JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

14. rész "Ez nem lehet!" /Évadzáró/

Reggel a telefonomat keresgéltem.
- Biztos vagyok benne hogy ide tettem... - simítottam végig a konyhapulton

- Jimin, igyekezz! - szólt rám Seokjin-hyung.

- Miért? Amúgy sem mehetek veletek.

Legnagyobb örömömre a hajnali készülődés közben sikerült tisztáznom a dolgokat a srácokkal. Namjoon-hyung beszéde az emberi lélekről és hasonló dolgokról hatalmas erőt adott, még akkor is, ha a felét nem értettem az idegen kifejezések miatt, és Jin-hyung is elfogadta végül a dolgot, és bocsánatot kért a tegnapi szűklátókörűsége miatt, sőt, még gratulált is nekünk. 

Boldog voltam. Végre nem kell titkolóznunk a többi tag előtt.

- Nem jössz velünk? - jött ki hozzám Tae

Megráztam a fejem: - Nem hagyhatom el a házat akkor, amikor Jungkook is. A PD parancsa.

- Ez hülyeség. Így sokkal feltűnőbb lesz az egész.

- Nekem mondod? De mindegy, jót tesz majd egy kis reggeli séta.

Jungkook is kijött a konyháta, megölelt, állát a fejemen pihentette.

- Majd én sétálok. Eddig mindig te sétáltál. Most rajtam a sor.

- Narival...

Felnevetett.

- Nyugi. Este is a földön aludtam.

- Miért aludtál a földön? Megőrültél? 

Szemembe nézett és válaszolt:

- Mert ő nem te vagy.

Szívem hevesen vert. Visszatért a gondolat: Jungkook szeret. Csak és kizárólag engem szeret.

- Ne nyáladdzatok már! - állt meg Jin-hyung az ajtóban. - Induljunk. JK, ti még egy picit ráértek, mert mi még beugrunk tankolni hogy este már ne kelljen.

Tae lepacsizott Jungkookkal és kiment, én pedig egy puszit nyomtam a szájára, és végül a telefonom nélkül követtem a többieket.

* Jungkook szemszöge*

10 perce elmentek. Már csak én és Nari vagyunk hátra.

- Nari, gyere már! - szóltam neki.

- Megyek csak még gyorsan elintézek egy telefont! El ne merj menni nélkülem! 

Nők...

Eszemben sem volt elmenni. Semmi kedvem nem volt még egy vitába keveredni a főnökkel.

Amíg Nari tollászkodott én megettem egy sajtos szendvicset.

Lenyeltem az utolsó falatot, és alig pár pillanat múlva üzenetem érkezett. Ránéztem a telefonom képernyőjére és mikor megláttam hogy ki az, elmosolyodtam.

"Jungkook. Karamboloztunk. A többiek jól vannkde én rossz helyen ültem az autban ragdtam.írn is alg van erőm. vérzek remegekésa mntők még sehl.sajnlom hpgy nrm lehetttünk tvább boldogk ehyütt. szeretlk<3"

A szemem könnybe lábadt, és pár pillanat múlva már az arcomat áztatták a forró könnycseppek. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Ez egyszerűen nem történhet meg. Jimin csak szórakozik velem. Mindig is rossz humorérzéke volt. Igen, ez rá vall. Miket beszélek? Ezzel nem viccelne. De mégis. Ez lehetetlen. 

Futottam. Futottam egyenesen az autómig, amibe aztán villámgyorsan ültem be és padlógázzal hajtottam ki a parkolóból. 

Nem érdekelt semmi. Nem érdekelt Bang Nari. Nem érdekelt Bang Sihyuk. Nem érdekeltek a nekik tett ígéretek, ahogy azok megszegésének a következményei sem. Azt sem tudtam pontosan hova tartok, csak mentem a benzinkút felé. Azt nem írta hol vannak, csak annyit hogy... nem, belegondolni sem merek hogy milyen állapotban lehet. Mind lelkileg és fizikailag.