Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Church [4.]

Magnus elment ajtót nyitni, közben bekapcsolta a zenét és egy intéssel elővarázsolta a díszítést, az italokat meg a többit. Alec még mindig maga elé meredve simogatta Miau Ce-tungot.

^^^^

Először egy tündér jelent meg - ismerős volt valahonnan. Talán a Izzy-vel láttam - gondolta.

Aztán a többi alvilági is megérkezett. Vámpírok, vérfarkasok, pixik, tündérek...

Magnus üdvözölte őket. Néhány vendég nyugtalankodott, amiért egy árnyvadász is van a buliban, de a boszorkánymester megnyugtatta őket, hogy nincs mitől félniük; majd megállt előtte.

- Nincs kedved kijönni az erkélyre? Itt kicsit nagy a nyüzsgés.

- De, menjünk! - Alec lerakta Miaut és követte őt.

A macska is azonnal kirobogott az erkélyre gazdája nyomában, és felugrott a párkányra. Ő sem szereti a tömeget - mosolyodott el halványan az árnyvadász.

- Szóval... - kezdte Magnus, de a fiú telefonja félbeszakította.

Alec riadtan nézett a telefonjára.

Maryse.

- Ó, te jóságos Raziel! - suttogta.

Talán megtudta, hogy itt van? Nem, az kizárt...

Vagy valami baj van?

- Itt nem vehetem fel - nézett a kétségbeesetten a boszorkánymesterre. - Mennem kell.

- Rendben. Kikísérlek - kicsit csalódottnak tűnt.

Visszakanyarogtak a vendégek között és bezárták maguk mögött az ajtót.

- Alexander...

- Igen?

- Jó volt beszélgetni. Máskor is számíthatok a társaságodra?

- Persze - ígérte Alec, és lebotladozott a lépcsőn.

^^^^

Mint kiderült, nem azért hívta Maryse, mert elment a buliba, és semmi baj nem volt. Csak azt akarta megkérdezni tőle, mit vegyen Max szülinapjára, amit jövő héten tartanak. Erre csak azt válaszolta, hogy "Nem tudom... Vegyél neki könyvet."

- Szerintem megkaphatná az első szeráfpengéjét - tűnődött Maryse. - Elég idős hozzá.

- Öhm... Max még csak tíz éves lesz - mondta Alec.

- Te is akkor kaptad!

- Tényleg? - lepődött meg a fiú.

- Igen! - vágta rá az anyja.

- Hát jó... Akkor kapjon szeráfpengét - egyezett bele és felment a szobájába.

^^^^

Alec elterült az ágyon. Még mindig Magnuson járt az esze. Beletúrt a hajába és elmosolyodott.

Megszerette ezt az érzést. És magának sem merte bevallani, de beleszeretett Magnusba.

Olvasott még pár sort, aztán lassan elbóbiskolt.

És Magnussal álmodott.

A boszorkánymester lakásában csend honolt, csak a suttogás hallatszott, ahogy magához hívja a fiút. A kanapéhoz. Alec lassan odalépett. Magnus lehúzta maga mellé, és a fülébe suttogott:
- Szeretlek, Alexander.
És megcsókolta.
A férfi íze nagyon kellemes volt, de Alec nem tudta volna megmondani, milyen ízt érez.
A boszorkánymester nyelve utat tört magának, és találkozott a fiúéval.
Furcsán érdes volt...

Alec felriadt. Valami nedves volt az arcán... Church a mellkasán ült, és őt nézte.

Hát persze! - gondolta zavartan a fiú. - Ezért volt érdes Magnus nyelve!

Aztán eszbe kapott. A földre lökte a macskát, és elkezdte szidni magát. Mégis miken gondolkodik? Mi köze van neki Magnus nyelvéhez?

Nevetséges.

Church keservesen felnyávogott, immáron sokadszorra.

- Mi baj, Church? - kérdezte megadóan Alec.

A kandúr még egyet nyávogott és fejével az ajtó felé intett, majd kiment rajta. A fiú felállt, és követte őt Izzy szobájába. Húga épp telefonon beszélt - ismét.

- Rendben! - nevetett. - Várj, itt van. Adom - Isabelle eltakarta a mikrofont és Alechez fordult.

- A boszorkánymestered az - kuncogott.

- Nem az én boszorkánymesterem! - fortyant fel Alec.

- Jól van, jól van - Iz átadta a telefont, és vigyorogva elvonult.