Lehull az álarc (Félbehagyott)

500. olvasós különkiadás: Beleszerettem a saját idol-omba

Sziasztok drágáim :D Mint már igértem íme a külön kiadás. A legtöbben a 'Beleszerettem a saját idolomba' című ötletem szavaztátok meg. Fontos hogy ez a kis rész nem kapcsolódik az eredeti történethez, teljesen független önnáló részt írok. A másik pedig hogy Nathaniel szemszögéből, E/1 személybe fog készülni. Fogadjátok sok szeretettel, jó olvasást ^^
U.i: bocsánat ha valahol zavaros az írásom, lázasan tüdőgyulladással nem egyszerű írni ><

Beleszerettem a saját idol-omba

Az óramutató komótosan rótta a köröket. Észre se vettem mikor érte el a hajnali kettőt mire abbahagytam a rajzolást. Teljesen belemerültem csodaszép hősnőm alkotásába. Egyszerűen nem volt kedvem otthagyni az én Katicámat a lapokon ezért a vázlataimmal dőltem az ágyamba, s úgy hajtottam álomra a fejemet.
Reggel mint mindíg most is korábban keltem. Bár szervezetem könyörgött az alvásért, elmém már most aktívan dolgozott a képregényem új lapjain. Gyorsan letudtad a fürdőszobai bajlódást, itthoni laza összecopfozot piros hajamat kiengedve hagytam, vázlataimat pedig gondosan bepakoltam katicapettyes mappámba. Táskámat bepakolva léptem a konyhába ahol a kész reggeli és egy kis levél várt rám. Miközben reggeliztem elolvastam a cetlit melyben az állt, hogy anya megint hetekig üzleti úton lesz. Hozzászoktam már az ilyen távol létekhez, de örültem neki,hogy anya annyira megbízik bennem hogy egyedül mer hagyni. Pénzt persze mindig hagy nekem,hogy tudjak magamról gondoskodni ahogy ma is így volt. A nappaliban várt a borítéknyi pénz melyből iskola után mehetek vásárolni. Eltettem a borítékot a táskámba majd már indultam is a gimibe. A terembe nem voltak még sokan, ennek ellenére Alya máris letámadott:
-Szia Nathaniel,mond nyilatkoznál a Katica blognak az új részt illetően?
-Hát nem is tudom..tudod hogy nem szeretek a nyilvánosság elött lenni...-mondtam kicsit zavarodottan.
-Naa légyszi, a te képregényed miatt készült a blog, az emberek kíváncsiak a világ egyik leghíresebb képregényének alkotójára.-nézett rám kiskutya szemekkel a lány mire én megadóan sóhajtottam egyet és beleegyeztem azzal a feltétellel hogy iskola után nálam vesszük fel az interjút.
Alya még boldogabb lett és barátian megölelt.
-Mellesleg Alya...cserébe szólnál pár jó szót az érdekembe Marinette-nél?-néztem a lányra kis pírral az arcomon.
