Flares/Befejezett/

Titkok és reménnyel teli fények

Michelle

Ha lehetőségem adódna arra, hogy minden reggel Jimmy mellet keljek, valószínűleg így lenne. Jó érzés volt az álmomból felébredve -amire nem emlékszem, valakihez hozzá bújni. Jimmy keze a derekamat simogatta, félálomban volt valahol álom és ébrenlét között, senki nem tudja elképzelni, hogy mennyire jó arra gondolnom, hogy még ilyenkor is tudatában vannak, hogy vele vagyok. A mellkasába temettem az arcom, a szempillám hozzá ért a kidolgozott mellizmaihoz, Ő megborzongott és kis mosollyal fogtam fel, hogy libabőrös. A derekamat simogató keze szorosan magához húzott, már ébren volt. Éreztem, hogy az ajkai a homlokomhoz érnek, mind a gipszes, mind a jó kezem közöttünk volt, mutató ujjammal végigsimítottam az oldalán. Ismét egy borzongás, ismét libabőrös bőr és jóleső sóhaj. Ha lehetséges még jobban hozzá bújtam Ő pedig beletúrt a hajamba. Szerette a hajam, és ezzel arra sarkallt, hogy olyan samponokat használjak ami teli van vitaminnal, hogy szép legyen és jóval finomabban fésülgettem.

-Jó reggelt -köszönt, és a rekedtes hangjától most engem öntött el a jóleső borzongás és nem akartam kibújni ebből a pillanatból, annyira tökéletes volt, hogy féltem kimászni az ágyból és kimenni a konyhába, vagy a nappaliba esetleg a fürdőbe, mert annyi minden történhet ott és ezek a pillanatok el is tűnhetnének.
-Neked is.

Jimmy feljebb ült és megigazította a párnát a feje mögött, hogy az ágy kerete ne nyomja, aztán kitárta a karjait és én azonnal hozzá bújtam. Az egyik kezem (a jó) magam alatt volt, a másik a mellkasán pihent. Nem zavarta a gipsz, nem foglalkozott csak és kizáróan a jó kezemmel, néha még tartotta is nekem, ha látta mennyire idegesít már a plusz súly.

-Éhes vagy? -most Ő kérdezte meg és elmosolyodtam erre a mondatra, mert bár átlagos, mi mindig megkérdezzük egymástól és sosem csak Ő kérdezi meg vagy sosem csak én.
-Még nem. Te? -felnéztem rá, a tekintetünk találkozott és összefonódott. Percekig, órákig, napokig tudnám nézni Jimmy gyönyörű szép kék szemeit.
-Nem, de nem is akarok felkelni innen mellőled. Már túl jó veled ébredni.
-Túl jó? -kérdeztem a homlokom ráncolva, de Ő lehajolt és a ráncokat egy pihe könnyű puszival eltüntette onnan.
-Ha tehetném el se mozdulnék innen -ismét mosolyogtam, szinte nem bírtam megállni. Nem is olyan rég, pár pillanattal ezelőtt még én gondoltam ezt.
-Pedig muszáj lesz. Ma versenyed van -a nyakához dugtam az arcom és éreztem, hogy megrázkódik a felső teste, mintha apró áramcsapás ment volna végig a testünkön.
-Eljössz? -kérdezte félvállról, pedig tudom, hogy igenis sokat jelentene neki, ha elmennék.
-Hm... Nem is tudom, a másik pasim moziba akar vinni. Mozi kontra verseny?
-Másik pasi?! -hitetlenkedett, de mikor rájött, hogy csak szívatom morogva maga alá fordított egy gyors mozdulattal.

A felkarján támaszkodott a fejem tetején, másik keze a derekam mellé került. Megfeszült izmai vonzották a tekintetem, szinte csorgó nyállal néztem minden kis rezdülését.

-Aha. De Ő nem olyan jó arc -bizonygattam és végig simítottam az arcán, mire szinte belebújt az érintésembe.
-Hm...

Jimmy lehajtotta a fejét és puszikat hagyott szerte az arcomon, szinte szédülten kaptam utána, hogy végre rendesen megcsókoljon de Ő csak morgolódva haladt a nyakamra és szívogatni kezdte az érzékeny bőrt. A sóhaj anélkül kúszott ki a számból, hogy fogalmam lenne róla, és Ő a bőrömön tartva a száját elmosolyodott.

-Ki kell mennünk, még a végén azt hiszik valami izgalmasat csinálunk -mondta kaján vigyorral a száján. Hm... Valami izgalmasat.
-Menjünk. Mikor is lesz a verseny? - mellettem elnyúlva megnézte az SMS-t amit valamikor éjfélkor kapott Oliver-től, bár akkortájt én is eléggé mérges voltam arra, hogy ilyenkor küldözget üzenetet, de jól szórakoztam a dolgon.