Lehull az álarc (Félbehagyott)

3. Fejezet: Csapda

Katica azonnal előkapta a yoyo-ját s Macska farkincáját megragadva kötözte ki magukat a torony egyik vas gerendájához. Borzasztóan magasan himbálóztak a torony közepén ráadásul a körülbelül öt méter magas fém madár újra támadott és láthatóan Feketemacskát vette üldözőbe. A fiú gyorsan belekapaszkodott a toronyba, s a gerendákon ugrálva menekült a szörnyeteg elől. Katica eközben használta a szerencse talizmánt, amivel szerzett magának egy katicapettyes ejtőernyőt. Hiába is gondolkodott nem találta a madár elleni megoldást, és Fekete macska is egyre nagyobb kelepcébe került, a támadások egyre pontosabbak és keményebbek lettek, az egyik csapás még sikeresen meg is sebesítette Macska bal vállát, melyből szivárgott a vére. Katica kétségbeesetten figyelte partnere küzdelmét, egyszerűen tehetetlennek érezte magát ebben a helyzetben.
Macska fájdalmában egyből a vállához kapta a másik kezét, de ekkor elvesztette az egyensúlyát, a madár pedig ezt kihasználva kitátotta csőrét és erősen megragadta a fiút a felsőtesténél. Ezután a szörnyeteg egy hirtelen mozdulattal ismét lelökte Katicát a toronyról majd Macskával a csőrében sebesen száguldva tovarepült. Katica gyorsan használta az ejtőernyőt, majd mikor a földre ért riadtan nézte a madarat ami már a horizonton túl szárnyalt. Pánikolva szaladt abba az irányba de már túl messze voltak, ráadásul a sötétben már nem is látta őket.

*

Feketemacska kábultan lógott a madár szájában. Látása homályos volt, vállán lévő nyìlt sebe fájdalmasan lüktetett, s emellé még szédülés és hányinger kerülgette. Probálta minden erejét összeszedni hogy harcképes legyen mire a madár leteszi, ezért lehunyta a szemét pihenésképp, s elernyedt testtel hagyta, hogy a szörny magával vigye. Mikor ismét kinyitotta a szemét már jócskán napfelkelte volt, s a reggel első sugarai bántották a szemét. Alig repülhettek fél órát de így is már rég elhagyták Párizst, s a madár egy közeli erdő elhagyatott templomjához dobta le Feketemacskát. A fiú felszisszent mikor a földre zuhant, s vállát fogva tápászkodott fel. Bár a nap sütött mégis esőcseppek százai kezdett el hullani, így a fiú besietett a templomba.
Síri csend és sötétség uralkodott a kihalt épületben, macska minél hamarabb vissza akart jutni Párizsba, ebben az állapotban viszont képtelenség messzire jutnia. Úgy döntött átnézi az egész templomot hátha talál valami használhatót a sérülésére. Bejárt minden kis zugot a földszinten, azonban egy régi kis függöny darabkán kìvűl semmi hasznosat nem talált. Gyorsan fáslira szabdalta a függönyt és óvatosan bekötözte egyre rosszabbodó sebét. Kissé felhörgött mikor véletlen erősebben meghúzta a kötést és remegve próbálta összeszedni magát mielött végleg elájul. Tíz perc pihenő után úgy döntött tovább keresgél ezért elindult felfele a toronylépcsőn. Mikor a tetejére ért egy hatalmas sötét gerendákkal teli szobába érkezett. Az egyetlen fényforrást egy kék rózsaablak jelenette mely elött egy sötét árnyas alak állt, s egyenesen Macskát nézte. A fiú rögtön felismerte az illetőt, s vicsorogva hátrált meg.
-Halálfej...
-Feketemacska. Üdvözöllek az egyik reljtekhelyemen. Örülök hogy végre ide értél.-mosolygott hűvösen a gonosz, s lassan közeledett a fiú felé.
-Vagy úgy szóval direkt csak rám fented a fogad.-ugrott neki egyből Halálfejnek,aki a botjával simán kivédte a támadást.
-Rajöttem miben hibáztam végig,hogy mért nem tudtalak titeket eddig legyőzni.
-Nem érdekel a szöveged!-vágott közbe a szavába macska, s kíméletlenül támadta a férfit.
Halálfej egy sóhaj keretében került ki minden ütést majd egy határozott mozdulattal belenyomta botját Macska vállán lévő nyilt sebébe.
A fiú egy hatalmasat ordított fel, kicsordultak a könnyei a fájdalomtól, s remegve hátrált meg a fal felé.
-Szóval... Azért nem tudtalak titeket legyőzni mert ketten egyszerre túl erősek vagytok. Viszont ha egyenként intézlek el benneteket egyszer, s mindenkorra akkor nem jelenetek nekem többé gondot.-vigyorodott el Halálfej hűvös ördögi arccal.
-Azt hiszed így sikerrel járhatsz?-lihegett Feketemacska gyengén, miközbe hátamögül lassan előhúzta macska botját, majd fejen suhintotta vele Halálfejet, s a szoba másik felébe botlatozott. Tudta hogy a jelenlegi állapotában lehetetlen megnyerni ezt a csatát, így a menekülési tervet kezdte el kieszelni.
Halálfej hörögve fordult meg, s dühösen indult a sebesült macska felé. A botja végéből előbukkant egy közel tíz centiméter hosszú penge, mellyel egyenesen áldozata szívére célzott. Macska igyekezett kiugrani előle, de már késő volt. A penge szerencsére nem a szìvébe hanem a gyomrába fúródott, halálfej pedig magabiztos mosollyal csavarta meg benne a fegyvert. Macska szájából nagy adag vér fojt ki, s remegve rogyott térdre. Ebben a pillanatban a mögötte lévő rózsaablak apró szilánkokra tört, s Katicabogár suhant be rajta. Halálfej ekkor tétovázás nélkül letépte Feketemacskáról a gyűrűt miközben a szuperhős lány barátja megmentésére sietett. Halálfej büszke vigyorral tartotta a kezében a gyűrűt, Feketemacska pedig immár Adrienként hullot Katica ölébe eszméletlenül.
Halálfej és Katicabogár döbbenten nézték a haldokló fiút, s egyszerre kiáltottak fel kétségbeesetten:
-Adrien?!