𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

16. -Szabadulás-

Anne szemszöge

Ezt nem hiszem el. Halucinálok. Biztosan halucinálok. Stiles? Eljött? Derek és Scott is itt, van nekik is örülök -gondolom, Dereket nem is ismerem annyira, jó valahonnan mégis de na-.
Stiles itt van. A szám tátva maradt. Ez a valóság? Szerintem nem pislogtam. Ledermedtem, nem mozdultam. Stiles. Oda akartam menni megölelni, de a lánc. Az a lánc most volt a legidegesítőbb, pedig fel is álltam már félig, hogy odamegyek hozzá, az áram pedig jól megrázott.
Borzasztó, égető fájdalom. Újra a földön kötöttem ki, és feltűnt hogy át vagyok változva. Nem értettem mi történt, minden kiesett. Utálom, amikor nem emlékszem valamire. A másik pillanatban már nem volt semmi vérfarkasságra utaló jel. Nincs idegesség. Lenyugodtam,a karmaim is eltűntek.

~ A kezemet leraktam magam mellé, őt pedig elengedtem. Ránéztem a kezemre. Már nem voltak karmaim. Elgyengültem. Észrevettem, hogy Stiles áll előttem, és lenyugodtam.~

Stilesnak hála megint lehiggadtam. Pedig csak megláttam. Egy hét kihagyás után...
Ezt követően minden felgyorsult. Stilesék berohantak a kidöntött vasajtót, (ami majdnem rámdőlt) Derek eltörte Isaac láncát, Scott pedig az enyémet. Csak sikerült volna nekem is. Ha... Egy hétig ettem és ittam volna legalább egyszer. Ha...Nem lett volna sisakvirágmérgezésem. Ha...Nem lettem volna egy csomószor árammal megrázva... Akkor még esélyem is lett volna.
Szerencsére Scotték jöttek. Ha még egy napig itt kellett volna lennünk, biztos szomjan halunk. Vagy ilyesmi.
Autócsikorgás
Papácskáék megjöttek.
-Megjöttek!-mondtam
Egy pillanatra mindenki csendben maradt. A hangokat figyeltük. Scott bólogatott, majd elindultak kifelé. Whitney. Őt nem hagyhatjuk itt.
Az kijáratból néztek rám vissza.
-Mennünk kell, vagy elkapnak minket!-szólt Scott.
-Tudom. Menjetek-mondtam-Majd megyek utánatok, csak jussatok már ki!
Whitney kezén már eltörtem a láncot, Scott idejött segíteni, aztán Stiles is, Isaac, és Derek is.
Kiszabadotítottuk, de már hallottuk, hogy bent vannak a házban.
-Mondtam,hogy menjetek el!-támasztottam a fejem.
El tudtak volna menni, de nem, fél másodpercre itt kellett maradni a semmiért, most pedig nem sikerült kijutni senkinek és még Stilesék is itt ragadtak. Ha meglátják őket... Scottal nem tudom mit csinálnának, Stilest szerintem a tata leütné, Dereket meg kinyírnák, remélem nem veszik észre őket. Intettem nekik, hogy bújjanak el, de nem igazán akartak. Végül beleegyeztek és nem rontották el a B tervet.
-Jó akkor B terv-sóhajtottam Isaacre és Whitneyre nézve
A többiek ebből semmit nem értettek. Nem baj. Majd megtudják.
Bejött a papa. Papácska is csak addig fog mosolyogni , ameddig nem tudja a B tervet.
Fogalma sincs arról sem, hogy van plusz erő és nem tud megrázni minket.
Bár azért sejtheti,hogy nincs minden rendben. A vasajtó ki van döntve.
Tehát bejött a tata. Először az ajtóra nézett, majd ránk.
-Mi a fenét csináltatok?-szörnyülködött.
Elhiszem, hogy nem tudta hogyan ,,törtük (mi)" be az ajtót, amikor ,,le vagyunk láncolva".
-Az ajtó megunta a kérdéseidet, és úgy döntött öngyilkos les.-vontam meg a vállamat.
Ez után feltűnt neki, hogy az eszközök, amelyikekkel kínzott minket nincsenek meg.Upsz. Nem a mi hibánk. Ez a B terv hibája.
A terv pedig az volt, hogy a papuskát felidegesítjük, leverjük és eltűnünk.
A gond az, hogy Derekék is itt vannak, és nehezebb lesz kijutni, mert többen vagyunk. Több emberre kell figyelni. Végülis ez a probléma is megoldható. Nem tudom, Scotték segítenek? Jó, hárman lánc nélkül csak elbírunk egy öregemberrel, még akkor is,ha le vagyunk gyengülve. Igazából azt nem tudom minek kell felhúzni az agyát. Mondjuk... A poén kedvéért?! Valami értelme csak lehet.
