Flares/Befejezett/

Pánik és vikomt* hölgy

Jimmy

Amikor megkaptam Stacy-től azt a hívást, már tudtam, hogy valami nem stimmel. Egész nap éreztem azt a különös érzést, végig motoszkált bennem valami, és ez a valami semmi jóról nem árulkodott. Különös volt, mikor Chell-éknél reggeliztem, és egyszer csak kaptam azt a hívást Jeremy-től. Azt mondta, hogy Oliver-nek segítségre van szüksége a szponzori üggyel kapcsolatban, azon belül a papírokkal és, hogy azt üzeni, szeretné ha én oldanám meg. Valahogy akkor nem érdekelt, hogy miért nem Oliver hívott és miért pont Jeremy. A testvéreim ugyan olyan jóban vannak a legjobb haverommal mint én magam, és ezért egyáltalán nem tűnt furcsának. Oliver családtag, és még Maggie néni is úgy kezeli mintha a negyedik fogadott fia lenne mikor nálunk van. Most, hogy itt ülünk a kocsimban a hátsóülésen egy teljesen szétvert Jeremy-vel és egy rémült Michelle-el az anyós ülésen rájöttem, hogy kijátszottak. Dühös voltam, és egyszerűen nem tudtam semmire sem koncentrálni csak arra, hogy mi az isten történt, és hogy mindenki biztonságban legyen. Még Michelle is. Ma reggel, miután rátörtem beláttam, hogy a vádaim felé teljesen indokolatlanok voltak, és egészen paranoiásnak tűnhettem talán egy kicsit, egy igazán kicsit kezdem megkedvelni. Bár a ma este után lehet, hogy ez a kis kedvelés amit iránta kezdtem érezni teljesen elillanni látszik. Miért nem tudtak nekem szólni?!

-Mi történt? -kérdeztem tőle és próbáltam minden érzelem nélkül kiejteni ezt a pár szót. Éreztem, hogy Chell fél tőlem, legalább is meg van ijedve. Ezt mondjuk nem is csodáltam, ugyanis a Johnson telken jól szétvertem mindent, egyszerűen ellepett valami vörös köd, ami ráereszkedett a szememre, és csak tomboltam... Chell belekezdet. Elmesélt mindent, bár azt nem, hogy mikor találkoztak Jeremy-vel, és hogy hogy kerültek Stace-szel ebbe az egészbe. Inkább a bunyóról beszélt, ami a régi telken és abban az ősrégi házban történt, valamint, hogy "az a raszta srác" mit mondott neki, plusz arról is beszámolt, bár remegve, hogy mi történt a bunyó után. Nem szóltam hozzá, mikor befejezte a történtek mesélését. Egyszerűen túl dühös voltam ahhoz, hogy bármit is tudjak mondani neki, márpedig ha belekezdtem volna a mondandómba, nem biztos, hogy betartom a vezetés szabályait, így könnyen előfordulhat, hogy 50 helyett 120-szal hajtok haza, és út közben megkarcolok pár kocsit. Hozzám hajtottam, és imádkoztam, hogy Maggie néni ne legyen otthon. Annak viszont örültem volna, hogy ha Jesse-t a szobájában találom, de már akkor tudtam, hogy ez nem lehetséges, mikor a kocsiját nem láttam a felhajtón. Kiszálltam a kocsiból, a szemem sarkából láttam, hogy Michelle is hasonlóan cselekszik, kinyitottam a hátsó ajtót és meglegyintettem Jeremy fejét. Igazából így akartam megtudni, hogy elájult e, de az a gondolat is a fejemben motoszkált, hogy megérdemli.
-Jimmy te fasz! Így is sajog mindenem, miért kell még ütögetni? -kiáltott ki, szemei azonnal felpattantak.
-Bocs. Azt hittem elájultál, amúgy meg megérdemled. Egy kurva szót sem szóltál arról, hogy ma bunyód van, ráadásul Colmack-el!
Jeremy nyöszörögve kimászott a kocsiból, és szinte azonnal összeesett volna, hogy ha nem kapom el. A válla alá nyúlva támogattam el egészen az ajtóig, amit kinyitottam kulccsal, mert természetesen be volt zárva. Belöktem az ajtót, és betámolyogtam Jeremy-vel az oldalamon. Leültettem a kanapéra, és szinte azonnal el is dőlt, mint egy zsák. Kimentem vissza az ajtóhoz, mert észrevettem, hogy Michelle nem jött be. Nem akartam megint a paranoiás idiótát játszani, ezért gondoltam, hogy még egyszer kihallgatom mielőtt letámadom. És ajánlom, hogy igazat mondjon. Michelle az utat figyelte, idegesen várta, hogy mikor jön Stacy, talán figyelmeztetnem kellene, hogy nem fog ide jönni. A lány Oliver-hez ment, mint minden ilyen esemény után, és biztosan beszámol neki mindenről, hogy Ő is tudja mik történtek, mert ez sosem hátrány. Ezek után Stace általában hazamegy, és megpróbálja egyedül feldolgozni a dolgokat, ha pedig nem sikerül neki, akkor úgyis jön hozzánk, és együtt átbeszélünk mindent.
