Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

6. He is good or bad?

- Szia, drága hogy érzed magad?- Simogatja meg a fejem, majd a zacskót felakasztotta az álványra, a végét pedig a branűrbe dugta.

- Fáradtan!- Pislogok fel rá.

- Ez természetes!- Ül le az ágyam mellé. Lehunytam a szemeim, s csak vártam, hogy mikor jön az a szokásos csípős érzés, amit a kemó okoz.  Nem kellett sokat várnom néhány másodperc múlva már éreztem is, amit az arcom eltorzításával díjaztam. Többé nem foglalkoztam a külvilággal, csak azon voltam, hogy elnyomjam a kellemetlen érzést, ami szétárad egész testemben. Ezek az órák a legborzalmasabb része napjaimnak. Halottam, ahogy az ajtó kinyílik, így lassan kinyitottam szemeim. Az ajtóban Harry állt egy mintás ingben és egy fekete nadrágban. Hosszú haja egy copfba volt össze fogva feje tetejére, amit régebben még én mutattam meg neki, hogy is csinálja.

- Jónapot!- Köszönt rekedtes hangján bácsikámnak, aki elfogadta jobbját, majd bemutatkoztak egymásnak.

- Charlotte, drágám ha már van társaságod, akkor én tovább is állnék!- Áll fel a székről, majd int Harry-nek, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Én bólintok egyet, és ismét lehunyom szemeim.

- Ha bármi baj lenne, nyugodtan szólj csak, és hogy tudd Char nem viseli valami jól a kezelést, szóval ne várj tőle valami sokat!- Kinyitom szemeim, majd  haragosan bácsikámra meredek.

- Rob bácsi, a szemem volt csukva nem a fülem!- Forgatom meg szemeim. Ő kuncog egyet, majd távozik is. Pillantásom a göndörre vezetem, aki ugyan úgy engem bámult.

- Hogy érzed magad?- Húzza közelebb a széket az ágyamhoz.

- Ha lenne annyi pénzem, mint ahányszor ezt már kérdezték tőlem, rég gazdag lennék!- Takarom be magam a puha takaróval.

- Ne haragudj, csak nem tudom mi mást mondhatnék!- Vakarja meg zavarában tarkóját.

- Mondjuk, hogy minek jöttél?- Adok neki néhány tanácsot.

- Azt hittem, hogy Liam már elmondta!- Köszörüli meg torkát.

- Igen, elmondta de tőled akarom hallani!- Hunyom le szemeim, és oldalamra fordulok.

- Sajnálom oké, sajnálom hogy egy ekkora farok voltam veled, és most nem csak a koncert napjára gondolok! Sajnálom, hogy megcsaltalak, nem kellett volna, de részeg voltam, és ezt Kendall kihasználta, de hinned kell nekem nem volt semmi más csókon kívűl!- Hideg kezemen hirtelen az ő meleg kezét éreztem, ami egész testem megremegtette. Kinyitottam szemem, majd smaragd zöld szemeibe néztem.

- Harry, már réges rég nem haragszom rád!- Ráztam meg kissé a fejem. Úgy éreztem el kell neki mondanom, hisz ki tudja lesz-e még rá lehetőségem.

- Mért költöztél ilyen messzire?- Zárta hatalmas kezei közé én jéghideg kezem.

- Úgy éreztem már nem köt oda semmi.- Éreztem, ahogy gyomrom tartama vissza szeretne köszönni, így vettem egy mély levegőt, és próbáltam nem kidobni a taccsot.

- Ez hülyeség, hisz a családod és barátaid is ott vannak!- Ráncolta homlokát. Nem bírtam tovább vissza tartani, az a fél szendvics, amit reggel ettem kikívánkozott belőlem. Gyors átfordultam a bal oldalamra, majd a lavór felé hajoltam, ami ilyen esetekre volt oda készítve.

- Sajnálom!- Dőltem vissza ágyamba.

- Semmi baj, de ugye már jobban vagy?- Simította ki homlokomból az oda tapadt tincseket.

- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok!- Hunytam le ismét a szemem.

- Aludj nyugodtan, én it leszek!- Takart be jobban. Nem aludtam, csak szemeim lehunyva tartottam, és vettem néhány mély levegőt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor is borzalmasan kezdett rázni a hideg.

- Héj, jól vagy?- Pillant fel rám telefonjából.

- Igen, csak egy kicsit fázom!- Bújtam jobban takaróm alá.

- Hozzak esetleg egy pulcsit?- Mutat a fehér szekrényre.

- Nem, öhm Luke tegnap haza vitte a ruháimat kimosni, majd csak holnap hozza be.- Motyogtam.  Harry nem válaszolt semmit, csak halottam, ahogy zörög, majd a takaró megemelkedett melettem és meleg teste érintkezett én hideg és reszkető testemmel. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy magához húzzon jó szorosan és, hogy erős karjai védelmezően testem köré fonódjon. Szívem hevesebben kezdett el verni, arcomra enyhe pír szökött, és mintha minden egyes fájdalmam megszűnt volna.

Harry volt az én otthonom, és minden fájdalmam elűzője.