A blogger egy kis kedves nevetéssel beleegyezett az alkujukba majd visszaült a helyére. A becsengő elött pár perccel rohant be az én angyalom a terembe. Gyönyörű éjfekete haja most is tökéletes két copfba volt fogva, ruhája egyediségről árulkodott, rá volt teremtve,látszott hogy saját maga készítette. Csodálatos tengerkék szemei most is vidáman csillogtak ahogy az egész osztálynak köszönt. Egy pillanatra rám eresztette tekintetét mire éreztem,hogy testemben jóleső borzongás fut végig,s pirulva integettem neki kicsit. Pironkodva bújtam rajzlapjaim mögé,s iskola végéig elő se jöttem saját kis világomból. Kezdetekben csak hobbiból rajzolgattam saját képregényemet melyben a szuperhős hölgy Katica és társa Macska vigyáztak Párizs utcáira. Egy nap véletlen elhagytam a mappámat benne az összes képregény rajzommal. Alya és Marinette találták meg, elöbbinek azonban annyira megtetszett a képregényem hogy lefénymásolta majd elküldte egy képregénykiadónak. Az ottani embereknek is megtetszett a munkám,ezért felkerestek és szerződést kötöttek velem. Így született meg a Miraculous Ladybug and Chat noir című képregényt, amely még a Marvel és a Dc képregények nézettségeit is túlszárnyalta. Mindennek már fél éve, s én azóta is szüntelenül gyártom a képregényeimet. Élveztem csinálni. A kiadóm minden rajzfelszereléssel és pénzzel ellátak csakhogy azt csináljam amit szeretek. Boldog voltam amiért ilyen szerencsém lett ey eltűnt mappából, s ezt csak Alya-nak és Marinette-nek köszönhettem Utóbbi lányba már általános iskolás korom óta ismerem, s titkon halálosan belé szerettem.
Nem is bántam, hogy Alya átjön hozzám, ugyanis Marinette-t is magával hozza.
Tanítás után Alya és Marinette már a terem ajtajában vártak rám, mikor Nino és Adrien jöttek oda hozzám az irodalom csoportmunkával kapcsolatban. Megbeszéltem velük,hogy ők is jöjjenek velem át hozzám, így 5-en indultunk el az épületből. Alya már egyből beindította a kamerát, s elkezdett forgatni.
-Hahó emberek én Alya vagyok a Katica blog vezetője. Ebben a videóba mindanyiunk kedvenc alkotója Evilustrator egy hétköznapját szemlélhetjük meg. Itt vannak a barátaim is Marinette, Adrien és Nino akik szintén velünk tartanak a nap során. -Mutatott be mindenkit a kamerába a blogger lányzó majd rám irányította a készülékét. -Szóval Evilustrator mi a mai programod?
Mindig elfelejtettem hogy a kiadómmal együtt ezt a művésznevet találtuk ki igy csak pár másodperc után szólaltam meg:
-Hát először is el kell mennünk vásárolni otthonra, utána megcsináljuk az irodalom csoport munkát végül pedig csak neked csak most tartok mindanyiotoknak egy kis rajz órát miközben válaszolok a kérdéseidre.-mosolyogtam félénken miközben egy-két pillantást lopva Marinette-re néztem.
A srácok mind lelkesen kezdtek csevegni az imént hallottakról,miközben bementünk a bevásárlóközpontba. A nagy társaságra tekintve a kelleténél több rágcsát és édességet pakoltam be a kosárba. Alya természetesen minden pillanatot felvett kamerára.
-Marinette tudom hogy a croassan a kedvenced, szóval arra gondoltam vehetnénk párat ha szeretnél.
-Jajj köszönöm,ez aranyos tőled.-pironkodott a lány amit én csak egy kis félénk mosollyal tekintettem rá.
Bepakoltam egy halommal a süteményből, majd fizettem is a kasszába.
Vidám hangulatban haladtunk a házam felé, Adrien és Nino a különböző zenékről beszélgettek, miközben Alya folyamatosan kamerázta ahogy Marinette-el beszélgetek. Az én gyönyörű angyalom éppen azt esetelte, hogy a képregényem főszereplője Katica megihlette őt egy új divatkollekcióra. Ha tudná hogy engem pedig ő ihletett meg Katica kitalálásakor... Mosolyogva hallgattam ahogy a leányzó lelkesen mesélt nekem.
-És képzeld arra gondoltam hogy esetleg csinálhatnánk együtt a ruha kollekció rajzait, ha már a te alkotásod adta nekem az ötletet.
-Öm izé...-lángvörös arccal néztem angyalom gyönyörű szemeibe.- Ez egy nagyszerű ötlet. Megtanithatsz ruhákat tervezni, én meg megtanítalak képregényt rajzolni.
