Does He Know? - Harry Styles Fanfiction

Part 5: Kihasználtalak

Harry szemszöge:

Nem hiszem el, mit tettem. Kihasználtam egy teljesen ártatlan lányt, és félrevezettem. Nekem elvileg van barátnőm, és most csókoltam meg egy teljesen másik lányt. Nem mondom, hogy nem volt jó, de baszki, akkor is, mit tettem. Most biztos egy utolsó féregnek hisz engem. Nem érzek semmit iránta, de egy nagyon kedves, és törékeny lány, és azt érzem, hogy vigyáznom kell rá. Nem tudom megállni, hogy ne a közelében legyek. Egyszerűen, csak biztonságban akarom tudni a történtek után.

Még ültünk ott egy 10 percet, majd dobtam egy üzit Liamnek, hogy hazamegyünk, ők maradjanak bent suli végéig, és majd utána jöjjenek Emily-hez. Nagyon feldúlt lehet, hisz azóta meg sem szólalt, csak sírt, miközben a derekamat ölelte.

- Em... Em, azt hiszem haza kéne mennünk, mielőtt kicsöngetnek. – suttogtam a fülébe.

- Oké... - hangja megremegett, mikor kimondta ezt az egyszerű szót.

- Hazaviszlek, és ott maradok veled oké? – kérdeztem, és felsegítettem rá a pulcsimat, mivel a pólóját széttépte az a barom.

- Rendben.

Összeszedtük a cuccait, és kimentünk a parkolóba. Ott besegítettem Emilyt a kocsimba, és én is beszálltam. Az ő házukhoz indultam. Az út csöndben telt, és ahányszor rápillantottam, csak bámult maga elé. Nem szóltam hozzá, hisz tudtam, hogy nem az a legjobb ötlet. Mikor odaértünk, meg sem mozdult, ezért átmentem, és kinyitottam az ő ajtaját, és bevittem a házukba. Láttam, hogy elaludt, olyan édes volt. A kulcsa, a zsebében volt, tehát könnyen kinyitottam, és gondoltam felviszem az ágyába, és készítek neki, valamit enni. Amikor azonban letettem, elkezdett nyöszörögni, és azt mondta, menjek vissza hozzá. Én befeküdtem mögé, mire ő megfordult, és rárakta a fejét a mellkasomra. Átöleltem a derekát, és csak bámultam a plafont. Mit tettem. Jézusom. Hirtelen arcon csapott a felismerés, hogy kihasználtam a lányt. Nem tehetem ezt vele. El kell tűnnöm az életéből, bár ez elég nehéz lesz, ha tényleg Niall a bátyja.

Emily szemszöge:

Borzasztó volt átélni ezt, még akkor is, ha nem történt meg. Nem is tudom, mi lett volna, ha Harry nem indul el megkeresni engem. Nem tudom, mi lett volna velem, ha, nem ér oda időben. Nem tudom, mi lett volna velem, NÉLKÜLE. Nem értem, miért tette ezt velem. Semmit sem értettem. A nagy szerencsém az volt, hogy Harry rám talált. Amikor pedig megcsókolt, először furán éreztem magam, mivel nem tudtam hova tenni, de rájöttem, hogy annak ellenére, hogy a kapcsolatunk nem indult túl fényesen, még egész jóban lehetünk.

- Köszönöm. – suttogtam, és abban sem voltam biztos, hogy hallotta-e.

- Ugyan mit? – kérdezte ugyanúgy.

- Hogy megmentettél. – motyogtam – De azt nem tudom miért.

- Hát azt én sem tudom. – válaszolta. Még 10 percig feküdhettünk úgy, és valószínűleg azt hihette, hogy alszom, így elkezdett beszélni. – Talán azért, mert lehet, hogy Niall húga vagy, vagy, mert olyan ártatlan vagy. Vagy, mert tudat alatt ezzel akartalak kárpótolni, az öltözős incidens miatt. Vagy amiért töréken vagy, és folyton meg akarlak védeni. Meg akarlak óvni minden veszélytől. Vagy talán, mert szimpatikus vagy nekem. Hidd el, még én sem tudom, mit érzek, és próbálom magamban rendezni. Most éppen nagyon dühös is vagyok magamra, mivel... áááá, hagyjuk, egy alvó lányhoz beszélek. – itt már biztos voltam benne, hogy azt hiszi, hogy aludtam. De ez a pár mondtat, így is megdobogtatta a szívem. Aztán visszatekertem ahhoz a részhez, mikor azt mondta, hogy „Lehet Niall húga vagy". Valószínüleg igazat mondott, mivel, azt hitte, hogy nem hallottam. Nem tudom, mit gondoljak. Végül is, mind a ketten szeretünk enni, tudunk gitározni, és barna hajunk van. Az egyetlen dolog, ami különbözik, az, a kék szeme, és az én zöld szemem. Gondolkodásom közben elaludtam. Mondtam már, hogy ha gondolkodom, hamarabb elalszom? Na mindegy.

Arra keltem, hogy a párnám mocorog. Felnéztem, és Harr,y próbált kimászni mellőlem.

- Hova mész? – kérdeztem az álmos hangomon.

- Csak gondoltam készítek neked valamit enni. – mondta mosolyogva.

- Akkor lemegyek veled. – mondtam, és elkezdtem kiszállni az ágyból. – Lehetne, hogy ezt maximum a fiúk tudják? Bár jobb lenne, ha még ők sem tudnának róla. – mondtam az ágyon ülve.

- De nekik joguk van tudni, legfőképp Niallnek, mert... - mondta, és elhallgatott.

- Miért?

- Semmi. Mindegy. Na, gyere. – mondtam, és újra elmosolyodott.

- Oks. – mondtam furán és amilyen gyorsan felálltam, annál, vagy 2-szer gyorsabban estem vissza az ágyra. – Ááuuu! – mondtam, és megfogtam a bokám. Valószínű, hogy sírtam, de csak az orromnál éreztem meg először sós könnycseppjeimet.

- Mi a baj? – kérdezte az ágyra ülve.

- A bokám, amikor elcipelt, ledobott a földre, és pont erre a lábamra érkeztem.

- Eddig nem is érezted?

- Hát mivel aludtam nem, de mivel alapból fájt, és amikor kivittél semálltam rá, csak most éreztem meg. – mondtam.

- Akkor irány az orvos. Gyere, kiviszlek. – mondta, de előtte az ajtóhoz sétált. – Baszki. – mondta a fejét fogva.

- Mi történt? – kérdeztem furcsán.

- Egy csapat újságíró van a házatok előtt. – mondta idegesen.

- És akkor, hogy megyünk majd ki? 

- Hívok testőröket. – mondta és elkezdett telefonálni.

15 perccel később, szólt is, hogy mehetünk, úgyhogy kiléptem, és a mankómmal együtt elbotorkáltam a kocsiig, miközben, 3 gorilla vett körül. Beültünk Harry kocsijába, és a kórház felé vettük az irányt.

Kommenteljetek, és voteoljatok!