Flares/Befejezett/

Részegség és lustulás

Michelle

Hatalmas dörgésre és villámlásra ébredtem. Óvatosan kicsúsztam Jimmy kezei közül, hogy ne keltsem fel, és az ablakhoz mentem. Elhúztam a függönyt, és eléggé meglepődtem. Olyan sötét volt, mintha nagyon korán lenne, a fákat fújta a szél és össze vissza dülöngéltek. Az eső hangja bekúszott a fülembe és láttam a villanásokat, hallottam a dörgéseket. Visszahúztam a függönyt, bár még azon át is lehetett látni a villámlásokat, mintha folyton vakuztak volna. Aztán kimentem a konyhába. A digitális óra fél tizenegyet mutatott, és még mindenki aludt. A viharon kívül nem hallottam semmi mást, átmentem a nappaliba és felkapcsoltam az egyik állólámpát ami halvány kis fényt adott. Visszamentem a konyhába, és elkezdtem kávét főzni. Miután kész lettem vele, leültem az asztalhoz és szépen lassan elkortyolgattam, miközben a tegnapon gondolkoztam. Hogy lehettem ilyen hülye? Miért kellett elmondanom Stacy-éknek? Olyan kínos ez az egész. Alig bírok Jimmy szemébe nézni, de Ő azt mondja hogy ne szégyelljek előle semmit. Hát nem olyan könnyű.

Miután végeztem a kávémmal elkezdtem szendvicseket gyártani, hogy mire a többiek felébrednek legyen mit enniük. Alig volt otthon kenyér mire befejeztem és azon gondolkoztam, hogy el kell mennünk vásárolni. Elővettem a melegszendvics sütőt, ami egy régi fűtőszálas sütő volt. Egyesével raktam bele a szendvicseket és hamarosan ki is vettem. Finom illat kezdett terjengeni a konyhában és imádtam ezt a hangulatot. Félhomály volt, érezni lehetett az eső illatát is ami valahogy bekúszott a házba. Úsztam ebben a pillanatban.

Két kezet éreztem az oldalamon és egy lassan hozzám simuló testet. Éreztem az ismerős illatát, mely most minden mást elnyomott bennem. Olyan finoman ért hozzám, hogy elakadt a lélegzetem.

Nézz a szemeimbe, van ott bárki is?

Van ott bárki is? Nem álmodom

Nézz a szemeimbe, van ott bárki is?
Van ott bárki is? Mert én nem megyek el""

-Jó reggelt! -köszönt és adott egy puszit az arcomra.
-Neked is.
-Reggelit csinálsz? -kérdezte a nyilvánvalót.
-Nem, hajót építek -forgattam a szemem.
-Ahogy az időt nézem, arra szükségünk is lehet. Egy angyal vagy Michelle.

Akaratom ellenére pirultam el a szavaira, melyek megdobogtatták a szívem. Felé fordultam és hozzá bújtam. A lábujjaim hidegek voltak, a kezem libabőrös lett, de amikor magához ölelt elöntött a melegség. Jimmy és én talán percekig csókolóztunk, és nem akartam elhúzódni tőle, de muszáj volt kivennem a sütőből a melegszendvicset, különben szénné égett volna.

-Éhes vagy? -kérdeztem tőle.
-Aha, de megvárlak, együnk együtt.
-Oké.

Jimmy segített nekem, és azonnal elterelt a forró sütőtől. Én csak belenyugodtam a száműzött sorsomba és leültem az asztalhoz, onnan figyeltem árgus szemekkel minden mozdulatát. Halk lépteket hallottam és megláttam, hogy Stacy és Olvier jönnek ki a szemüket törölgetve. Stacy megviseltnek tűnt tudom, hogy utálja a viharokat. Oliver minden lépését figyelte de eléggé kómásnak tűnt.

-Jó reggelt -köszöntek majdnem egyszerre.
-Nektek is -mondtam. Oliver és Jimmy összeérintették az öklüket, Stacy pedig csak leült a székre és álmosan nekem dőlt, fejét a vállamra hajtva. Átkaroltam a vállát, megpróbáltam megnyugtatni. -Főztem kávét. Csináljak neked?
-Megköszönném -már emelkedtem fel a székről, amikor Oliver leintett, hogy majd Ő megcsinálja.
-Jer nagyon kiütötte magát? -kérdezte Jimmy.
-Eléggé -felelte Oliver kissé rekedt hangon és éreztem, hogy Stacy megremeg mellettem.
-Akkor még egy darabig aludni fog -jegyeztem meg.
-Az biztos.