2. Fejezet: Balul elsült randevú

1.3K 66 6
                                    

Katica villámgyorsan suhant át Párizs utcáin. A szokottnál is jobban idegeskedett. Reménykedett hogy Feketemacska jól van, s nem egy vészhelyzett miatt hívta partnerét a toronyhoz. Mivel nem tudta mire számítson így alig 30 perc alatt az Eiffel toronynál landolt majd felkapaszkodott a tetejére. Alaposan körbenézett azonban felhők takarták el a holdat így teljesen sötét volt.
-Hahó van itt valaki?- nézett Katica farkas semet a vaksötétséggel.
Egy fél percig síri csend uralkodott majd hirtelen egy gyertya fény kezdett pislákolni a lánytol pár méterre.
-Hamarabb érkeztél, így elszúrod a meglepetést. -szólalt meg a jólismert hang Katica háta mögül.
-Macska?
-Persze hogy én de most hunyd le szépen a szemed és ne less.
Katica szótfogadóan eltakarta a szemét, s percegik nem is csinált semmit. Eközben Feketemacska gyorsan meggyujtott egy rakásnyi gyertyát ami bevilágitotta az egész Eiffel torony tetejét. Középen egy hatalmas megterített asztal várt egy kétfős vacsorára, az asztalt pedig vagy száz rózsaszálból kirakot szìv vette körül a fémpadlón. A fiú gyengéden átkarolta Katicát, s közelebb kísérte az asztalhoz.
-Na mostmár kinyithatod a szemed.
A fekete hajú lány ekkor meglepetten bámulta a művet. Meg se tudott szólalni csak elpirulva tátott szájjal járta körbe az asztalt. Macska büszke mosollyal kísérte szuperhős kollégáját a székéhez majd feltálat neki egy nagy halom croassan-t, muffin-t illetve egy katicabogár alakú tortát,végül pedig egy pohár pezsgőt rakott a tányér elé.
-Ezt mind neked készítettem bogaram. Csókolta meg Katica kézfejét majd egy piros rózsát nyujtott felé.
-Nahát...ez csodálatos...ezt mind nekem készíteted? -dadogta Katica miután elfogadta a felé nyújtott virágot.
-Még szép a legjobbnak a legjobb jár.-kacsintott Macska huncut mosollyal.
-Húha...ez gyönyörű. És mit ünneplünk?-mosolygott katica miközben egy croassan-t kezdett el falatozni.
-Hát nem ünneplünk semmit...illetve ez egy amolyan randevúnak készült veled.-nézett a fiú rá zavartan.
Katica kikerekedett szemekkel nézett az elpirult fiúra aki feszülten sütötte le a szemét. Furcsa volt Feketemacskát ilyennek látnia. A mindig arrogáns magabiztos és nagyszájú kandúr most félénk kiscicaként nézett Katica hatalmas kék szemeibe.
-Nem hittem hogy az udvarlásaidat mind komolyan is gondolod,azt hittem ez amolyan cicamica játék a részedről.-Nézett félre Katica mert ekkor tudatosult benne hogy bár macska szerelmes belé, ő ezt nem viszonozhatja ugyanis Adrient szereti.
-Minden bókomat komolyan gondoltam ami feléd irányult.-mosolygott Feketemacska,s a lányt a torony széléhez kísérte. Mindkettejük Párizs csodálatos fényekkel teli városát nézte,közben Macska megfokta kollégája kezét, s felé fordult.
Katica kérdőn fordult a fiú felé aki csak térdre ereszkedett s csodáló tekintettel nézett a lány szemeibe.
-Katica.-nyúlt egyik kezével a háta mögé, s egy gyönyörű ezüst gyűrűt húzott elő melyen egy katicabogár és egymacska volt.- mond adnál nekem esélyt arra hogy megmutassam neked szerelmem és igazi arcom?-Húzta fel a lány újjára a gyűrűt majd felállt,s közelebb lépett hozzá.
Katica elpirulva nézte a vele szemben álló fiú fürkésző tekintetét. Alig tudott megszólalni de végül csak kinyögött valamit.
-Én nem is tudom.... van valaki...
Macska az utolsó szavakat nem is hallotta annyira halkan motyogott a társa ezért átkarolta, s a füléhez hajolt:
-Akkor dönts ezek alapján....- majd közelhajolt hozzá és gyengéd csókot lehelt a lány ajkára.
Katica ekkor már végkép tehetetlenné vált, csak hagyta hogy Macska egyre hosszabb ideig csókolja őt. Egy pillanat múlva elhúzódott a fiútól és fejét fogva nézett lefele.
-Nézd nagyon aranyos vagy meg nagyon szép ez a vacsora is... de én valaki mást szeretek.
Macska arca azzonnal elkomorult,s mintha egy könnycsepp bugyant volna ki szeme alól lehajtotta a fejés s suttogva kérdezett a lanytól valamit:
-Legalább elmondod ki az az illető aki elrabolta a szíved előlem?
Katica pár percig gondolkodva nézett Macska kétségbeeset szenvedő arcára majd végül úgy döntött elmondja:
-Adrien Agureste-nek hívják...ő az egyik osztálytársam.
Feketemacska döbbenen nézett kollégájára s köpnyi nyelni nem tudott a lány válaszától,csak bugyután mosolyodott el.
-De hiszen én vagyok...-Feketemacska már nem tudta befejezni a mondatot mert ebben a pillanatban egy hatalmas fém madár lökte le őket az Eiffel toronyról s a föld felé zuhantak mindketten.

Lehull az álarc (Félbehagyott)Where stories live. Discover now