Kimondatlan Vágyak ©

24. fejezet. "Ezt nem lett volna szabad"

#Mia#

Nem sokkal később a mély álmomból felkeltem, és Dean kipihent nyugodt arcát kémleltem. Nem egy pihentető alvás volt, inkább csak elnyomott egy kis időre. Belegondolok hogy egy órája mit tettem. Mit tettem? Lefeküdtem Dean-el. Ez törvényszerű? Hogyne lenne az Te buta! Mi áll közétek ami azt mondja hogy NE? Igazam van, semmi. De megbolondultam, hogy magamba beszélek.

- Szép délutánt hercegnőm - fordult felém Ő

- Szia - mondtam vékony hangon - ugye tudod hogy milyen hülyék vagyunk?

- Miért vagyunk azok? - kérdezte meglepetten és fejét megtámasztotta a kezével.

- Mert lefeküdtünk! Nem is vagyunk együtt,nem is lehetünk mert úgymond "testvérek" vagyunk - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe - ráadásul ha ezt megtudja anyád, vagy ami még rosszabb az én apám, akkor kitekerik a nyakunkat! Egyébként is! Nem szeretsz! Nem érzel irántam semmit! Leitattál és megfektettél! - akadtam ki

- Ne túlozz már! Nem itattalak le! Csak pár pohárral Ittál, és tudtommal annyira nem kellett győzködnöm téged! Mindketten akartuk, szóval ne akard rám kenni az egészet! - emelkedett fel Dean ülő helyzetbe

- De én ezt nem akartam! Manipuláltál! Befolyásoltál! Irányítottál.. Vagy tudom is én, de ez nem volt fair! - folytattam a szócsatát tovább

- Mi nem volt az? Ne szórakozz! Magadtól is mondtad többször is hogy akarod! Nem élvezted? Mert nekem nagyon úgy tűnt hogy igen! - magyarázta, kissé nyugodtabban

- De.. Élveztem, de akkor is. Ez hiba volt - mondtam lehajtott fejjel

- Hiba?? Ez neked hiba volt? Nekem egy csodálatos szex egy csodálatos lánnyal! - húú... Ezt aztán marha érzékien mondta.

Amikor el akartam veszíteni nem szexelni akartam, hanem szeretkezni. Érzelmekkel. Úgy hogy úgy szeressen a partnerem mint én Őt. Dean nem szeret, szerintem max eltörpülő érzéseket táplál irántam, de az semmi. Lefeküdtünk és nincs mit tenni. Még ha tetszett is.

- Nekem meg... Szeretkezés - mondtam és úgy éreztem ebben a percben kicsivel több érzelem uralkodik bennem mint eddig valaha, ezáltal kigördült egy könnycseppem is, amit Dean óvatosan az ujjával letörölt

- Olyat csak egyszer csináltam. Kijöttem ebből a szerelmeskedésből. - mondta lehorgasztott fejjel, és most először éreztem azt hogy igazat mondd, érzelmekkel együtt

- Ezt meg hogy érted? - néztem rá értetlenül. Dean-nek volt valaha olyan lány az életében akit szerelemből szeretett?

- Egyszer voltam eddig szerelmes, de akkor nagyon - sóhajtott,majd az érdektelen plafont kezdte el kémlelni - illetve kétszer, mert most is érzem ezt az érzést, ami felemel, olyan dolgokat hoz ki belőlem amit eddig semmi, olyan gondolatokat amik rám nem jellemzőek, és kétszer olyan hülye vagyok mint voltam. Ez igaz a rossz oldalra. De akkor is. Ezt olyan régen éreztem, hogy szinte elfelejtettem, múltkor sem tudtam hova tenni.

- Mesélj a múltról - Mosolyogtam,mert a szavai a lelkemig hatoltak. Kíváncsivá tett ezzel a rejtélyes exbarátnővel. Ha annyira szerelmes volt mint ahogy azt mondja, mi az ami miatt szétmentek?

- Haleynek hívták. 15 évesek voltunk mikor összejöttünk. Szerelem volt első látásra - hangja elcsuklott egy pillanatra. Talán nem heverte azóta ki?..

- Folytasd, folytasd - bíztattam kedvesen

- Mindent együtt csináltunk, mindent megtettünk a másikért, mind a ketten az elsők voltunk a másiknak. Annyira tökéletes volt a kapcsolatunk. Persze veszekedések mindig voltak, de hát kinél nem?..