Flares/Befejezett/

Újabb verseny és megbánás

Michelle

Jimmy és én már egy hete nem beszéltünk. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, hogy mi történt hirtelen... De egyszerűen nem hívott, nem üzent és nem is keresett otthon. Ezáltal azt sem beszéltük meg, hogy mi lesz velünk. Nem tudtam kiverni a fejemből a domináns érintéseit, a csókjait. Folyton az eszembe jutott, hogy milyen tökéletesen néz ki, hogy mennyire bonyolult a srác, mégis minden időmet vele akartam volna tölteni. De mivel nem keresett én nem mertem odaállítani hozzájuk. Beatrice néha felhívott, Stacy-vel folytattuk a gyakorlást a versenyre, ami most nagyon fontos volt tekintve, hogy mit kell tennem, ha nem nyerem meg. Jeremy ez alatt a három nap alatt mindig velünk tartott a pályára, de olyan volt mintha meghasadt volna valami a köztem és a Henderson srácokkal fenn álló barátságban. Valami nagyon nem stimmelt és egyszerűen nem tudtam mi az. Minden ami elkezdett jóra fordulni, hirtelen megindult lefelé a lejtőn. Jimmy látszólag nem akart velem beszélni, pedig biztos voltam abban, hogy amikor hazajöttem a kis kiruccanásomról (ami majdnem tönkretette az anyámmal való kapcsolatom, és halálra rémítette Stacy-t), biztos voltam abban, hogy igenis akar a motorozásról beszélni. Hát úgy tűnik mégsem.

A másik Stacy. Egyre több dolga akad, egyre kevesebbet van velem és ha összefutunk az utcán folyton körbenéz nem e figyelik. Olyan zavarodottnak és rémültnek látszik, és mikor megkérdezem, hogy mi a baja mindig tereli a témát. Ilyenkor nem szoktam erőltetni a dolgot, de fáj, hogy így kell látnom Őt.

Anyuval a kapcsolatunk hol rendben volt, hol pedig összeomlani látszott. Nem tartottam biztonságosnak és szimpatikusnak, hogy úgy döntött pusztán egy férfi miatt utazással tölti az életét engem hátrahagyva. Kicsit úgy érzem cserben hagyott. És mivel ezek az érzelmek kavarogtak bennem mintegy vélemény, alapjába véve a pasit sem kedveltem, pedig még nem is ismertem és nem is láttam. Amikor tegnap anyu azzal állt elő, hogy hétvégén meghívja hozzánk ebédelni, már a gondolatól is rosszul voltam, hogy egy asztalnál kell ülnöm azzal az emberrel aki önzően elvette tőlem az anyámat. Egy szó mint száz, a dolgok alaposan felkavarodtak körülöttem, és nem nagyon tudtam rendbe hozni. És nem mintha nem lehetne még rosszabb, mikor Stacy-t néha "jó" kedvében találtam, csak arról tudott panaszkodni, hogy Oliver teljesen el van tűnve, és még Jesse meg Jeremy sem tudja mi lehet vele. Jimmy-től pedig nem tudja megkérdezni, mi a helyzet, mert a srácot napok óta nem láttuk és nem volt hajlandó bárminemű életjelet küldeni magáról.

Annyira elkeseredett lettem ettől, hogy arra gondoltam, hogy ha csak egy pontot küldene SMS-ben már az is elég lenne. De mivel Ő nem kereset én féltem oda állítani, féltem hívogatni, féltem lépéseket tenni felé. És az meg, hogy nézne ki, ha odaállítanék a Henderson házhoz, hogy "Hé nem tudjátok mi van Jimmy-vel?"... Az egész elcseszett volt. Kezdtem lemondani az elképzeléseimről, amikbe hosszú ideig kapaszkodtam.

Ezáltal viszont kezdtem magamból is egyre inkább kifordulni. Már nem érdekelt eszek e aznap, mert anyu ugyanúgy elment dolgozni teljesen hátrahagyva engem, már nem érdekelt hogyan öltözködöm mert tudtam, hogy úgysem számít mivel nem kell tekintettel lennem senkire, már nem érdekelt mennyire vagyok unalmas társaság, mert ha Stacy néha napján átnézett akkor rögtön motorozni hívott és riasztotta Jeremy-t egymással így nem sokat beszéltünk, ha pedig együtt voltunk már nem csacsogtunk izgatottan mert simán csak bámult ki a fejéből és rosszkedvű volt.

Ezekért a dolgokért csakis Jimmy-t tudtam okolni, mert Ő volt az aki elindította a lavinát és amióta Ő eltűnt úgy mindenki megváltozott körülöttem. És ezért a gondolatért még bűntudatom sem volt.

-Éhes vagy? -kérdezte anyu. A konyhában voltunk. Az asztalnál ültem a széken és elmerültem a gondolataimban amik annyira voltak vidámak mint egy temetés. Ő úgy viselkedett, mint egy jó anyuka aki minden figyelmét és idejét a gyermekének szenteli. Pedig nem volt így és a jelenlegi állapotomban az is nagy kockázat volt, hogy ezek a szavak kicsúsznak a számon.
-Nem.
-Mi a baj Michelle?
-Nincs semmi baj -próbáltam elhitetni vele. Ha eddig nem érdekelte, ha mindet csak Amiatt tett akkor jobb, ha nem kezd hirtelen érdeklődni.
-Hát jó. Van kedved ma csinálni valamit? Itthon leszek egész nap. Elmehetnénk vásárolni, beülhetnénk moziba vagy étterembe.
-Nincs kedvem. Elmegyek és motorozok egy kicsit.
-A városban -félig meddig kérdésnek félig meddig pedig parancsnak hangzott, és ezt a kombót csak anyu tudta összehozni.
-A városban.