Invitation[1.]

415 30 3
                                    


Alec az Intézet könyvtárában olvasott - Raziel szobrának fenyegető tekintete elől elrejtőzve - ,egy könyvespolc mögötti asztalnál. A fiú sosem szerette a szobrot. Mindig úgy érezte, az Angyal tényleg látja őt. Olyan szigorúan nézett rá!

Éppen belemerült volna a könyv csodálatos világába, amikor egy hangra lett figyelmes. Mintha valaki a nevét suttogta volna.

- Max! - kiáltotta - Ne szórakozz!

Nem jött válasz, a suttogás folytatódott. Alec felállt, és elindult a hang irányába. Kisétált a polc mögül, elment Raziel szobra előtt - aki mintha követte volna a tekintetével - , és rádöbbent hogy a kandalló suttog. Vagyis inkább a kandalló lángjai.

Odasétált a tűz elé és leguggolt; az meg mintha megérezte volna a jelenlétét, elhallgatott. Csend honolt az egész helyiségben. Vállat volt. Épp felállt volna, de a lángok hirtelen lilás-kékes színűvé váltak és szikrázni kezdtek. Megszólalt egy mély hang, jóval hangosabban az iménti suttogásnál.

- Üdvözlöm, Mr. Lightwood.

- Ki... - kezdte Alec. - Ki beszél?

Nem jött válasz, de a hang folytatta.

- Azért keresem, hogy elmondjam: Magnus Bane főboszorkánymester úr szívélyes üdvözletét küldi, és meghívja önt a ma este tartandó születésnapi rendezvényre. Tudom, hogy most azt kérdezi, mi oka lenne elmenni; és azt gondolja, nem is ismeri a boszorkánymester urat. Közlöm magával, hogy téved. Mert jelen volt a Pandemonium nevezetű klubban, és megjegyezte, hogy magának milyen szép a szeme.

Alec emlékezett erre. Furcsának találta, hogy a minap egy démonvadászat során egy macskaszemű illető odasétál hozzá és csak annyit mond, szépek a szemei. Roppantul furcsának találta, hogy az illető ezután kacsintott, és továbbment. Izzy persze látta az egészet és ezzel piszkálta egész este. A démon pedig elszökött, mert Alecnek folyton a férfi járt a fejében. Magának sem merte beismerni, de megtetszett neki.

- Nos, rájött már? Remélem igen - a hangban vidámság csendült. - , mert akkor talán bátorkodik felkeresni az urat a macskája születésnapi rendezvényén.

Ezután a hang meghagyta, hogy este hétre legyen ott, megadott egy címet és elköszönt.

A lángok újra visszanyerték természetes színüket; Alec pedig annyira megdöbbent, hogy egy darabig csak tátogott, aztán felállt, fogta a könyvet és a szobájába sétált.
Még három óra este hétig. Sürgősen beszélnie kell Isabelle-lel.
Kavarogtak az érzései.
Lerakta a könyvet az ágyára és a húga szobája felé indult.

Mi történik vele? Egyáltalán... mit csinál? Ez egy alvilági buli. Meg sem kellene fordulnia a fejében, hogy elmegy... A Klávé nem nézné jó szemmel...

Hirtelen szembetalálta magát Church-csel. A macska panaszosan felnyávogott, és Alec felé nyújtotta jobb mellső lábát. Egy lila, csillogó szálakkal ékesített szalag volt rákötve. A perzsa ezt senkinek sem engedné meg; még azt is ritkán tűri, ha simogatják.

- Ez egyáltalán nem a te színed - mondta szórakozottan a Alec, és leoldotta a szalagot.

Nem csak egy sima masni volt.

"Remélem, eljössz. M. B. "- állt rajta.

-Az Angyalra.. - suttogta a fiú. Megint ez a rejtélyes boszorkánymester. Egyáltalán hogy sikerült Churchre raknia ezt a nevetséges lila szalagot?

