Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Miau [3.]

Alec belépett a lépcsőházba, fellépcsőzött a negyedikre; egyszer meg is botlott és majdnem leesett egy lépcsősoron, annyira izgult.

Végül amikor felért, egyből meglátta a boszorkánymestert.

A fiú megtorpant; és elpirult.

Magnus az ajtófélfának támaszkodva állt, félmeztelenül. A hasa tökéletesen kockás volt; a bőre olajbarna. A lábainál egy kistermetű macska nyávogott.

Talán Munchkin cica... - gondolta Alec, csak hogy elterelje a figyelmét a feljebb lévő dolgokról.

- Gyere be nyugodtan! - invitálta beljebb egy intéssel Magnus; és elindult a lakásba a macskával a nyomában.

Alec rávette a lábait, hogy engedelmeskedjenek; és belépett a lakásba a utánuk.

A látvány lélegzetelállító volt. Mindenhol tisztaság uralkodott, és szó szerint csillogott a lakás. És nem úgy nézett ki, mintha buli készülődne. Sehol egy bulikellék, sem italok, sem rágcsálnivalók. És fények sem. Semmi.

- Korán jöttél - folytatta a társalgást. - Csak hétre vártalak. Igazából mindenkit hétre vártam.

- Tudom. S-sajnálom. Én csak... Nem hittem, hogy ilyen hamar ideérek, ezért előbb indultam el.

- Semmi baj. Örülök, hogy itt vagy - becsörtetett egy szobába; Alec még mindig tétován álldogált a nappaliban. A macska őt vizslatta, kutató tekintettel.

- Ülj le nyugodtan! - kiabált ki Magnus. - Egy perc és megyek, csak átöltözöm.

Akkor hát ezért volt félmeztelen! Én meg azt hittem, így akar elcsábítani vagy mi... - gondolta zavartan, és ismét elpirult, majd leült az egyik fotelba.

A macska felugrott a szoba közepén helyet foglaló mahagóniasztalra, és továbbra is őt méregette.

- Szóval... - tért vissza Bane, és leült a fiúéval szembeni fotelba. - Megkínálhatlak valamivel? Tea? Kávé? Vagy valami erősebbet? A szőlőpálinkát a bulira tartogattam, de azt is adhatok...

- Hogy... Mit? - nézett értetlenül Alec.

- A híres perui szőlőpálinkát. Nem hallottál még róla?

- Nem... De azt hiszem, a tea is jó lesz.

- Rendben - szólt Magnus, és csettintett.

A fiú kezében kék szikrák közepette egy nagyon forró papírpohár jelent meg. Majdnem el is dobta.

- Az Angyalra! - szitkozódott, majd lerakta a poharat az asztalra; és fújogatni kezdte a kezét.

- Bocsánat, illett volna szólnom! - nevetett a férfi.

Alec nem tartotta viccesnek.

- Bemutatsz a macskádnak? Elég ellenségesen méreget - terelte a témát.

- Persze. Miau, ő itt Alexander Lightwood. Alexander; Miau Ce-tung - ismertette össze őket.

Miau mintegy varázsszóra Alec ölébe ugrott, és dorombolni kezdett.

Fura.

Gépiesen simogatni kezdte, mire az összegömbölyödött.

A férfi csak mosolygott.

- Miért hívtál meg? - szegezte a kérdést a vele szemben ülőnek.

Magnus habozott.

- Mert Miau születésnapja van, és kellenek a vendégek.

- És mindenki meghívására ilyen nagy gondot fordítottál? - érdeklődött.

- Bevallom, nem. Csak tudod... Nagyon akartam hogy itt legyél - sütötte le macskaszemeit.

- De miért?

- Ó, Alexander. Tényleg tudni akarod?

Alec makacsul bólintott.

- Nos, rendben. Meg akarlak ismerni - vallotta be.

Szóval ő is tetszik neki. Eddig azt hitte, egyetlen férfi sem fog rá felfigyelni, és most tessék!

Magnus... Tetszett is neki.

Nem is hitte volna, hogy megtetszik neki valaki más azóta, hogy Idrisben összefutott egy aranyszemű fiúval.

- Tényleg? - kérdezte Alec halkan.

- Igen - válaszolta szemlesütve a boszorkánymester.

Ekkor megszólalt a csengő. Megjöttek az első vendégek.