Does He Know? - Harry Styles Fanfiction

Part 9: Ok

Most éppen a szobámban ülök, és könyvet olvasok. Már hazajöttem a suliból, és nem akarok, se a telefonomra, se pedig a gépemre ránézni. Borzalmas. Nagy elmélkedésem egy kopogás zavarta meg, amiről jól tudtam, hogy kié, ugyanis ez a személy minden egyes nap felkeresett.

- Zavarhatok? – kérdezte

- Persze, de csodálkozom, hogy szóba állsz velem.

- Ne kezd már ezt megint, de nem hiszed el, hogy ezzel neked akarok jót? – kérdezte már enyhén felemelve a hangját.

- Szerintem most nem rám vagy tekintettel, sőt most senkire sem vagy tekintettel, hanem csak azt nézed, hogy szerinted, mi lenne a helyes. Azt, hogy szerintem, és szerinte mi lenne a jó, arra nem is gondolsz egy cseppet sem. És még nem érted min vagyok kiakadva.

- Dehogynem, de fogadd el, hogy így döntöttem. A többi fiúval találkozhatsz, de vele nem. Nem érted, hogy csak meg akarom védeni a húgom?

- Meg akarod védeni a húgod? Be akarod pótolni az időt? Hát nem hiszem, hogy pont ez lenne rá a megoldás. Egy hete történt, hogy ennyire kiakadtál, és te még csak átgondolni sem próbáltad ezt az egészet. – kezdtem el kiabálni.

- Próbálkozom. És mi az, hogy nem gondolkoztam egyszer sem ezen. Minden nap többször is gondolkodom rajta, hisz tudom, hogy emiatt nem állsz szóba velem. Nem érted, hogy én csak meg akarlak védeni? – kiabált már ő is. Még jó, hogy csak mi ketten oltunk itthon.

- Mitől Niall? Mégis mitől? Nem vagyok porcelánbaba. És Harry? Benne meg bízhatnál már annyira, hogy legalább elmagyarázza. Még nekem sem engedted, hogy mondjak erről bármit is, mert te mentél a saját gondolataid után, és arra, hogy mi történt igazából, azzal már nem is foglalkozol. Csak mész a saját fejed után nem veszed észre? Gondolkodj már egy kicsit, azon, hogy minek hazudnék.

- Először is, honnan tudjam, hogy te nem szereted-e? másodszor, meg a csalódástól próbállak meg megvédeni. Nem akarom, hogy csalódj. Láttam én már olyat elégszer, és nem szeretnék többet.

- Először is Niall drága, nem szeretem, de gondolom, most sem hagynád, hogy elmagyarázzam, ezért el sem kezdem. Másodszor, pedig nem mindegy, eleget csalódtam, sőt most benned is csalódtam. Azt hittem veled le lehet ülni, és megbeszélni ezeket, a dolgokat normálisan. Azt hittem, hogy te egy ilyen dologért nem haragudnál meg. És azt hittem, hogy az egyik barátoddal soha sem tennél ilyet. Ezekben mind csalódtam. Nem tudom, hogy érzékeled-e a súját ennek az egésznek, vagy sem, de remélem, ha hazamész, leülsz és elgondolkozol rajta, hogy mit is tettél valójában. És lehet nem tűnik fel, de ilyen bárkivel megeshet. Valószínüleg nem ez lesz az utólsó, hogy ilyen dolog történt, de basszus, te akartál megtalálni, és most itt vagyok. Megtaláltál, és most, hogy ez megtörtént, inkább eltaszítanál magadtól, ahelyett, hogy rendesen meg tudánk beszélni, és jó testérként élni. De úgy látom neked ez túl nehezen megy. Túl nagy volt a változás mi? Nyugodtan, mondd meg Lindának és Robnak, hogy mostantól nem keresel minket, met a húgod egy selejt. – vágtam hozzá a szavakat indulatosan, mire kirohant, és becsapta az ajtómat, majd rá pár perccel később a bejárati ajtót hallottam csapódni.

Hogy mi is történt, amiért most így veszekedtünk? Nagyon egyszerű, de inkább elmesélem.

