Flares/Befejezett/

Kés és porcicák

Michelle

Amikor meghallottam a csengő hangját azt hittem szívrohamot kapok. Tudtam, hogy Ő az. Még mindig a garázsban voltam, az egyik lábamon még rajta volt a bőrnadrág, a másikon már nem. A bőrdzseki rá volt akasztva a motor kormányára, a kesztyűk még mindig rajtam, fél lábamon csizma, a másikat most próbálom levarázsolni magamról.

-Most mi az istent csináljak?! -gondoltam. Eljátszhatnám, hogy nem vagyok itthon. Nem lenne nehéz... Emellett az ötlet mellett döntöttem, mert ezen és azon kívül, hogy elmondok mindent Jimmy-nek más nem volt. Lassan levettem minden bőrszerkót magamról és egy szál bugyiban meg pólóban (mezítláb, ráadásul) próbáltam kinyitni minden hang nélkül a garázsból nyíló ajtót. A kattanás amit kiadott fülsértően hangosnak tűnt. Elrohantam lábujjhegyen a szobámba, és felvettem egy rövidnadrágot, meg egy zoknit. Ekkor viszont újra felcsendült a csengő. Megdermedtem és nem mozdultam, mintha csupán a lélegzésem elárulná, hogy bizony itthon vagyok csak nem nyitok ajtót. Aztán meghallottam a hangját.
-Tudom, hogy itthon vagy Chell! Ha nem nyitsz ajtót akkor bemegyek! Meg kéne beszélnünk pár dolgot!
Szemeim kitágultak, mi az, hogy ha nem nyitom ki az ajtót akkor bejön?! Hallottam a kilincs zörgését, majd egy reccsenést. Hallottam a lépteit. Először a nappali felé indult meg. Onnan csak a konyhába tud jönni, meg a szobákat elválasztó folyosóra. Gyorsan (bár hangtalanul) a földre vetettem magam és bekúsztam az ágyam alá. Egészen a falhoz csúsztam, megpróbáltam nem köhögni és tüsszenteni a portól. Nem rég költöztünk be és ilyen por van, hát az agyam eldobom! Hallottam a lépteit, hogy elmozdított pár dolgot és visszahelyezte a helyére. Ajtókat nyitogatott és csukott be, aztán a léptei egyre elhalkultak. Csak és kizárólag a garázsba mehetett be, ha nem hallom. De azt az ajtót bezártam. Mondjuk a bejárati ajtót is könnyűszerrel kinyitotta. Remélem nem tette teljesen tönkre, különben lesz hozzá egy-két szavam...
-Michelle. Tudom, hogy itt vagy valahol. Láttam, hogy becsukódott a garázs. -szólalt meg közelebbről mint gondoltam, egy centi választott el attól, hogy beverjem a fejem az ágyam keretébe. Az egész olyan volt mint egy rossz horrorfilm.
-Csak Colmack-ról szeretnék veled beszélni, nem kell bujkálnod előlem. Jeremy mindent elmondott.
MINDENT?! Mindent, mindent vagy MINDENT, MINDENT? Igen, ezek között van különbség!
-Hát jó... Ha nem vagy itthon akkor elmegyek. Majd összerakom az ajtót.
Hallottam az elhaladó lépteit a szobám előtt és majdnem felvisítottam, hogy "mi az istent csináltál az ajtóval?!" Mikor már jó ideje nem hallottam semmi olyan zajt amit Jimmy-ének véltem volna előmásztam az ágy alól. Lesöpörtem magamról a termetes porcicákat, akik szerintem túl sok poregeret ettek. Kirohantam a konyhába, egy üdítő volt a pulton. Kiszolgálta magát! Hah... A nappaliban nem láttam változást, de mikor megnéztem a könyvespolcot, akkor vettem észre, hogy Stephen King Joy Land- ja ki volt véve a többi Stephen King könyv közül és át volt téve a... Buja Fiúk sorozathoz. Ennek semmi jelentősége nem volt, nem akart üzenni semmit azon kívül, hogy látta milyen "forró" könyveket olvasok. Hiszen a két könyv teljesen eltérő volt és még csak nem is kapcsolódott semmiben. Jimmy csak éreztetni akarta velem, hogy mennyire sebezhető vagyok már. Hiszen látta a Buja Fiúk köteteket! Uram atyám, mennyit cikizhet majd emiatt? Kirohantam az előszobába, és láttam, hogy az ajtó zár része teljesen ki van szakítva a helyéről. Hogy az istenbe...?! Jimmy Henderson! Esküszöm elkötöm a micsodádat! Rohantam az ajtó felé, annyira dühös voltam, hogy képes lettem volna még inkább darabokba szedni az ajtót. De akkor a kabátokat rejtő szekrény mögül kinyúlt egy tetovált kar és megállított.
-Megvagy! -nevetett a képembe Jimmy.
-Hogy... Te... Legszívesebben...! -elkezdtem csapkodni és ütni, Ő pedig mosolyát le nem törölve megpróbált lefogni, és meg sem érezte az ütéseimet. Végül egy pofonnal befejeztem.
-Mi bajod van? -kérdezte tőlem és az arcához kapta a kezét. Nem mintha fájt volna neki, inkább meglepődött. Ha egyszer arra vetemedem, hogy kinyírom Jimmy-t akkor oda kell figyelnem, mert nehéz dolgom lesz vele.