-Na mi az, nem jössz be? -kérdeztem és az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, amint Chell felém fordul és idegességtől csillogó szemekkel rám néz.
-Stacy?
-Nem jön. Később hazaviszlek.
-Oké.
Az ajtóhoz sétált, és mikor nem álltam arrébb az útból kérdőn nézett rám.
-Jól vagy?
-Aha -a könnyektől úszó szemei (nem sírt, egy hajszál vékony választotta el tőle, de próbálta tartani magát), és reszkető ajka másról árulkodott.
-Hazudsz -sóhajtottam és elfordulva a nappali felé vettem az irányt. Tudtam, hogy követ, mert éreztem a tekintetét a tarkómon, és éreztem a hívogató levendula illatát is aminek erősen próbáltam ellenállni.
-Kérsz valamit? Egy pohár vizet, vagy valami?
-Nem kösz.
-El kell látnom Jeremy-t. Közben elmesélhetnéd az egészet még egyszer.
A konyhába mentem és kivettem az egyik fiókból az elsősegélydobozunk, amit Maggie néni azután szerzett be, hogy tudta mihez akarunk kezdeni. A bokszolásból soha nem lehetett sértetlenül kikerülni, és ezt pontosan tudta. Visszamentem a nappaliba és leguggoltam a testvérem elé, aki valószínűleg újra elaludt. Elkezdtem lefertőtleníteni a sebeit, Michelle pedig újra mesélni kezdett, de ugyan azt mondta, mint a kocsiban, egy szavát sem változtatta meg.
-És hogy találkoztatok Jeremy-vel? Hogyan kerültetek ti ebbe az egészbe?
-Inkább örülnöd kellene, hogy ott voltunk. Ha mi nem vagyunk, akkor Jeremy-t otthagyták volna.
-Nem. Kihívtak volna egy mentőt. Miután mindenki elhúzott.
-Jó, de akkor is.
-Miért nem mondod el?
-Mert semmi közöd hozzá.
Éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Hogy mondhatja, hogy semmi közöm hozzá? A testvéremről van szó!
-Szerintem meg igenis van hozzá közöm.
-Sétáltunk az utcán Stace-szel. Találkoztunk Jeremy-vel, és megkérdezte, hogy van e kedvünk menni. Hát elmentünk. És én azt mondom, hogy jól tettük, hogy elmentünk.
Ezek után sokáig egyikőnk sem szólt egy szót sem. Kicsit sántított a dolog, hiszen ehhez nem lett volna közöm? Nem firtattam. Jeremy-ből úgyis kiszedek mindent idővel. Elkezdtem bekötni és ragtapasszal leragasztani Jeremy sebeit, aki az egész fertőtlenítést átaludta. A bordáján úgy világított a zúzódás mint egy égőkkel tele aggatott karácsonyfa.
-Rosszul csinálod -mondta mellettem állva. Kicsit furcsán érintett, hogy már megint beleszólt abba, hogy mit hogy tegyek, és ráadásul kritizált. Most viszont túl fáradt voltam, hogy ez érdekeljen. Félúton megálltam a mozdulatban, és éreztem amint mellém térdel, majd finom, kecses kezeivel átveszi tőlem a gézt, és elkezdi Jeremy sebeit elfedni vele. Segítettem neki, mikor a bordáján lévő lila foltot is le akarta kezelni, bekente egy mentolos krémmel, amiről nekem fogalmam sem volt, Ő mégis megtalálta a kis elsősegély dobozban. Megemeltem Jeremy-t mikor a gézt a felsőtestén kötötte át. Mikor befejeztük, Jer kicsit úgy nézett ki mint egy múmia, de megnyugodtam, mert már nagyjából rendben volt. Tudtam, hogy ezt az estét a testvérem kénytelen lesz a kanapén eltölteni a saját ágya helyett, ugyanis egyedül biztosan nem tudom felvinni a lépcsőn. Talán Oliver-rel... De neki is megvannak a maga sebesülései, a motocross-os balesetből, így vele sem oldhattam volna meg. Michelle meg nem hiszem, hogy elbírná, ráadásul nincs olyan állapotban, mert látom rajta, hogy mennyire meg van rémülve még mindig, bár azt mondja, hogy jól van.
