Does He Know? - Harry Styles Fanfiction

Part 12: Dühkitörés

- Öhmmm... - vakartam meg a tarkóm. Tovább álltunk kínos csendben.

- Hey, haver, nem hozod azokat a söröket? – kérdezte kiabálva Lou, a nappaliból.

- Igen. – kiabáltam vissza, majd ránéztem Emily-re. – megyünk? – kérdeztem, mire bólintott és visszamentünk a nappaliba.

- Mi tartott ennyi ideig? – húzogatta a szemöldökét Lou.

- Hazz telefonált az anyukájával, én pedig megvártam, nem akartam közbe szólni. – mondta Em, enyhe mosollyal az arcán.

- És mit mondott anyud? – kérdezte Niall.

- Szeretné, ha meglátogatnánk jövő hétvégén. És szeretné, ha Emily is jönne. – mondtam félve a végét.

- Em? – nézett rá kérdően Niall.

- Tudtommal nincs semmi programom, szóval oké. – mosolygott.

- Akkor írok neki egy sms-t. – mondtam, és el is küldtem.

Leültünk a körbe, ahogy voltunk, annyi eltéréssel, hogy Emily,, köztem, és Niall köztött ült, míg Louis átült Liam másik oldalára.

- Pörgetsz? – tartotta felém az üveget Lou, amit egy enyhe mosoly, és bólintás kíséretében átvettem. Niall-ra mutatott.

- Felelsz, vagy mersz? – kérdeztem.

- Felelek. – húzta ki magát.

- Mi a legnagyobb tikod, amivel úgy érzed, hogy megbánthatod a testvéredet, de nem vagy biztos benne, hogy mérges lesz rád emiatt. – válaszoltam némi nemtörődömséggel. Tudom, hogy kicsit, illetlen volt, bár ezt meg is említtették néhányan.

- Haver, ezt nem kéne! – mondta Liam.

- Nem baj, a kérdés, az kérdés. – vontam vállat.

- Nem emlékszel az alapszabályokra sem? – emelte fel a hangját.

- De, de mivel már kérdeztem, válaszolnia kell. – vonogattam tovább a vállam. Tudtam, hogy Niall, nem mondd el valamit Emily-nek, és azt is pontosan tudtam, hogy mit.

- Na jó, most már túl messzire mész, kezdte el még jobban felemelni a hangját Lou.

- Srácok! – szólt Liam.

- Nem érdekel, mit mondasz, nem értem miért vagy velem olyan ellenséges mostanában. – kezdtem el én is kiabálni, ezzel fokozva a feszültséget.

- Srácok! – szólt kicsit hangosabban Liam, de még mindig nem figyeltünk rá.

- Nem tudod? Tudod, mostanában egyre bunkóbb vagy, elzárod a külvilágot magadtól, és mindenkit elzársz. Mindenkit megbántasz magad mellett, és körül, még a lányt, akit szerintem szeretsz, lassan őt is eltaszítod magadtól. Aztán mindig jössz, hogy segítsünk meg helyrehozni ezt meg azt, mert te már megint elcseszted. És még nem tudod mi a baj? Tudod, én már rég elhatároztam magamban, hogy legközelebb nem fogok segíteni neked, és ráveszem a fiúkat is, hogy hagyják, hogy megoldd a saját gondjaid, mert az nem a mi dolgunk, hogy elintézzük a te dolgaidat, amiket folyamatosan elrontasz. – vágta a képembe ordibálva. – Emily-vel kedves vagyok mert Niall ,húga, és mert, én és a többiek, veled ellentétben, törődünk a lányokkal, és az érzéseikkel, illetve más emberekkel.