-Áll az alku. -mondta boldogan Marinette,én pedig csak mégjobban elpirultam.
-Ezt akkor vehetjük hivatalosnak? Marinette lesz az új tanítványod Evilustrator, ráadásul divattervezést is fogsz tanulni?-ugrándozott Alya izgatottan mire Adrien és Nino is odakapták a fejüket.
-H..hát ha Marinette nem bánja...-mondtam félénken a lányra pillantva.
-Nem bánom, sőt örülök hogy együtt dolgozhatok veled.-mosolygott Marinette.
Végre hazaértünk, s miután elpakoltuk a kaját neki is álltunk a leckének. 2 órán keresztül készítettük a kiselőadásunkat egy szabadon választott kortárs regényről. Mi egyértelműen a Harry Potter szériát választottuk ki így vidáman telt a tanulás ahogy kibeszéltünk minden kis részletet a könyvről és a filmről. Alya természetesen ezt is mind videóra vettem amit teljesen el is felejtettem annyira felszabadultam. A tanulás után rendeltünk pizzát, és a rágcsákkal együtt befaltuk őket. Végül mind körbeültük a hatalmas ìróasztalomat, amit kivételesen rendbe tettem hogy mindenki elférjen, majd elkezdtem magyarázni hogyan is rajzoljanak. Minden kis apró részletet elmondtam amit tudni kell ahoz hogy Katicát jól ismerten ábrázolják. Kitértem az arányokra, a színek használatára, az ezközökre és még az árnyékolásra is nagy hangsúlyt fektettem. Egy óra alkotás után mind megmutattuk a kamerába a rajzokat. Alya és Nino közösen rajzoltak egy vicces karikatúra szerú pálcika ember katicát melyet mind megnevettük még maguk az alkotók is. Adrien manga stílusúra rajzolta az én kis szuperhősömet ami elég aranyosra sikeredett. Marinette pedig egy divat grafikára sikerült Katicabogár és Feketemacska párosítást alkotott gyönyörű álarcos báli kosztümben.
-Lenyűgöző.-állt el a lélegzetem angyalom műve láttán.
Mindenki odavolt a leányzó munkájáért, ő azonban egy félénk legyintéssel tette félre rajzát. Végül én mutattam meg a rajzomat melyen a szokásos jól ismert képregénystílusomban rajzoltam meg Katicát, Feketemacskát illetve mind az ötünket ahogy barátiasan ölelik át a szuperhősöket. Alya az agyát eldobva kunyerálta el tőlem a rajzot amelyet még külön dedikáltam is neki.
-Na akkor jöhet az interjú!-ültetett le Alya engem a fotelembe melyet a képregény ötletekkel teli falam elé húzott. A szemüveges leányzó velem szembe ült le, s megkérte barátait hogy tartsák a kamerát. A blogger egy jegyzetfüzettel a kezében kezdte felolvasni a kérdéseket.
-Szóval Evilustrator áruld el nekem, mi lesz a képregényeddel? Meddig fog tartani?
-Hát most egy kicsit szünetel az olvasók elött, de csak mert már készül az új nagy folytatása ami májusban fog érkezni.
-És várhatunk valami újdonságra?
-Nem mondhatok el én se mindent,a kiadóm kinyirna.-nevettem kicsit.- Annyit viszont elárulhatok hogy a történet két új szuperhőssel és gonosszal fog bővűlni.
-Ez remek.-ugrándozott Alya izgatottan a székében.-És Katicáék megtudják majd egymás kilétét? Illetve összejön majd Feketemacskával?
-Hát...ez attol függ.
-Mitől?
-Hogy az én múzsám mit felel mikor elmondom neki,hogy ő ihlette meg Katica karakterét.-mosolyogtam sokat sejthetően.
Ezután Alya egy csomó kérdéssel bombázott még,amire igyekeztem rendesen válaszolni. Végül pedig tizenöttperc után elérkeztünk az utolsó kérdésekhez:
-Készül a képregényedből bármilyen adaptáció?
