25. Nem érdekel!

5.6K 320 34
                                    

A telefonomon könnycseppjeim jelentek meg, ahogyan Ádám üzenetét olvastam. Egyszerre voltam lefagyva és leforrázva. A fülemben vér dobogott, testemet egy bizonyos bizsergés járta át, amit meg nem tapasztaltam. Újra és újra elolvastam a sorokat, és meg most sem hittem el, hogy jól látom- e, amit tartalmaz...

"Szándékosan ejtettelek teherebe"

" Felnőtt fejjel"

" Nem lehettem melletted"

" Visszajövök hozzád"


Annyi minden forgott a fejemben, hogy azt hittem menten felrobban. Lezártam a telefont, majd a konyhapultra letéve azt, a gyógyszeres fiókban kezdtem kutakodni egy fájdalomcsillapítóért. Lehúzva két nagy pohár vizet felrohantam, hogy vehessek egy zuhanyt, hátha az kicsit segít. Talán csak gondolkodni akartam, talán csak lemosni magamról a bűntudatot, miszerint épp most csaltam meg a férjem. És ami még rosszabb, hogy Ádámmal újra megtenném...

Könnyeim összemosódtak a meleg vízzel, amit magamra folyattam. Sírtam, mert fájt, amit Balázzsal tettem. Sírtam, mert össze voltam zavarodva. Sírtam, mert hiányzott Ádám. És sírtam, mert tanácstalannak éreztem magam.

Majd beugrott egy "régi mondatom" miszerint " Ha újra lehetőségem lesz, élni fogok vele"

Elzártam a vizet, majd egy törülközőt magamra csavarva rohantam át a hálóba. Magamra kaptam valamit majd a telefonom után rohantam, amit még a konyhapulton hagytam. Rámentem Ádám névjegyzékére, és csak ennyit írtam neki: "Gyere vissza!"

Naivan szorongattam a készüléket a kezembe, majd pár perc elteltével, mikor tudatosult bennem, hogy nem kapok választ, zsebembe süllyesztettem mobilom, és leültem Beni mellé a kanapéra.


- Minden rendben, anya?

- Persze, kicsim. - simítottam karján.

- Apa mikor jön haza? -kérdezte a tévé bámulása közben. Először még egy ütemét is kihagyott a szívem, majd leesett, hogy ő Balázsra gondol. Tudja, hogy nem ő az igazai apja, de mégis így hívja, és szerintem úgy is tekint rá. Még nem igazán tudja felfogni.

- Majd csak holnap.

Vajon nagyon megviselné a változás, miszerint Ádámmal kellene élnie, és őt az apjának hívnia? De hisz ő az apja!

Gondolataimat a telefonom rezgése szakította félbe. Rekord gyorsasággal kaptam után, de nem attól jött az üzenet akitől vártam. Balázs írt, hogy estére itthon lesz, mégsem marad most negyvennyolc órás ügyeletben.

Sóhajtva álltam fel a kanapéról, majd neki is láttam a vacsorának, hátha eltereli a gondolataimat. Félig meddig sikerült is, de azt is inkább Beninek köszönhetem, aki mindig ott áll a konyhában velem ha főzök, és minden mozdulatomat figyeli, miközben beszélgetünk.

- Sziasztok! - hallottam meg Balázs hangját, ahogyan belépett az ajtón, Beni pedig fénysebességgel ugrott le a bárszékről, és szaladt hozzá, miközben azt kiabálta "apa" Istenkém, mennyire abszurd.

- Szia, nagyfiú! - kapta fel, majd így jöttek be a konyhába, ahol éppen egy kis rendet tettem.

- Szia. - mosolyogtam rá, majd rövid csókot váltottunk, eztán Balázs letette Benit. - Na, milyen napod volt? -érdeklődtem.

- Egynek elment. És neked?

- Nekem is. - mondtam zakatoló szívvel.

- Minden rendben?

- Persze, csak kicsit fáj a fejem. -vágtam rá a legegyszerűbb dolgot. - Nem vagy éhes? - tereltem a témát, és már asztalhoz is ültünk.

NEM MONDHATOM EL NEKIWhere stories live. Discover now