változni érzem! Annyira sajnálom amit veled tettem, kínoz a lelkiismeretem, erősen bűntudatom van - megérdemli - ÉN SZERETLEK TÉGED! Hol vagy? Nem akarom hogy valami bajod essen! Muszáj megbeszélnünk! Tudom hogy régóta szerettél és vágytál rám, óvni akartalak mert tudom magamról hogy egy szemétláda vagyok, de nem bírtam magammal, elragadott a bájod, a kedvességed, igazából napestig sorolhatnám mi az ami miatt beléd szerettem. De most, csak annyit kérek hogy áruld el merre vagy, mert megbolondulok a tudattól hogy nem vagy velem. Hiányzol, D.

Hülyeség lenne azt mondani hogy nem hatolt az üzenete a csontomig. Mert bizony de. Csak egyszerűen nem tudok vele most mit kezdeni. Erre biztos rátesz az ital is. Különben lehet hogy nem foglalkoznék vele józan állapotban. De jelen esetben én sem vágyom másra csak Rá!

Én: A parton vagyok. Egy bárban. Úgy érzem nem tudok felállni. Keress meg. De siess, kérlek!

--Küldés....--

Rettenetesen nehéz volt leírni ezt a pár szót. Talán Kendall mégis beletett valamit az italomba, mert mintha a lábaim nem mozdulnának. Az említett személy elém lép a pulton kívűl. Ránézek, Ő meg csak mosolyog. Egy halvány kék színű pincér kötény van a derekára kötve amire az van írva hogy "Beach bar" nem túl eredeti.

- Hozhatok még egyet? Én állom! - tette fel a kérdést, én pedig hevesen rázni kezdtem a fejem. A tömegre pillantottam akik a forró homokban táncoltak. Én tuti nem tudnék, de még csak felállni sem innen.

- Nem köszönöm! - vágtam rá, Ő meg furcsán kezdett el méregetni.

- Esetleg feljöhetnél hozzám - mondta könnyen. Ki akarja használni hogy szinte tehetetlen vagyok. Hol vagy már Dean?