Does He Know? - Harry Styles Fanfiction

Part 13: Megbocsájtás

Mikor odaértem, lelassítottam, és már csak sétáltam. Egyre beljebb mentem, mikor megláttam, hogy valaki ott fekszik a fűben, mellette, pedig valami vörös volt.

Közelebb értem, és szerencsére megláttam, hogy a ruhája piros színű, így megnyugodtam, és szépen lelassítottam. Odaértem hozzá, és ledőltem mellé a fűre.

Nem beszéltünk. Egymáshoz sem szóltunk végig, csak feküdtünk ott, mert tudtam, hogy ilyenkor nyugalomra van szüksége. Hirtelen felültem, és megláttam, hogy Liam, meg Niall is ideért. Intettem nekik egyet, hogy maradjanak, ott ahol vannak, mert nem biztos, hogy jó lenne, ha meglátná őket Em, de a mozdulatomra felfigyelt, így a srácokra kapta tekintetét.

- Ők mit keresnek itt? Egyáltalán miért vagytok itt? – suttogta, így csak én hallottam, hogy mit beszélt

- Mikor hazaértem, elmondták, hogy veszekedtek, és elég rondán beszélt rólad a két másik fiú, mire te elrohantál. Kerestek mindenhol, de nem találtak téged, így mikor elmesélték mi történt, egyből rohantam hozzád. – válaszolta.

Egyedül az öcsém tudta, hogy ide jövök, mert régebben, együtt jártunk ide ki néha, és mindig ide jövünk, ha van valami probléma.

Egyedül ő tudta, hogy mi történt pár évvel ezelőtt, mikor a volt pasim elhagyott, és egyedül ő tudja azt, hogy mit tettem akkor. Még a szüleim sem tudtak róla. Még jó, hogy időben megtalált, mert lehet nem talált, volna rám az igazi bátyám, ha nem jön utánam azon az estén, és nem szökik ki azért, mert aggódott értem.

A másik két fiú is odaért mellénk, mire én letöröltem a könnyeim. Mikor Niall ezt meglátta, csak jó szorosan átölelt engem, és el sem engedett.

- Niall, nem kapok levegőt. – mondtam elhaló hangon, mire ő nevetve elengedett, és ezen, nekem is nevetnem kellett.

- Figyelj, tudom, hogy nem akarsz erről beszélgetni, de jobb lenne most túlesni rajta, mint később. – sütötte le a szemét.

- Tudom. Én nem akartam mást csinálni itt, csak kipihenni a nap okozta fáradalmait. Annyi minden történt ma, hogy nehéz feldolgoznom. Újra találkozhattam Harry-vel, felelsz, vagy merszeztünk, ahol nem akármilyen feladatot adtatok nekem/nekünk, aztán itt van még ez a ma délutáni veszekedés is. Tudom, hogy nem akarta ezt mondani egyikük sem, és tudom, hogy nem utálnak. Hallottam, ahogy Harry az anyukájával beszélt telefonon, és rólam volt szó. Harry, nem biztos semmiben. Pont akkor értem oda, mikor azt mondta, hogy „nem tudom, hogy szeretem-e, majd meglátjuk." Nem tudom, hogy rólam volt-e szó. Van másik lány, akivel jóban van még Harry? – kérdeztem, és rájuk néztem. Nemet intettek fejükkel, ezzel biztosítva a választ számomra, hogy rólam volt szó. – Szóval, igaz rosszul estek a szavaik, hisz, ez senkinek sem esne jól, de sajnos tudom, hogy csak most adnak ki minden feszültséget, mert Harry mesélt nekem arról is, hogy mekkora, a feszültség közte, és Louis között. Úgy látszik ez most jött ki rajtuk. – sóhajtottam, kisebb történetem végén. Tudtam, hogy elmondtam pár olyan dolgot, amit lehet nem kellett, volna, de ez nem volt fontos abban a pillanatban.

- Akkor, te nem is haragszol rájuk? – képedt el Liam.

- Nem. – ráztam a fejem. – csak rosszul esett amit mondtak nekem. – vontam meg a vállam.

- Nem tudom, hogy ezek után, illetlenség-e megkérdezni, de akkor nálunk alszol? – kérdezte Niall, pár perc csend után.

- Szerintem igen, meg le is akarom tisztázni az ügyet Louis-al, meg Harry-vel. – mondtam, mire felálltak, és engem is felhúztak a földről. – de előtte menjünk haza, mert vinnék pár cuccot.