JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

13. rész "Jó éjt puszi"

- Jimin! - hallottam meg Jungkook hangját, és a következő pillanatban már egymást szorongatva álltunk az előszoba kellős közepén.

- Hol voltál? Miért nem válaszoltál? Jól vagy? - Két vállamat fogva nézett a szemembe és úgy faggatott.

Én csak mosolyogtam mint egy idióta, mert a tudat hogy aggódott értem, egyszerűen csodás volt.

- Nem válaszolsz? Megnémultál?

- Nyugi. - a hajába túrtam. - Most már jól vagyok.

Éppen hajolt volna hogy megcsókol, de Nari ezt kettőnk közé állva megakadályozta.

Oh, tényleg, el is feledkeztem arról, hogy még mindig itt van.

- Ezt ne. Nem akarom látni. Jungkook az én pasim, nektek pedig a lehető legtávolabb kell maradnotok egymástól, hogy biztosan ne történjen köztetek semmiféle undorító dolog.

"Jungkook az én pasim"... "undorító dolog"...

Keményen próbálkoztam, hogy a féltékenység ne vegyen erőt rajtam és vegye át az irányítást a cselekményeimben. Egyetlen okból sikerült. Jungkook egyik kezével még mindig a vállamat fogta, és Nari szavai után gyengéden megszorította azt, ezzel egy amolyan nyugtató üzenetet küldve a testemnek. Izmaim ellazultak, ám ez sem tartott sokáig.

- Mikor megyünk randizni? - Nari engem félrelökve, pilláit rebegtetve állt Jungkook elé.

- R...randizni? - kérdezett vissza Jungkook teljesen lesokkolva.

- Igen, tudod, minden pár szokott ilyesmit csinálni - vigyorgott. - Jól kell csinálnunk, hogy rólunk szóljanak a hírek, és az élőadásban történteket meg ráfoghatod Jiminre, hiszen neked van barátnőd.

Megígértem magamnak, hogy kedves leszek vele, de most legszívesebben letörölném az arcáról azt a csábos kis mosolyát.

- Nari, mi lenne ha most szépen hazamennél?

De ne is jöjjön vissza - gondoltam.

- Nem lehet. A bácsikám - közelebb hajolt Jungkookoz és úgy folytatta: -, aki a ti főnökötök..megtiltotta hogy nélküled hagyjam el a dormot. És Jiminnek másik szobába kell költöznie, mert te velem alszol.

- Ne beszélj úgy, mintha nem lennék itt. Én is hallok mindent. - Nem bírtam tovább tartani a szám.

- Hallottad? Akkor miért vagy még mindig itt? Már pakolnod kéne a cuccaidat.

Épp indultam volna - természetesen nem pakolni (azt nincs mit), csak el onnan -, de Jungkook elém ugrott.

- Én "költöztem" át a ti szobátokba és túrtam ki Tae és Hobi-hyungot. Majd én megyek.

- De... - meglepődve néztem rá. Tényleg semmi kifogása nincs az ellen hogy Nari mellett aludjon?

Ráadásul engem kitúrva maga mellől.

- Nyugi, attól még ugyanígy egy házban leszünk, Jimin.

Hát persze...

Lehajtottam a fejem, de ő államnál fogva megemelte és kényszerített hogy ránézzek. Kacsintott.

Az a kacsintás többet jelentett nekem mint az elmúlt pár óra bármelyik perce.

Reményt adott.

Jungkook közölte hogy bemegy pakolni, de segítenem kell neki, mert nem tudja hova pakoltam a dolgait. Ebbe Nari beleegyezett, én pedig alig bírtam nevetés nélkül.