-Hát...-vakartam meg a fehem.- Lesz egy rajzfimsorozat, egy film illetve Japánban már megvásárolták a jogokat hogy Katicából egy új virtuális idol-t készìtsenek. Nézzétek csak meg az egyik prototípusát.- vettem elő a mobilom, s pár nyomás után egy apró Katicabogár hologram jelent meg a készülékből, amely egyből dalra fakadt.- a Vocaloid alapján készítették el.
-Bámulatos.-csodálkozott el rajta mindenki.
Ezzel befejeztük az interjút, s Marinette kivételével mindenki hazament. A lányzóval már aznap elkezdtük a tanulást, egymást tanítgattuk órákon keresztül. Észre se vettük hogy elszaladt az idő.  Marinette a telefonjához nyúlt s felhìvta a szüleit hogy ma este nálam maradt. Nagyon megörültem a hìrnek, s elpirulva bámultam ahogy a lány tökéletesen lemásolja a rajzom.
-Na milyen?-mosolygott rám az én angyalom.
-T..tökéletes.
-Nathaniel minden rendben?-fogta meg a homlokom mire csak mégjobban zavarban voltam.
-Hát persze Angyalom...akarom mondani Marinette vagyis öm mindegy. -nevettem bugyután.-csak kicsit elfáradtam ez minden.
-Hát jó...-nézett rám a lány furán. -Akkor mi lenne ha mára befejeznénk?
-R..rendben. Hazakísérjelek?
-Már későre jár és az elöbb beszéltük meg hogy itt alszom te kis buta.-pöccintett orron Marinette.
Mosolyogva bólintottam majd megmutattam a lánynak a fürdőszobát. Adtam neki egy pizsamát anyám szekrényéből majd elpakoltam a rajz eszközöket amig zuhanyzott. Mikor kilélpett, egyszerűen elállt a lélegzetem. Haja kiengedve hullámzotz vállán, szemei csak úgy ragyogtak a félig sötét szobában,s még a rá háromszor nagyobb lila pizsamában is gyönyörű volt.
-Angyalom...-suttogtam káprázatomban.
-Halottam ám a bókot!-kuncogott Marinette, miközben az ágyamba dőlt.- Zuhanyozz te is aztán gyorsan bújj be mielött az egész ágyadat lefoglalom.-vigyorgott rám pimaszul.
-Várj együtt alszunk? Úgy készültem hogy a kanapéra költözök.-hebegtem zavartan.
-Ugyan ne hülyéskedj,nem foglak kitúrni, különben is hatalmas az ágy és mindketten elférünk.
Kis bólintással bevánszorogtam a fürdőbe, s hosszú zuhanyzásba kezdtem. Próbáltam lenyugodni és nem azon izgulni hogy életem szerelme ilyen közel lehet hozzám. Húsz perc után kijöttem végül pizsamában és mosolyogva néztem ahogy Marinette halk szuszogással alszik az ágyban. Lassan bekúsztam mellé a takaró alá, s derekát átölelve feküdtem el melette.
-Jóéjt angyalom.-suttogtam az alvó lánynak.
-Jó éjt hercegem. -válaszolt Marinette mosolyogva miközben megfogta azt a kezem amivel őt öleltem.
Meglepetten bámultam a lányt aki azóta se nyitotta ki a szemét, csak a melkasomhoz bújva aludt vissza. Elpirulva gondolkodtam rajta, eyszerűen nem bìrtam elaludni. Elképzeltem ahogy ő jön értem Katicaként, s én vagyok az ő hercege Fekete macskaként. Nem vitás, beleszerettem a saját idol-omba. Akit én teremtettem, mégis a múzsám pontos mása. Őt látom Katicában, hogy benne látom Katicát. Mindkét lány ugyan az a személy, s én mindkettejüket halálosan szeretem.