Zsebre tette. Valami hirtelen felindulásból megpróbálta megsimogatni a macskát, aki erre negyot fújt, és megkarmolta. Alec visszarántotta a kezét. Három karomnyom díszelgett rajta.

- Szégyellhetnéd magad! - szólt sértődötten Churchre.

Kikerülte és továbbindult a folyosón, a kezét dörzsölgetve.

ˇˇˇˇ

Izzy szobájába belépve a lányt az ágyon találta. Épp telefonált. Alec gyanította, hogy Simon lehet a vonalban, mert a lány aligha nevezne mást "cukormókus"-nak. Simonnak épp nyári szünet volt; az Árnyvadász Akadémián is van nyári szünet, ami elég mondén dolog. A fiúnak ez volt az utolsó éve, aztán végre parabatai lehetnek. Alec már nagyon várta.

A helyiség túlsó végén, egy piros, plüss fotelban Max ült, szokása szerint egy képregényt bújt. Odament és összekócolta öccse haját.
Max kérdőn nézett rá.

- Miért szóltál az előbb?

- Micsoda? - kérdezett vissza értetlenül Alec.

- Az előbb... - válaszolt az öccse. - Hallottam, ahogy a nevemet kiáltod. Mit csináltam?

- Semmit, én csak... - Lehetséges hogy a könyvtárból idáig elhallatszott a kiáltás? Razielre! Maxnek nem kellene megtudnia, mi történt. Alec elpirult. - Inkább hagyjuk.

- Oké - mosolygott Max, és újra olvasni kezdett.

Alec megkönnyebbült, hogy öccse nem olyan kíváncsi, mint általában. Időközben Isabelle lerakta a telefont, és érdeklőve nézte a bátyját.

- Simon volt az? - kérdezte a fiú.

- Igen - felelt Iz, aztán hirtelen komollyá vált az arca. - Mi a baj?

- Miért lenne baj?

- Látom rajtad, Alec.

- Öhm... - nem tudta, hol kezdje. Már abban sem volt biztos, hogy el kellene mondania Izzy-nek. Végül arra a döntésre jutott, hogy mint eddig minden fontosabb kérdésében és problémájában, most is bízni fog a húgában. - Kijössz egy kicsit? - kérdezte, és jelentőségteljesen Maxre pillantott.

- Persze.

A folyosón, ahol remélhetőleg senki sem hallotta őket - esetleg Church, aki az egyik ajtó előtt kuporogva gyilkos tekintettel méregette Alecet - elmondott Izzy-nek mindent.

- Látod, mondtam, hogy ebből végül lesz valami - kuncogott Isabelle.

- Rám szállt egy boszorkánymester, Izzy. A Klávé nem örülne neki, és a szüleinknek sem tetszene, ha...

- Alec, ez csak egy buli - szólt közbe a lány. - Te is megérdemled, hogy szórakozz néha. És nem szállt rád - folytatta kis szünet után. - Szerintem bejössz neki.

- De akkor sem tetszene a... - próbálkozott megint Alec.

- Ez csak egy buli - ismételte Isabelle.

- Jó, de... - a fiú végleg elbizonytalanodott.

- Semmi de! Keresek neked valami kevésbé fekete ruhát.

Visszamentek Izzy szobájába. A lány kinyitotta a szekrényét és egy fekete-vörös ruhakupac alól elővett egy ajándéktáskát és bátyja kezébe nyomta.

-Tessék. Elő-szülinapi ajándék.

-Ó.. - mondta meghökkenten Alec

A táskában egy kék ing volt és egy fekete farmernadrág. Elég mondis - gondolta - , de jobb egy buliba, mint a harci öltözet.

- Menj, öltözz át - tanácsolta Izzy. - És sok sikert.

-Köszönöm, Iz! - Alec hálásan elmosolyodott.

Visszament a szobájába és átöltözött. Isabelle tökéletesen eltalálta a méretet, de ezen nem is csodálkozott. Isabelle választása mindig tökéletes volt.


Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//Where stories live. Discover now