Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

8.rész

-Ez most tuti megtudna fojtani engem.-állapítottam meg-Szerinted tett valamit a hamburgerembe?-vágtam gondolkodó arcot.

-Lökött.-csóválta a fejét nevetve.

-De neked fel sem tűnt amúgy,hogy néz rád?-kérdeztem értetlenül,hiszen semmi jelét nem adta egész idő alatt annak,hogy észrevette volna,vagy legalább is tudatában lett volna annak,hogy a srác is jelen van.

-Nem.

-Szóval azt akarod nekem mondani,hogy észre sem veszed mekkora hatással vagy az emberekre?

-Nem.-ismételte magát.

-De hát,hogy?-értetlenkedtem még mindig.

-Tévedsz Angyalom,ha azt hiszed érdekelnek más emberek rajtad kívül.

-Oh.-jöttem zavarba,és inkább a hamburgeremre szegeztem a tekintetem.

-Inkább egyél. A gondolkodás nem tesz jót neked. Egyébként-hajolt egész közel a fülemhez-Csak hogy tudd,semmi okod nincs arra,hogy bárkire is féltékeny légy.-ült vissza mosolyogva a helyére. Erre nem igazán tudtam mit reagálni,csak még tovább vörösödtem. A szívemről azonban hatalmas kő esett le,ahogy ezt kimondta,az arcomon pedig hiába próbáltam leplezni,de hatalmas vigyor terült szét a megkönnyebbüléstől.

-Te miért nem eszel?-váltottam inkább témát.

-Nem vagyok éhes. De te nyugodtan egyél csak.-kacsintott rám mosolyogva.

-Én..öhm..-kezdtem bizonytalanul.

-Te öhm?-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.

-Elmondtam reggel anyáéknak mi van velünk,ők pedig azt mondták szívesen vennék,ha valamelyik nap nálunk vacsoráznál,hogy megismerhessenek.-hadartam,majd lesütött szemmel vártam a reakcióját.

-Megtiszteltetés lenne megismerni a szüleid.-szólalt meg egy kis idő után,mire felkaptam a fejem.

-Tényleg?-kérdeztem bizonytalanul.

-A barátnőm vagy és szeretném a lehető leghétköznapibb módon kezelni a kapcsolatunkat. Már amennyire várhatsz hétköznapi dolgokat egy olyan embertől,mint én.-húzta el a száját,majd mélyen a szemembe nézve folytatta-Igazából én is szeretnélek bemutatni a családomnak.-itt elhallgatott egy pillanatra a reakcióm figyelve,majd folytatta-Legalábbis annak,ami maradt belőle.-fejezte be,én pedig hirtelen azt sem tudtam mit reagáljak.

-Én..öh.-makogtam.

-Nem muszáj. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.-jött zavarba.

-Örömömre szolgálna megismerni a családod.-találtam meg végre a hangom-Ne haragudj a félreérthető reakcióért,csak tudod sosem gondoltam volna,hogy bemutatnál a családodnak. Elvégre annyira..annyira titokzatos vagy.

-Akkor ezt megbeszéltük Angyalom.-mosolygott,majd az asztalon áthajolva adott egy puszit a számra. A pillanatot Ridley telefonjának a csörgése szakította meg.

-A fenébe!-szitkozódott,majd a helyére visszaülve elkezdte keresni a zsebeiben-Ne haragudj,azt hittem kikapcsoltam.-mentegetőzött.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá,mire látszólag megkönnyebbült,majd megnézte ki hívja.

-Ne haragudj,de ezt muszáj felvennem.-nézett rám bocsánatkérően,majd felállt az asztaltól és pár méterrel arrébb megállt telefonálni. Bár nem hallottam miről beszélhetnek,de Ridley arcát látva semmi jóról.

-Angyalom nekem most el kell sietnem! Ne haragudj rám.-nézett rám kétségbeesetten,mikor visszaért.

-Baj van?-ugrottam fel az asztaltól,majd szembe álltam vele.