Flares/Befejezett/

Flares-Lángok

Drága olvasók! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom ezt a részt... De eléggé nehézkesen sikerült eljutnom odáig hogy most ezt felrakjam. Hogy miért? Mert ez az utolsó rész a Flares c. történetből. Későn vettem észre, hogy én bizony ezt még nem raktam fel és commentben jelezték is ezt nekem... De mikor átolvastam... Rájöttem, hogy ez nem egy jó befejezés, így átírtam, ez lett a mostani. Fáj a szívem, pedig tudom, hogy nincs vége, mert találkozunk még Michelle-lel és Jimmy-vel a következő évadban... De akkor is. Na de a többit majd a köszönetnyilvánításban... 

Michelle

A látvány ami a szemem elé tárult borzalmas volt, mégis a szívem vad vágtába kezdett és alig bírtam rendesen levegőt venni. Jimmy a nappali közepén állt talpig véresen, porosan, sebesen. Esküszöm a hasánál még lábnyomokat is fel tudtam fedezni. A szám elé kaptam a kezem és sírva rohantam hozzá. Ő még időben el tudott kapni és a karjaiba zárt, de hallottam azt hogyan fájdalmasan felszisszen. A pólójába kapaszkodva zokogtam és nem akartam elhinni hogy itt áll előttem. Ő a hajamba temette az arcát és mély lélegzetvételéből tudtam, hogy neki is időre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon, csakúgy mint nekem.

-El sem tudom hinni, hogy itt vagy -sírtam és felnéztem azokba a csodálatosan kék szemekbe amiket annyira hiányoltam. Végigsimítottam az arcán, beletúrtam a hajába, egyszerűen szükségem volt valamire ami azt bizonyítja, hogy valóban ott áll előttem és ez nem csak egy újabb álom.
-Hidd el... én sem -suttogta rekedt hangon.
-De mi történt veled? Annyi mindent nem értek, annyira össze vagyok zavarodva, és...

Jimmy nem mozdult a szeme se rebbent én pedig félbe hagytam a mondatomat. ...és annyira hiányoztál.

-Küldtem neked valamit pár napja. Egy levelet amiben majdnem mindent megmagyaráztam neked. Megtaláltam ma a postaládátokban, bontatlanul. Szeretném ha elolvasnád és csak azután mondanál nekem bármit is -a hangja semleges és színtelen volt. Semmilyen érzelem nem volt benne, semmi öröm hogy láthat... Nem ismertem rá. Mintha megváltozott volna. Mintha történt volna valami ami olyan nagy traumát okozott az érzelmei, a gondolatai közt, hogy így viselkedik most.
A kezembe nyomta a levelet és elhátrált tőlem.

-Itt maradsz? -kérdeztem és elfogott a pánik arra a gondolatra, hogy ismét eltűnik.
Bólintott és a fürdő felé vette az irányt. Behúzta maga mögött az ajtót én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal a nappaliban. Olivert és Stacy-t sehol nem láttam, nem tudom, hogy hová tűntek, de örültem annak, hogy egyedül lehetek egy kicsit.
A levelet a kezemben szorongatva ültem le a kanapéra, ami már ki volt húzva és kibontottam a levelet.

Már az első mondatoknál elkezdtek nedvesedni a szemeim, a végére már alig láttam a könnyeimtől, amiket a papír végül lassan magába szívott.

"A titkokat, amiket a szívemben tartok
Nehezebb elrejteni mint gondoltam
Talán csak a tiéd akarok lenni
A tiéd akarok lenni, a tiéd akarok lenni
A tiéd akarok lenni, a tiéd akarok lenni, a tiéd akarok lenni"

Elhittem minden egyes leírt szavát, elhittem azokat a tetteket amiket sokszor nem önszántából, de megtett és valahogy a lelkembe szállt az a fájdalom amivel a sorait írta. Jimmy éppen szakított a levélben és kimondta a legnagyobb titkait nekem, és hozzátette, hogy az amit most tesz azt a biztonságunk érdekében teszi. Kockára tette mindenét értem. Ez hirtelen annyira sok volt, annyira hatalmas felelősség és... Nem tudtam vele mit kezdeni. Jimmy annyi mindent feláldozott miattam, egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy ezt viszonozzam.

Tisztában vagyok azzal, hogy Jimmy mielőtt megismert minden volt, csak jó ember nem, hogy borzalmas dolgokat vitt véghez, de nem volt önmagánál és megbánta a tetteit. Éreztem a levelében azt a kínt amit mindig átél akárhányszor ezekre gondol, akárhányszor a múltjára gondol.
Gyakorlatilag vizsgáltam magam. Ezektől az információktól megváltoztak az érzéseim iránta? Cseppet sem. Ugyanúgy szeretem, ugyanúgy hiányzik még mindig, pedig tudom, hogy csak a fürdőben van. A múltja valóban borzalmas, és olyan dolgokat úszott meg amikért életfogytiglan járna. Ha ezzel a levéllel besétálnék egy rendőrségre simán lecsukathatnám. Megoldanám, hogy minden kis titka kijusson a felszínre és soha többé nem látnám. De miért tenném? Velem sosem volt erőszakos, sohasem erőltetett rám semmit, és nem nyúlt úgy hozzám egyszer sem, hogy az fájjon. Bármit is tehetnék ezekkel az információkkal, de soha nem fogom megtenni ezeket a lépéseket. Mert akármilyen borzasztó, ocsmány és egyszerűen embertelen dolgokat követett el, megváltozott. És igen, egy ember képes megváltozni. Azt kell néznem, hogy amikor megismertem milyen volt, és hogy végig ez időn át hogyan viselkedett velem és a körülöttem lévőkkel. Megmentette az életem és viszonozza az érzéseim. Elmondta nekem a legnagyobb titkait amit én talán sohasem bíznék rá senkire. Ez a bizalom amit felém közvetít, ez hatalmas és eget rengető. Viszont az érzéseim nem változtak, szeretem és a karjai között akarok lenni, nem érdekel a sok sötét dolog a múltjában, mert nem ezért szerettem belé. Hanem azért amilyenné változott, amilyennek ÉN láttam... Talán ez lenne a feltétel nélküli szeretet? Amikor nem egymással, hanem egymásért küzdünk? Meginogtam és elszakadtam tőle Ashley miatt, Ő megmentette az életem, megmentett Dereck-től és valószínűleg lépéseket tett afelé, hogy Colmack-től is biztonságban legyek. Elmondta ezeket a dolgokat nekem, és én még mindig itt ülök ezen a kibaszott kanapén ahelyett, hogy bemennék és elmondanám neki, hogy ezek után még mindig szeretem, hogy vele akarok lenni, hogy egy távoli jövőben gyerekeket akarok neki szülni, hogy bízom benne.