-A cuccaid elvarázsolódtak-mondta Whitney, ovis hangon.
Mondtam, hogy nem fog sokáig örülni. Hát nem megmondtam? De... Már ideges. Bekapcsolta az áramrázós gépet, de minket nem ért semmi. A lánconkhoz voltak kötve az áramvezetékek, de már nincsenek rajtunk. A papának nagyon nem jön most össze semmi, minden a terv szerint megy. Eddig jó. Nekünk legalábbis.
Közben észre vettem, hogy Scotték figyelnek minket. Talán feltűnik nekik az is, amikor indulnunk kell.
A bácsika Isaac felé indult el egy késsel. Csinálta már ezt sajnos elég sokszor, de most nincs esélye az öregnek,hogy megkéselje. Isaac kezei ugyanis szabadon vannak, és eléggé be akar ütni már a vadász pápának. Ahogy én és Whitney is...
Isaacnek sikerült meglepnie az öreget, megszorította a kezeit, én és Whitney pedig azonnal lassan felálltunk, majd odasiettünk hozzájuk. A lány az öreghez ment és eldobta a kést egy szekrény mögé. Remélem azért Stilesékat nem találta el,mivel a szekrény mögött voltak. Nem hallottam semmi olyan hangot,ami arra utalna,hogy esetleg valakit eltalált. Az öreget lebilincseltük, intettem Scottéknak, hogy jöhetnek. Isaac a biztonság kedvéért kiütötte a kopaszkát, szóval szabad az út.
Végre sikerült! Tolongva kimentünk azon a helyen, ahol régen még ajtó állt. Egy felfelé vezető lépcsőt láttam a folyosón, elindultunk arra, de Scott megállt előttünk. Koncentráló arcot vágott, majd én is elkezdtem figyelni.
Sóhajtottam. Nem igaz. Pedig már azt hittem, innentől sima ügy lesz, de persze nem...
-Itt vannak.-mondta Isaac
Ezen senki nem lepődött meg. Mire a fiú mondta, addigra mindenki tisztában volt vele. Pár ember ott van fölöttünk, a házban.
-Hát ez gáz.-állapította még Stiles.
-Ha nem mondod fel sem tűnik...- nézett Whitney Stilesra.
-Most mi legyen?-Scottot hallottam, Derekhez beszélt
Derek gondolkodó arcot vágott.
-C terv?- kérdezte Isaac
-Van C terv is?- lepődött meg Stiles.
Hát van. De nem igazán jó.
-Improvizálunk.
Gyorsan elindultam az ajtó felé. Semmi kedvem nincs kivárni,mire a vadászok elmennek valahová. Ha az öreg pedig kiszabadul az sem valami jó. Az improvizálásom pedig az, hogy egyszerűen kimegyünk a lépcső tetején lévő ajtón.
Ennyi tellik tőlem. Sokan vagyunk. Igaz, hogy én Isaac és Whitney nem a legnagyobb formában, Stilesnak pedig csak egy baseball ütője van, de ők talán csak öten lehetnek. Esetleg hatan. Na jó, ez annyira mégsem jó arány, de egy próbát megér. Na jó, annyira nem, mert simán kinyírhatnak minket, szóval inkább hátrébb mentem a kijárattól.
-Másnak valami jobb ötlete nincs?-kérdeztem suttogva, mielőtt még a vadászok előbb ránk találnak, mint hogy kimennénk.
-Várhatnánk-mondta Scott, de inkább kérdésnek hangzott.
Tényleg lehetne várni, de ott a tata. Lehet,hogy egyszer csak üzen,vagy kiabál a többieknek, akik felettünk vannak, ők pedig ránk rontanak.
Azon kívül Whitneyékkel nem vagyunk valami jól.
Már mióta nem ittunk, ettünk és attól még, hogy természetfelettiek vagyunk gyors gyógyulással, mi sem bírhatjuk olyan sokáig így. Aztán ott vannak még a sérülések is. Whitneynek és Isaacnek is van újabb sebe, ami nehezen gyógyul.
A hasamhoz értem. Miután elvettem a kezemet, az tiszta vér lett. Mért nem gyógyul? Mert farkasölő. Isaac azt mondta, amikor ennél még sokkal enyhébb volt a sérülésem, aznap meghalok. Ez volt nagyjából másfél hete. Nem maradhatok itt, várni. Nem maradhat itt már senki sem. Egész végig azt akartuk, hogy minél előbb kijussunk. Nem tudunk tovább várni.
Scott észre vette a sebem, pedig próbáltam takarni.
-Mi történt?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem lehet tovább várni-mondtam nyomatékosan a választ
El akartam indulni megint, de Stiles elkapta a kezemet, majd megnézte a tenyerem. Nincs. Idő. Erre.
