Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Hurt [9.]

A raktárépület felé haladtak. Magnus ment elől, mint macskájáért bármire képes boszorkánymester. Alec és Mark felfegyverkezve lépkedtek utána, amikor Magnus hirtelen megállt.

- Várjatok. Érzek valamit.

- Mi az? - kérdezte Mark.

- Mintha...

Ekkor hirtelen kitörtek az épület ablakai, éles üvegszilák-záport zúdítva rájuk.

- Na jó. Erre nem számítottam - mondta Magnus, miután feleszmélt a meglepetéstől.

Mindhárman az üvegdarabokat kezdték el lesöpörni magukról, de Alecnek esett le először, hogy nem ezzel kellene foglalatoskodniuk, végtére is fontosabb dolguk van.

- Magnus, ez csak figyelemelterelés volt - jelentette ki.

- Biztos vagy benne, Alexander?

- Igen. Alecnek igaza lehet - szólt közbe Mark, és újra az épületre szegezte a tekintetét. - Mennünk kéne tovább.

Elindultak.

Minden csöndesnek és nyugodtnak hatott, eltekintve egy-két tücsök éjbe szökő hangjától.

- Te jó ég! Be kell szereznem egy adag üvegport is! Remekül kiegészíti a csillámot, a maga sajátos módján csillog, és-

- Magnus! - vágott a szavába Alec suttogva. - Biztosan remekül állna, ahogy minden, de megjöttünk.

Amint beléptek az épeületbe, megcsapta őket a hullaszag. Mark felhúzta a pulcsija nyakát az orra elé, míg a többiek csak fintorogtak.

Magnus hirtelen elkapta Alec kezét és összefonta az ujjait az övével; a fiú elpirult, de nem húzta el. Kézenfogva lépkedtek tovább, Mark pedig jót mosolygott ezen, bár ezt senki nem láthatta.

- Hahó! - kiáltotta el magát Magnus, és senki nem tudta megállítani, hogy tovább folytassa. Háta mögött a fiúk egymásra néztek. Az volt a terv, hogy csendben cserkészik be a lehetséges elrablókat. Na de most már mindegy.

- Ha van itt valaki, javaslom, adja meg magát. Brooklyn főboszorkánymestere vagyok, és egy mindenre elszánt macskatulajdonos.

Szabad kezét figyelmeztetően felemelve kék szikrá pattantak ki belőle.

Pont olyan színűek mint Alec szemei - gondolta Mark.

Vérfagyasztó nevetés hasított az éjszakába, amitől mindhárman megdermedtek.

- Itt vagy hát, boszorkánymester! - kezdte gúnyosan egy károgásszerű hang valahonnan fentről.

Felnéztek de nem láttak senkit a raktár félhomályában, Magnus szikráinak fénye pedig nem sokat segített a helyzeten. Markban volt annyi lélekjelenlét, hogy szinte észrevétlenül felrajzoljon magára egy éjjellátás rúnát. Meglátta a kék, szárnyas démont denevérmódjára fölöttük lógva. A féltündér felhúzta az íját és célbavette a lényt.

- Alec. Egy démon. Épp felettünk - mondta higgadtan, tekintetét végig a démonon tartva.

Az említett is felnézett, mire a lény lerepült, és megállt előttük, hártyás szárnyait fenyegetően kitárva.

- Belial - szólt hirtelen Magnus, felismerve az előtte álló alakot, és egy kis lépést lépett felé, Alecet így szinte eltakarva előle.

Kis idő múlva Belial és Magnus kicsit sem baráti szóváltásából kiderült, hogy tényleg itt van a macska, és persze a démon akar cserébe valamit azért, hogy visszaszolgáltassa a boszorkánymesternek. Nem kisebb "árat", mint hogy nyissa meg a Pokol kapuit.

- Hát te megőrültél - közölte Magnus, lassan ejtve minden szót.

A démon sziszegő hangot hallatott.