Visszaemlékezés

(Harry szemszöge)

Ott vacogott az ölemben, ezért ráterítettem a pulcsim, mert az volt a legközelebb. Nagyjából 10 percig ülhettünk ott, mikor felnézett rám, és csak farkaszemet nézett velem. A kezei még mindig derekamat ölelték, mivelhogy, egy idő után szembe fordult velem, és úgy ült az ölemben. Pár percig, még néztük egymást, majd meglepő módon, de... ...megcsókolt. Egyből visszacsókoltam. Nagyon finom volt. Nem hasonlított egyik csókomhoz sem. Gyengéd volt ő is, és én is, pedig én nem így szoktam. Karjait felvezette nyakamhoz, de nem túrt bele a nyakamba. Én kezemmel a derekát. Éppen nagyban csókolóztunk, mikor kivágódott a teraszajtó.

Mivel a medence szélén ültünk, így a házból pont látni lehetett, hogy mit csináltunk.

Mikor kivágódott az ajtó, odakaptuk a afejünket, és mikor megláttuk ki jön felénk, Emily megint hozzámbújt, ami így visszagondolva nem a legjobb ötlet volt. Egy dühös Niall közelített felénk, akinek szinte vörös volt a feje.

- Mi a francot képzelsz? Lekapod a húgom, amíg én azt terveztem, hogy bemutatok neki valamit? – ért oda hozzánk. Én ekkora már álltam, és már Harry is állt, így Niall fölé magasodott.

- Kérlek had magyarázzam meg, nem azt történt aminek gondolod. – kezdett magyarázkodni Harry.

- Óóóóóó, szóval nem kaptad le a húgom? – lett még dühösebb.

- De, vagyis, hát nem azért kaptam le, mert szeretem, hanem mert c... - próbált magyarázkodni, de Niall lekevert neki egyet, mire leesett a földre. Ekkor Niall ráült a csípőjére, és úgy kezdte el újra ütni, míg a srácok le nem szedték róla.

- Mégis mi a franc történt? – kérdezte ordítva Liam, mire mindenki elhallgatott. Ő sosem kiabál, így ez mindenkit meglepett.

- Azt kérdezed, hogy mégis mi történt? Drága Harry lekapta Sophia-t itt a medence szélén, és közben az ölében ült. – nevetett gúnyosan Niall.

Emily szemszöge:

- Nem is ez történt, de te még azt sem hagytad, hogy megmagyarázzuk. – kezdtem el én is kiabálni, mire odajött Louis, és rámterített egy pulcsit, majd felkísért Liam szobájába.

- Maradj itt, mindjárt ideküldöm Liamet. Majd mondd el neki, hogy mi történt, mert én is biztos vagyok benne, hogy nem pontosan az történt, amit Niall gondolt. Még előtte hozok ruhát, addig öltözz át abba. – mosolygott rám, mire én is rámosolyogtam.

Pár perccel később pár ruhával a kezében tért vissza, amivel bementem a fürdőbe, és rögtön magamra is vettem. Mikor visszaértem a szobába Liam már ott ült az ágyon, és a telefonján nézett valamit, majd mikor meghallotta nyitódni az ajtót, felnézett, és megpaskolta maga mellett a helyet.

- Szóval, mi is történt, amiért így kiborult?

- Hát, nem tudok úszni, és beledobott a medencébe, mert nem tudta. Persze, mikor észrevette rögtön bejött és kihúzott, átölelt, és próbált megnyugtatni, mert elképzelheted mennyire féltem, azt hittem, hogy ott fulladok meg. Aztán, nem tudom, hogy miért, de odaültem az ölébe. Akkor nem azzal foglalkoztam, hogy félreérthető, hanem az érdekelt, hogy megnyugodjak. Aztán egy idő után elhúzódtam, mert érzékeltem a helyzetet, és mikor néztük egymást, nem tudom, csak úgy megtörtént. Mind a ketten kezdeményeztünk, de ő csak meg akart nyugtatni, ahogy én is meg akartam nyugtatni, és azt éreztem, hogy mikor megcsókolt, félt, és, hogy azt szeretné, hogy nyugodjak meg, és ne idegeskedjek. – mondtam, és gondolkodtam is hangosan.

- Hát, nem tudom, mit mondjak. Lehet, hogy csak meg akart nyugtatni, de Harry nem csókol meg csak úgy lányokat. Mindenesetre beszélek vele is. – azzal felállt, és kiment a szobából engem egyedül hagyva.

Visszaemlékezés vége

Azóta nem enged a fiúk közelébe. Vagyis,  csak máig, mivel ma azt mondta nekem, hogy mindenkivel találkozhatok, kivéve Harryvel.

Niall szemszöge:

Miután kirohantam a házból, egyenesen hazamentem. Egész úton ezen az egész ügyön járt a fejem. Haza értem. Rájöttem.

MINDENT ELMONDOTT

Kommenteljetek, és voteoljatok!