Lehull az álarc (Félbehagyott)

7. Fejezet: Mókás nap

Feketemacska vidáman figyelte Marinette minden mozdulatát. A lány feszülten dőlt vissza másik babzsák fotelébe,s tovább rajzolgatott. Igyekezett tudomást se venni látogatójáról, de ez nem ment olyan könnyen mint ahogy várta. A macsek szemtelenül a hátamögé osont,s a készülő műt figyelte:
-Mit rajzolsz hercegnőm?-nézett érdeklődve a lapra amin eddig csak két fiút ábrázoló vázlat volt.
Marinette hangosan sikítva pattant fel, a papírt a hátamögé dugva.
-Semmi közöd hozzá, különben is mit akarsz tőlem hogy csak ìgy idesurrantál piszkálni?-rivalt rá mérgesen Marinette,aki egyből meg is bánta amit mondta. -Ne haragudj...mostanában elég zűrös az életem és kicsit idees vagyok...
-Jajj Hercegnőm mi a baj? Hátha tudok rajta segíteni.
-Minek neveztél az elöbb?-kerekedett ki a lány szeme.
-Hercegnőmnek, mert mikor mosolyogsz olyan vagy akár egy gyönyörü Hercegnő.-vigyorodott el vidáman Macska.
-Szóval te minden lányt becézgetsz?-köszörülte meg a torkát Marinette.
-Nem,csak azokat akiket kedvelek.-mosolyodott el ártatlanul.
A leányzó kicsit felszabadult, ahogy Macskával beszélgettek. Mint kiderült rengeteg közös témájuk volt: iskola, közös zene, kedvenc könyvek és mint kiderült mindketten szeretnek táncolni.
Bár Matinette tudta kit takar a fekete álarc mégis most szerelmének egy teljesen új oldalát ismerte meg. Egy nagyszájú kedves macskát aki bár arrogánsnak mutatkozik valójában nagyon kedves és önzetlen. Ami viszont igazán meglepte a lányt az az hogy egy időre el is tudta felejteni, hogy nem is Adriennel beszélget, s nem jött zavarba minden szó után. Persze nem kételkedett abban hogy szereti őt, szimplán csak kényelmesebben érezte magát hogy így Feketemacskaként látja. Ahogy Marinette ezen morfondírozott Feketemacska gondolkodva nézta az arcát.
-Hé mellesleg nem válaszoltál az első kérdésemre.-bökte kicsit vállon az elkalndozó lányt.
-Mi is volt az?
-Hogy mi a baj amiért még az iskolából is lógsz.
-Hát... nem is tudom hogy mondjam..-fordult el szomorúan.
-Csak mond el az egészet, én végighallgatlak.-mosolygott rá macska bíztatóan.
-Egyszerüen csak kiderült hogy a fiú akibe mindíg is szerelmes voltam nem az akinek hittem. Ráadásul esélyem sincs nála mert valaki mást szeret.-sóhajtott egyet Marinette.-illetve nem úgy mást hogy másik embert..ajj mindegy ez ìgy bonyolult.-fogta a fejét zavarodottan.
-Azt hiszem nagyjából értelek. Mért nem próbálsz meg vele beszélni? Mond el neki mit érzel, mást már nem igazán veszíthetsz vele.
-Hát nem is tudom...-nézett szomorúan a lány.
Macska érezte hogy most kell témát váltani, ha nem akarja,hogy Marinette mégjobbam elszomorodjon.
-Mond csak, nem vagy tériszonyos ugye?
-Nem, mért?
-Csak megmutatok neked egy kis mókát.- húzódott Feketemacska szája egy ezer wattos vigyorra.
Marinette rosszat sejtve lépett hátra, de már késő volt. A cicus egy hírtelen mozdulattal a hátára kapta a lány könnyű testét, s máris a levegőbe ugrott vele.
-Kapaszkodj Hercegnőm! -nevetett a fiú.
-Idióta macska!-sikított Marinette. Ilyedten csimpaszkodott Macska  vállaiba,s kapkodta a fejét jobbda-balra. Pár percnyi sokk után már élvezte ahogy a levegőbe süvítettek. Katicaként is imádta mikor a házak közti ugrálástól hatalmas adrenalin bomba töltődött fel benne, most viszont hogy Macskába kapaszkodva tapasztalta ezt sokkal nagyobb hatással volt rá. Minden aggodalmát elengedve hagyta hogy feje és szìve kitisztuljon, s csak a szabadság szelét élvezve karolta át macskát.
-Ez csodálatos.-jegyezte meg kis mosollyal az arcán.
-Ugye?-tette le Macska a lányt egy hatalmas felhőkarcoló tetején.
-Na de mért hoztál ide?
-Mert innen lehet a legjobban látni a felhőket.-ült le Macska,maga mellé húzva a lányt.
Marinette mosolyogva figyelte a szebbnél szebb felhőket. Mondegyiknek más és más alakja volt, hol kisebb hol nagyobb alakba.
-Nézd az ott olyan mintha egy macska játszana egy kis katicabogárral!-mutatta a fiú nevetve.
-Tényleg! És figyeld az meg ott olyan mint egy óriási pillangó.
Órákig elnevetgéltek az épület tetején hol a felhőkön, hol pedig azon amin beszélgettek. Megbeszélték, hogy amíg a lány beteg, Macska minden nap meglátogatja őt, s másnap együtt fognal filmezni. A naplementét még együtt nézték végig mielött Macska hazavitte a lányt. Az erkélyen álva mindketten mosolyogtam egymásra.
-Akkor holnap ugyanitt Hercegnőm.-csókolta kézen Marinette kezét.
A lány pironkodva hagyta, s bólintott. Ezután Macska leugrott az erkélyről, eltűnt mint a kámfor.
A lány zavartan dőlt az ágyába s hangos megkönyebbült sóhajjal mosolygott idérlenül mindenre.
-Úgy látom valaki ismét szerelmes.-röppent hozzá Tikki vidáman.
-Nem gondoltam volna hogy így is bele tudok zúgni újra. Nem hiszem el hogy egyszerre tudom szeretni Adrient és Feketemacskát is.
-Ez talán azért van mert tudod hogy mindketten ugyanazok.
-Egy nap megfogadom Macska tanácsát és elmondom neki...de nem most, elöbb legyünk túl ezen a héten.-mosolygott Mrinette az egész heti találkozóra gondolva.

Adrien gyorsan besurrant a szobájáb,s megkönyebbülten vette tudomásul, hogy apja nincs itthon. Álmodozva üllt a székében, idétlen vigyorral az arcán.
-Azt ne mond hogy belezúgtál Marinette-be is? Azt hittem Katicát szereted.
-Jajj Plagg ne rontsd el a napom,Marinette csak egy nagyon jó barát... bár nem tudom ma olyan aranyos volt és így hogy közelebbről megismertem csodálatos lány.
-Milyen nagy mázlid lenne ha kiderülne hogy ő valójában Katica.-vihogott a kis kwami miközben egy sajtott majszolt.
-De jó lenne...-sóhajtott Adrien. Nem volt teljesen tisztában érzéseivel, de jelenleg nem is akart ezen gondolkodni. Inkább csak a holnapra igyekezett koncentrálni hogy újra lássa barátja mosolyát. Így hogy tudja mi bántja őt ennyire egy percre se akarja hagyni hogy egy ilyen különleges lány mint ő szomorkodjon.