Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Magnus [2.]

Hamarosan elérkezett az idő, amikor Alecnek indulnia kellett. A buli Brooklyn másik végén volt, így előbb elindult; mert metróval kellett mennie.

Kilépett az Intézet kapuján a hűvös novemberi szélbe. A város utcáin versenyt futottak egymással a különböző színű falevelek.

Mindig is utálta a metrókat. A mondénokkal való tömeges utazást; az érzést, amikor egy dobozba zárva érezte magát az ember. Ezen az sem segített, hogy ma is tele volt a szerelvény. Remek.

Túl hamar odaért, a hangokból ítélve még nem volt ott senki. Megnézte a lépcsőház csengőit. 12 név sorakozott ketesével egymás alatt; mindegyik mellett egy-egy kerek jelzőgomb. Magnus Bane-é az utolsó előtti gomb volt, a tizenegyes lakás. A névtábla be volt terítve csillámporral.

Furcsa - gondolta Alec. - De illik a személyiségéhez; legutóbb is csupa csillám volt a ruhája, meg a sminkje. Nem csodálkoznék el rajta, ha a vécéjén is csillám lenne.

Azon tűnődött, becsengessen-e. Végtére is... Hideg van idekint. Ácsorogjak az ajtó előtt, amíg meg nem jönnek az Alvilágiak!?

De nem mert csöngetni. Lehet hogy a boszorkánymester nem örül a korai érkezőknek, és elküldi. Bár nem hiszem, hogy elküldene. Ha már ekkora felhajtást csinált hogy meghívjon.

Na jó, ez így nem mehet tovább - vett egy nagy levegőt és megnyomta a csengőt. A kaputelefon kicsengett. Egyszer... Kétszer... Majd megszólalt a boszorkánymester - Alec szerint csak ő lehetett - dörgő hangja:

- Ki meri megzavarni a nagy boszorkánymestert!?

A fiú akkorát ugrott, mint egy riadt nyúl; pedig az árnyvadászok nem valami ijedősek - és ma már másodjára kerülgeti a frász. Egy boszorkánymester miatt.

- Ööö... - tért vissza kábulatából az árnyvadász. - Én vagyok. Vagyis... Alec. Alec Lightwood.

- Te vagy az, Alexander? - hökkent meg Magnus.

Kis idő múlva berregett az ajtó, és Alec belépett a lépcsőházba.