- Tehát akkor nincs alku? - kérdezte lassan, elnyújtva. Közben a semmiből a kezében termett Miau, és egy gyanúsnak hangzó roppanás hallatszott, majd a macska ájultan lógott.

Legalábbis Magnus remélte, hogy ez a helyzet. A rosszabbikra nem is akart gondolni.

Mindenki ledermedt egy pillanatra.

- Engedd el - kérte Alec, először szólva a démonhoz. Az nem is figyelt rá, végig Magnuson legeltette a szemeit.

- Alec - Mark a vállára tette a kezét, és úgy beszélt, hogy csak a fiú hallhassa. - Hagyd. Meghalt.

- Honnan veszed? - suttogta vissza Alec.

- Hallom, hogy már nem dobog a szíve - mutatta meg Alecnek az éleshallás rúnát a karján.

A fiú halkan tudomásul vette, és lassú, gépies mozdulatokkal egy nyilat illesztett az idegre. A démon végig Magnussal foglalkozott, így nem vette észre ahogy a két árnyvadász tűzkészültségben áll a boszorkánymester mellett.

- Nos, ha bármi megváltozik a helyzetet illetően, bátorkodlak nem értesíteni. De ezzel nincs vége - vigyorgott a démon, Magnushoz intézve szavait, és ledobta a macska tetemét, így már a férfi is láthatta mi történt igazából.

Belial már épp hátat fordított és távozásra emelte a kezét, amikor Alec beleeresztette az első nyilat.

A démont valahol a vállán érte a támadás, mire azonnal megpördült és egy szempillantás alatt Alec előtt termett és nyakának szegezte a karmait.

- Hogy merészeled... Hátba támadni Balielt, árnyvadász? - sziszegte mérgesen, undorral ejtve ki az utlosó szót.

A fiú higgadtan nézett a szemébe, míg Magnus es Mark körbevette a démont. Magnus könnyekkel a szemében varázslat tüzét élesztette fel a tenyerében.

Az első találatoknál a démon meglepetten de önelégülten nézett körül.

És akkor Marknak bevillant.

Belial. Nagyobb démon. A Pokol egyik hercege. A csalás és hazugság gonosz teremtménye. A mondénok Bibliája szerint csakis Mihály arkangyal képes legyőzni. Hálát adott Ragnor Fell-nek, hogy annak idején bemagoltatta vele szinte az összes Nagyobb démon nevét az Akadémián.

Előkapott az övéből egy szeráfpengét, és úgy suttogta el Mihály nevét, hogy csak a kard hallja.

Alec tekintete rá villant, ahogy a kard felragyogott, és ő is előhúzta a már ragyogó szeráfpengéjét.

A démon Magnus felé közelített.

Mark magában Razielhez és Mihályhoz fohászkodva hangtalanul futva közelítette meg Belialt, és a hátára ugrott. Kardját a démon két szárnya közé döfte.

A démon felüvöltött és hirtelen már nem találta annyira fontosnak Magnus felnyársalását. Karmos ujjaival a háta felé kapott, ahol még mindig Mark csüngött. Alec ez idő alatt elé került és a mellkasába döfte Castielt. Mark már hátulról is jól becélozta így ez a penge is elég volt neki, de Magnus is rásegített egy kicsit. A démon rekedt sikítást hallatott és visszatert a Pokol bugyraiba.

Magnus gépies mozdulatokkal Miau-hoz lépett akinek élettelen, hideg teste a földön feküdt. Letérdelt és halkan sírni kezdett, de nem nyúlt a macskához. Alec félénken de együttérzően ölelte át hátulról a boszorkánymestert.

^^^^

Időközben az eső is eleredt, ahogy kiléptek a gyárépületből a friss, hűvös, párás levegőre. Látszólag mindenki megúszta sérülések nélkül, csak pár horzsolás volt az árnyvadászokon, amit gyors iratzékkel elintéztek aztán Mark visszament az Intézetbe. Magnusnak most Alecre volt szügsége.