-Azt hiszem szükségem van egy pohár vízre. -mondta fojtott hangon, és villám gyorsan felé fordultam, mert a mögöttem lévő fotelben ült. A hangja kétségbeesettségről és pánikról árulkodott. Ahogy végigmértem, láttam, hogy félelmetesen sápadttá vált és ugyanakkor verejtékezni kezdett. Ujjait össze kellett fonnia, mert remegni kezdtek, és ettől még jobban megijedt, így muszáj volt csillapítania, mielőtt teljesen elveszti az irányítást és valami hülyeséget kér. Mondjuk azt, hogy öleljem át és vigyázzak rá éjszaka? Igen ez egy nagyon nagyon rossz kérés lett volna, de tudom, hogy megtettem volna. Nem tudom miért, de úgy érzem képes lennék egész éjszaka fent lenni, hogy rá vigyázhassak. Borzalmas dogokat tesz velem ez a lány és még csak nem is tud róla...
-Michelle?
-Hozz nekem egy pohár vizet Jimmy. Kérlek -a fejét a kezébe hajtotta, vállai remegtek, az arcát ellepték a könnyek és a szemei ide-oda ugrándoztak, mintha szédülne. Pánikrohama lenne? Kisiettem a konyhába és megtöltöttem egy poharat vízzel. Gyorsan odavittem neki és Ő remegő kezekkel vette el, majd megitta az egészet. Lehunyta a szemeit, kissé csillapodott a remegése, és az asztalra csúsztatta a poharat, mintha még mindig émelygett volna, de már nem volt olyan vészes.
-Ez mi volt? -kérdeztem és leültem a mellette lévő fotelbe.
-Pontosan jól tudod. -egy pillanatra rám nézett, de a szemeit gyorsan elkapta és inkább az üres poharat fixírozta.
-Mióta?
-Nem tudom, rég óta.
-Szedsz rá gyógyszert?
-Igen.
-Van nálad?
-Nincs.
Sokáig csendbe ültünk. A házban mindenhol sötét volt, sehol nem kapcsoltunk villanyt csak a konyhában. Egyszer viszont nyílt a bejárati ajtó, és tudtam, hogy Maggie néni jött haza.
Mikor a nappaliba ért, és meglátta, hogy Jeremy a kanapén fekszik és alszik, bekötözve, mi meg Michelle-el a fotelekben ülünk csendben, egyből rájött, hogy valami nem stimmel.
-Mi történt? -kérdezte, és lerakta a táskáját a földre, és a kezében lévő szatyrokat mellé ejtette.
-Bunyója volt. Nem tudtam róla. Maggie néni, Ő itt Michelle. Ő, meg Stace volt Jer-rel. Michelle Ő a nagynénénk Maggie.
-Üdv -köszönt Michelle. Éreztem, hogy sokkal illedelmesebb lenne Maggie nénivel, de jelenleg nincs abban az állapotban. Michell-t én inkább olyan lánynak ítélem meg, aki folyton térdig érő szoknyákat és maximum combközépig érő farmer nadrágokat hord. Egy centivel sem kisebbet, de nem is nagyobbat. Folyton olyan pólókat hord, amik mindent takarnak, mégis valami csodálatos anyagból lehetnek, ugyanis sosem láttam rajta, hogy melege lenne. Ő valószínűleg olyan lány akinek mindig ötösei vannak a suliban, illedelmes a tanárokkal, mindenkivel kedves... Szóval ha jobb állapotban lenne szerintem még kezet is fogott volna Maggie nénivel.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Még ha ilyen körülmények között is. Felkészültem, hogy három srácot felnevelni nem lesz egyszerű... De okoznak még néha meglepetéseket.
-Ezt elhiszem. -mondta Michelle, és mintha örült volna annak, hogy Maggie néni beszélteti, így nem kell a történtekre gondolnia.
-Jimmy még sohasem hozott haza lányokat. Legalább is úgy, hogy itthon voltam... Te, meg Ő...?
-Nem, nem vagyunk együtt. Csak pár napja ismertük meg egymást.
-Ó! Értem.
Maggie néni ezek után a konyhába ment a szatyraival és mindent kipakolt, meg a helyére rámolt.
-Felmegyek és lezuhanyzom. Utána hazaviszlek. -szóltam neki, és elindultam felfelé a szobámba.