Megnézte a véres kezemet, ami attól lett olyan, amilyen, mert egy pillanatig megfogta a hasamat.
-MI A SZART CSINÁLTÁL?!
-Nézd, erre most nincs idő.
Újra elindultam, megint visszarántott. A szemembe nézett, én az övébe. Meg volt rémülve. Lehajtottam a fejemet, majd rá néztem.
Pontosan ezt akartam elkerülni. Nem akartam, hogy ezzel foglalkozzanak. Felesleges aggódás, hülyeség...
-Sisakvirág, jó? Aztán semmi kiakadás, jól vagyok. Na húzzunk innen-mondtam végül.
Egy pillanatig figyeltem a többieket. A sisakvirágra mindenki felkapta a fejét. Pedig Whitneyék tudták. Kicsit elszédültem, de nem érdekelt. Ki kell jutnunk, ez a lényeg, erre kell koncentrálni. Ezen már nincs mit eldönteni.
Whitneyre és Isaacre bólintottam, ők vissza majd elindultam az ajtóhoz. Megint, de már nem fogott vissza senki. Isaacék tudták mi ez a bólogatás. Sokat terveztünk. Ez most csak annyi volt, hogy nem ölünk, legfeljebb kiütünk embereket, ha muszáj. Mégis csak Allison rokonjai, meg ismerősei. Gáz lenne kinyírni őket és egyébként sem stílusom ez a mindenkit megölök aki bántott.
Megremegtem, kimelegedtem, de akkor is kinyitottam az ajtót. Mindannyian kirohantunk a folyosóról, de Argenték persze ott voltak.
A másik pillanatban már minden farkasnak ragyogott a szeme, lövöldözés hangok. Derekre nagyon rátámadtak, Scottra és Stilesra kevésbé. Őket csak félrerakták az útból. Ez így nagyon nem lesz jó. Az egyik fél biztosan meg fog halni. Vagy mi vagy a vadászok. Minek kellett elfogniuk? Minek kell most is harcolni? Minek kell átmenni öldöklésbe?
Pff már tök erős sokkolót is használnak. Vagyis annak tűnik. Szerencsére még egyikőnk sem érez...
Üvöltöttem. Ez a sokkoló baromi erős, és az egyik fekete kommandó ruhás pasas még mindig ráz. Már tudom milyen érzés lehet, ha belémcsapna a villám.
Végre vége. Már nem láttam sehol azt az embert. De mást igen.
-Ez hogy kerül mindig a közelembe?!-kiáltottam el magam
Eddig is volt elég baj, de a kanimának is itt kell lennie, persze...
A többiek tovább küzdöttek, észre sem vették, hogy a plafonon ott egy gyíkember. Amíg le nem ugrott...
Egyszerűen csak megkarmolta pár ember nyakát aztán annyi. Lebénultak. Már csak két vadász maradt a nagyjából hétből. A gond csak az, hogy Stiles, Isaac és Derek sem tud már megmozdulni. Most örüljek vagy ne? Nem maradt túl sok időm gondolkozni, a kanima nekem jött.
Na azt próbáld meg megint te rohadék! Ideges lettem. Mégegyszer bitzos, hogy engem nem győz le egy karmolással.
Kanimácska repült.
Whitneyvel szépen hozzávágtuk a falhoz. Scott közben azon volt, hogy megszüntesse ezt az egészet és ne haljon meg senki. Jó lenne. Már csak Argent maradt a vadászok közül, aki nem bénult le. Talán még összejöhet.
Nálunk Scott én és Whitney még mindig talpon vagyunk, Isaacék is már meg tudnak mozdulni valamennyire. Felállni nem tudnak, még. A kanima Scottra támadt, de lerúgta magáról, nagy nehezen. Addig Whitneyvel azon voltunk, hogy ne lőjőn szét minket Argent.
Újra lőni próbált, most a gyíkra, de a fegyveréből kifogyott a töltény. Ebből is, pedig talán a hatodik, amit az elmúlt öt percben láttam. Mennyi pisztolyt, puskát és egyéb ilyen dolgokat tart ez kéznél?
Nagyjából hatot. Ez volt az utolsó. A kanima megtámadta, ő meg próbálta leverni de nem igazán ment neki. Segítsek? Annak akinek köszönhetem ezt a sok rosszat?
De Allison apja, és rossz lenne nézni, ha meghalna.
-Fú de nemnormális vagyok-mormogtam, majd elindultam a szörny felé.
Elkaptam, megrángattam, az pedig belém karmolt. A hasamba.
A számon kifolyt a vér és elestem. Már futó lábakat láttam előttem, cipőcsattanásokat. Whitney ment el előttem. Nyitva kell tartanom a szememet. Derekék felkeltek.
Ne, ne, ne aludjak el.
Egy autóban ébredtem. Ismerős hangok, alakok. Stiles jeepjében vagyok.