Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Simon [5.]

- M... Magnus? - szólt a telefonba az árnyvadász.

- Alexander! - a férfit mintha mulattatta volna valami. - Ilyen sokáig alszol? Már fél hét múlt - panaszkodott.

- De... Dehát még mindenki alszik! - méltatlankodott Alec.

- Nos, én már nem, és úgy tűnik Isabelle sem - mondta ki egyértelműen.

- Öhm...

- Mindegy! - vágott hirtelen a szavába Magnus. - Azért hívlak... Nem lenne kedved eljönni velem valahová? - hadarta.

- Te most randira hívsz? - hökkent meg a fiú.

- Úgy látszik - Magnus hangja bizonytalannak hangzott.

- És hová mennénk?

- Ahová szeretnél. Reggelizni? Vagy moziba? Hová mennél?

- Hát... Elmehetünk reggelizni...

- Remek, akkor hétkor a Takiban! - vágta rá gyorsan Magnus és megszakította a vonalat.

Alec csak bámult, és lassan elvette a fülétől húga telefonját.

- Hová mentek? - érdeklődött Izzy, aki elég gyanúsan jött elő egy szekrény takarásából.

Alec nem jutott szóhoz. Randira hívták. És nem is akárki...

- Te hallgatóztál?! - nyögte ki végül pipacsvörös arccal.

- Az most mellékes.

- Ez nem lehet igaz... - a fiú ha lehet, még vörösebb lett.

- Alec, mondd már mi van!

- Jól van már, jól van! Magnus - elcsuklott a hangja. - Elhívott reggelizni... A Takiba.

- Milyen véletlen egybeesés! Én is ott reggelizem Simonnal! - mosolygott Isabelle.

Az Angyalra! Izzy még nem zavarna ott annyira, de... Simon is?? Ő még nem tudja hogy én... Még nem mondtam el neki...

- De Simon nem tudja, hogy én...! - fakadt ki Alec.

- Dehogyis nem!

Raziel nevére... Mik nem derülnek ki!

- Hogy mi?! Te mondtad el?

- Igen, és egy kicsit sem zavarja. Ugyanúgy szeret téged. Mégiscsak parabatai lesztek!

- Izzy, ez...

- Alec! Nem lesz gáz. Gyerünk, öltözz fel. De az is jó lenne, ha elmennél zuhanyozni. Mindjárt indulnunk kell, te meg még a tegnapi ruhádban álldogállsz.

- Oké - egyezett bele Alec, és a szobája felé indult.

^^^^

Simon az Intézet előtt várta őket, lila furgonjának támaszkodva, amin a bandája logója díszelgett (Szexi Vadmacskák).

Izzy majd tizenöt centis tűsarkain odarohant hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta. Bátyja még mindig nem értette, hogy képes Isabelle egyáltalán járni abban a szörnyűséges cipőben. Nem hogy még harcolni!

- Hiányoztál - mormogta ezután Simon vállába.

- Te is nekem - hangzott az őszinte válasz a fiútól, majd a jövendőbeli parabataiára tévedt a tekintete. - Szia! - köszönt mosolyogva Simon.

- Szia - mosolyodott Alec is, és kissé megkönnyebbülve lépett messzebb az Intézettől.

- Mehetünk? - kérdezte Izzy. - Magnus már biztosan ott van - vigyorgott Alecre, pirulásra késztetve őt.

- Persze - válaszolt gyorsan Simon és kinyitotta Isabelle-nek az ajtót. - Csak ön után, hölgyem!

A lány fejcsóválva behuppant az ülésre, Simon pedig megkerülte a furgont és beült a kormány mögé.

Alec tétován álldogált az autó mellett.

- Jaj, gyere már! - türelmetlenkedett Izzy. - Magnus sem ér rá egész nap. Bár remélem hogy mégis - az utolsó mondatát már csak az orra alatt motyogta, de a fiú tisztán hallotta.

- Izzy... Ne célozgass kérlek! - ült be végül a furgon hátsó ülésére Alec, egyre vöröslő arccal.

Mi a francért pirulok el mindig!? Talán Magnus említése is akkora hatást gyakorol rám, mintha közvetlenül beszélgetnék vele? - tűnődött.