-Hogy mi bajom van?! Betörted az ajtóm Jimmy!
-Chell... mondtam, hogy ha nem nyitsz ajtót akkor bejövök! Mellesleg, miért is nem nyitottad ki? -kérdezte.
-Ha valaki nem nyit neked ajtót akkor fogod magad és betörsz vagy mi?! Amúgy meg.... Aludtam jó?! -hazudtam, és Ő azonnal levette, hogy füllentettem. Fan-tasz-ti-kus!
-Dehogy aludtál! Voltam a szobádban. Mellesleg szép. De nem aludtál!
-Azt mondtad, hogy nem akarsz látni, és akárhányszor ezt mondod próbállak elkerülni, de TE mindig megjelensz!
-Szerinted minden vágyam itt lenni?! Szerinted be akartam törni? CSAK beszélni akartam veled de nem nyitottál ajtót! Tudod mit? Baszasd meg magad Colmack-el, hogy békén hagyjon mert addig nem fog míg valamivel le nem rázod magadról! Oldd meg egyedül akkor! -a dühöm hirtelen semmivé lett és elfogott a rettegés. Colmack.
Jimmy a hajába túrt és elindult a törött ajtó felé.
-Ezt a szart majd megjavítom. Mondd meg Stacy-nek, hogy mikor jó és akkor... -mikor észrevette, hogy nem reagálok, visszafordult. Az arca hirtelen ellágyult mikor rám nézett. Ennyire látni lehetett, hogy megrémültem? Valószínűleg. Csak néztünk egymásra, míg vissza nem fordult felém és közelebb nem jött volna hozzám. Pár centi választott el minket, éreztem az illatát, és láttam minden jellegzetességét. A szájánál volt két alig látható gödröcske, amitől nagyon cukinak tűnt, de a tetkókkal (és a piercingel) összevetve néztem akkor olyan rossz fiús volt, hogy még a Buja Fiúk kötetben lévő forró dolgok is eltörpültek mellette.
-Menjünk be, és beszéljük meg. -suttogta. Tőlem csak egy bólintásra futotta. Elfordultam és bementem a nappaliba. Leültem a kanapéra, a térdem a mellkasomhoz húztam és a lila foltokat néztem a kezeimen. Mivel én meg Stace még nem vagyunk valami jó motocrossosok és egyre jobbak lettünk az esések száma is növekedni kezdett. Jimmy leült mellém. Engem figyelt.
-Mik ezek a lila foltok? Kivel balhézol te ennyit? -kérdezte és egyáltalán nem volt parancsoló a hangneme, inkább elviccelte.
-Senkivel. Kicsit béna vagyok. Elesek meg ilyenek. Szóval... Mi van Colmack-el? -a hangom rekedt volt, de nem érdekelt. Csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb elmondja amit akar, megbeszéljük mikor teszi helyre az ajtót aztán meg húzzon el.
-Jeremy elmondta, hogy Colmack megfenyegetett.
-Aha. De nem fontos. Csak nagy a szája.
-Colmack nem az a típus aki csak ugat de nem harap... Harap ám. Elég fájdalmasakat be tud húzni. Kérdezd meg Jeremy-t, ha nekem nem hiszel.
-Egy lányt csak nem bántana... -mondtam és próbáltam elmagyarázni neki, a védelmező személyiségű Jim-nek, hogy miért nem kell aggódnia. Jézusom, Jimmy Henderson aggódik értem?!
-Talán nem ütne meg... De hidd el máshogy tud bántani. És még élvezné is. -Jimmy komolyan nézett a szemembe. Szóval az a pöcs képes lenne és megerőszakolna?!
-Azt sem tudja, hogy hol lakom Jimmy. -forgattam a szemeimet, próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire megrémültem.
-Ki fogja deríteni. Ahogy azt is, hogy mikor van itthon anyukád, mikor nincs, mikor megy el és mikor jön, tehát hogy mikor vagy egyedül és védtelenül.
-Akkor mit tegyek hm? -kérdeztem mert úgy látszott, hogy Jimmy-nek mindenre van válasza.
-Majd én beszélek vele. Csak annyi, hogy húzd meg magad egy darabig, és legyél Stacyvel vagy anyukáddal.
-Anyu üzleti útra ment, de amikor tudok Stacy-vel leszek.
-Jó. Az ajtót ma megjavítom. Mindjárt, oké? El kell mennünk Oliver-rel szerszámokért.
-Oké.
-Amúgy... Jól vagy?
-Persze. Minden a legnagyobb rendben.
-Dereck nem keresett a verseny óta? -kérdezte, és tudtam, hogy nagyon jól kell hazudnom, mert minden rezdülésemet figyelte.
-Nem. -a hatás kedvéért még a fejemet is megráztam. De nem hitte el. Láttam, hogy megrándul az állkapcsa. Nem szólt egy szót sem. Felállt és az előszobába sétált. Én követtem. Kilökte az ajtót majd még utoljára visszafordult, szemüvege már az orrán pihent.
-Amúgy kilógott a lábad Chell. Legközelebb jobban bújj el előlem! Ó! És azt hiszem kölcsön kérem majd a Buja Fiúkat. Hátha tudnak nekem valami újat mutatni. Bár ezt egyébként erősen kétlem.
Kacsintott és már ott sem volt. Jimmy Rohadék Henderson!