JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

8. rész ~ "Hiányoztál..."

*Jimin szemszög*

Mire odaértem, a többiek már melegítettek. Szemem sarkából láttam, ahogy Jungkook engem néz, amint belépek, de tekintetemet nem emeletem felé. Valósnak kell tűnnie a játékomnak. Mintha már nem is érdekelne. Mintha soha nem is szerettem volna, még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy ez hazugság. Nincs szükségem arra, hogy a szemem eláruljon. Nem is foglalkoztam vele tovább, én is elkezdtem nyújtani. Miután mindenkinek kellően bemelegedtek ízületei, elkezdtünk táncolni. Akaratlanul is észrevettem, hogy Jungkook nincs ma túlságosan jó formában. Többet rontott, mint én, pedig én sem voltam képes annyira koncentrálni. Még pár szám gyakorlás után Jin felvetette a szünet ötletét, amire mindenki egyetértően rábólintott. V és J-Hope a földön ültek, én pedig leültem melléjük.

- Hogy vagy? – kérdezte Taehyung.

- Jól. – válaszoltam. – Nem foglalkozom vele. Mintha nem is létezne.

- És Hogy megy eddig?

- Nem tudom. Nehezen.

- De hatásos. – tette hozzá Hoseok.

- Ezt hogy érted? – értetlenkedtem.

- Úgy, hogy ott jön. – súgta V a fülembe, mire mindhárman nevetést imitálva csapkodtunk, mintha valami vicces dologról beszéltünk volna, csak hogy semmi ne legyen feltűnő.

Jungkook elénk – jobban mondva elém – állt.

- Beszélhetnénk...? – Egyenesen a szemembe nézett. Tekintete a lelkemig hatolt.

Nem válaszoltam, csak felálltam, és követtem. Elhagytuk a gyakorló termet, és kis idő múlva a folyosó végén kötöttünk ki. Néhány méterrel odébb emberek mászkáltak. Biztos az ügynökségnek dolgoznak, gondoltam, majd le is zártam magamban a témát. Mikor Jungkookra néztem, ő közeledett. Ő közeledett, én pedig hátráltam. Féltem. Nem tudtam, mit akar, de féltem, hogy amit tesz, elront majd mindent. Szemében égett a vágy, csak azt nem tudtam, mi után. Hátam a kemény, hideg, fehér falnak ütközött, de Őt ez nem állította meg. Egész közel jött, kezét vállamra emelte. Szívem a torkomban dobogott. De még hogy dobogott! Ajka egyre közelebb ért az enyémhez. Nem akartam elhinni. Ajkunk összeért. Bizsergő érzés szaladt át testem minden porcikáján. Csókolóztunk. Egyik kezemet tarkóján végigsimítva a hajába túrtam, másikkal a hátát tartottam. A körülöttünk lévő világ pár percig megszűnt létezni. Nem volt körülöttünk senki. Csak Ő, és Én. Csak MI. Mikor elváltunk, újra felvillant bennem a remény szikrája, miszerint lehet köztünk valami. Nem akartam túlságosan beleélni magam, az előzményekből kiindulva, de éreztem, hogy ez most valós. Ez most tényleg jelentett valamit. Nem csak nekem, de neki is.

Elváltak ajkaink, és Jungkook csillogó szemekkel meredt rám, arcán hatalmas mosollyal, ami engem is arra késztetett, hogy felfelé görbítsem a számat.

- Ez azt jelenti, hogy...

Kérdésem befejezetlen maradt, ugyanis Jungkook, mikor meglátta a közeledő dolgozókat, kézen fogott, és behúzott a takarító szertárba.

- Igen, azt jelenti. – válaszolt.

- Mit is? – cukkoltam, csak hogy biztos legyek a dologban.

- Azt hogy... Sz...sze...szeretlek. Nehéz volt bevallani, mert nem vagyok... szóval nem... nem vonzódom a fiúkhoz, de... ezek szerint mégis. Ezt nem bírtam elfogadni, ezért próbáltalak kerülni, de minden csak rosszabb lett.

- Hogy érted, hogy rosszabb lett?

- Hiányoztál... És ez látszott is rajtam, mert a hyungok rákérdeztek, hogy mi van velem, és megkérdezték, hogy szerelmes vagyok-e. Én pedig azt mondtam, hogy igen.

Nem tudtam mit válaszolni. Egyáltalán lehet erre bármit is válaszolni? Megcsókoltam. Közben kezei az egész testemet végig jártak, ezzel égető, bizsergető érzést keltve bennem. Pár pillanat múlva összerezzentem, mikor jéghideg kezeit a pólóm alatt, a bőrömön éreztem. Csókjaink minden egyes alkalommal egyre vadabbak lettek, egyre vágyakozóbbak, és közben az én kezeim is felfedező útra indultak.

Jungkook az asztalon ült, én lábai között álltam, és mindketten csupasz mellkassal, póló nélkül öleltük magunkhoz a másikat. Bár a szertár elég hideg volt, mi felmelegítettük egymást forró csókcsatáinkkal, és érintésünkkel.

- Oké, de mégis hol lehetnek? – Hallottuk Rap Monster hangját kintről.

Ijedten egymásra néztünk, felvettem a pólómat, és odaadtam Jungkooknak is a sajátját – ami mellesleg a szertár másik felében, a földön hevert -.

- Nem nyelhette el őket csak úgy a föld. – nevetett kínosan Taehyung. – Biztosan a büfénél vannak, nézzük meg ott!

Mikor biztosak voltunk benne, hogy elmentek a szertár közeléből, kinyitottuk az ajtót, és elindultunk visszafele. A terem előtt még nyomtam egy puszit az arcára, majd beléptünk. Mindenki furcsán nézett ránk, kivéve Hoseok és Yoongi-hyung. Ők csak vigyorogtak.

- Hol a francban voltatok? – érdeklődött Jin.

- Mi csak... Kerestünk egy felmosót a szertárban. – válaszolta Jungkook.

- Minek kellett nektek egy felmosó?

- Kiöntöttünk valamit...- erre a kijelentésre J-Hope hangos nevetésben tört ki, ezért a félreértések elkerülésének érdekében hozzátettem:

- Vettünk kólát a büfében, de Jungkook felrázta futás közben, ezért kifutott és minden tiszta ragacsos lett.

J-Hope már a földön fetrengett, ahogy Suga is. Hamarosan Namjoon és Taehyung is visszaértek, nekik is elmeséltük – inkább bemeséltük – a történteket, mire V csak mosolyogva megveregette a vállunkat.

Miután mindenki lenyugodott, folytattuk a próbát. Mindenkinek tökéletesen ment. Tökéletes összhangban volt az egész csapat, senki sem ejtett hatalmas hibát. Néhány óra múlva elindultunk haza, hogy az interview kezdetéig még tudjunk készülődni. Most már én is kocsival mentem. Jungkook elé ültem, aki egész úton a hajammal játszott, én pedig csak csukott szemmel élveztem minden egyes érintését.

- Jungkook, mikor is mutatod be nekünk a barátnődet? – fordult hátra SeokJin mellőlem a maknae felé.

- Hát...Öhm...

- Barátnőjét? – előre dőltem, így Kookie keze a támlára hullott.

Elhittem, hogy végre minden egyenesbe jött, hogy végre minden szép, és jó lesz... De megint tévedtem. Barátnője? Ez most komoly? De akkor miért játszadozik?...