Flares/Befejezett/

Pánik és vikomt* hölgy

Michelle

A pánikroham után igazán érdekesen éreztem magam. Miket beszélek? Ez még a nyomában sem volt a pánikrohamnak. Sikerült időben lenyugtatnom magam valamennyire, és az is segített, hogy Jimmy ott volt velem, bár nem tudott sokat segíteni, és a kérdezősködésével csak idegesített. Ilyenkor, a pánikrohamok alkalmával általában egyedül vagyok, mert anyu dolgozik, így nehéz megbirkóznom vele, sokszor találom magam egy-egy roham után a fürdőben, csurom vizesen, pizsamában, vagy az otthoni ruhámban, és csak halvány emlékeim vannak arról, hogy hogyan kerültem oda, de az egész mintha egy álom lenne.. Most egyfolytában csak az járt a fejemben amiket Colmack mondott, megállás nélkül, mintha fel lenne véve egy lemezre, és az újra, meg újra lejátszaná. Igazán örültem, mikor Maggie megjött, ezáltal kicsit beszéltetett. Jimmy felment fürdeni, azt hiszem Ő így próbálja lenyugtatni magát, ugyanis nem tűnt valami piszkosnak, ugyan olyan jól nézett ki mint reggel. Ott maradtam hát a kanapén alvó Jeremy-vel amikor üzenetem jött anyutól.

"Hol vagy?"
"Jimmy-nél. Nem sokára hazavisz."
"Oké. Beszélnem kell veled."

A torkomat hirtelen fojtogatni kezdte egy érzés, valami nincs rendben. Nem írtam vissza anyunak, egyszerűen semmire sem tudtam gondolni, ismét csak Colmack szavai jártak a fejemben. Túl sok volt a mai nap, leterhelte az agyam, és akkor most még anyu is... Ez fantasztikus!

-Michelle, idejönnél egy pillanatra? -Maggie szólt a konyhából. Feltápászkodtam, kicsit megszédültem, de nem volt vészes. Bementem a konyhába, ahol Maggie éppen zöldségeket pucolt. Főzni akar? Ilyenkor?
-Itt vagyok.
-Segítesz nekem kérlek? Kénytelen vagyok ilyenkor főzni a fiúkra, ha nem tenném valószínűleg a hűtőt nyitogatnák egész nap valami csodára várva. Sajnos korán megyek dolgozni, és későn jövök.
-Persze. Szívesen.
Beálltam mellé, elvettem egy kést az egyik kis tartóból ami a pulton volt. Pucolni kezdtem a zöldségeket amik ki voltak rakva külön műanyag tálakba. Láttam Maggie arckifejezését amikor rám pillantott, tudom, hogy észrevette, hogy valami nem stimmelt velem, és rájöttem, hogy ezzel a "segítség kéréssel" csupán el akarja terelni a gondolataimat, és ez már önmagában nyugtatóan hatott rám.
-Tudod, nem gondoltam volna, hogy Jimmy beenged a lakásba. Idegeneket egyáltalán nem invitál be, még csak a környékre sem hoz.
-Azt hiszem barátok vagyunk. Vagy olyasmi.
-Stace-en kívül nincsenek lány barátai. Vagy legalább is azokat sosem hozta ide eddig. Jimmy olyan magának való. Kis magányos. Kicsinek is az volt. Jeremy és Jesse folyton hozták a lányokat, de Ő sosem. Igazából ha idegent hoznak az öccsei bezárkózik a szobájába. Volt már olyan, hogy kirakta az egyik lányt, mert az bement a szobájába kopogás nélkül.
-Tényleg? -érdekes volt Jimmy-ről ilyen történeteket hallgatni.
-Igen. Szerencsétlen lány kint állt az utcán, télen egy szál trikóban meg pamut nadrágban, mezítláb. Jimmy berontott Jesse szobájába fogta a lány cuccait és kidobta az ablakon. Szegényt végül én vittem haza. Bevallom, kicsit nevetséges volt -Maggie lányosan kuncogott, most már kezdett teljesen szimpatikus lenni.
-Szegény.
-Hát igen. De nem kellett volna hazavinnem. Kiderült ugyanis, hogy az a lány csak Jimmy miatt kavart Jesse-vel.
-Te jó ég! Szegény Jesse... Biztosan maga alatt volt.
-Nem, pont ez az, hogy nem. Jimmy, Jesse és Jeremy kapcsolatánál szerintem nincs biztosabb dolog a Földön. Nem kaptak össze semmin komolyabban egészen.... Talán hét éves koruk óta. Nagyon szoros a kapcsolatuk, és ezt annyira imádom bennük.
-Hát igen, ezt én is észrevettem. Talán nagyobb tekintettel vannak egymásra, mint saját magukra.
-Ez előfordulhat. Ritka dolog manapság egy olyan testvéri kapcsolat mint az övék. Nekem is volt ilyen... a nővéremmel, a srácok édesanyjával. Minden szülése előtt megígértem, hogy vigyázok a gyerekeire, mert valahogy mindig ezt akarta megígértetni velem. Rettentően félt a szüléstől, bár semmi oka nem volt rá, az orvosok teljesen egészségesnek találták, elég erős volt a természetes szüléshez és nem volt veszélyeztetett terhes sem. Én viszont minden alkalommal megígértem.
-Ez nagyon szép dolog Maggie.
-Köszönöm Michelle.
Ekkor csoszogó léptek hallatszottak a lépcső felől, majd mikor hátra fordultam megláttam Jimmy-t. Egy háromnegyedes farmerban és egy fekete trikóban volt, haja még kicsit nedvesen csillogott a konyhából kivilágító fényben.
-Maggie néni! Nem hiszem el! Michelle alig van itt két órája és te befogtad főzni?
-Jimmy! -kiáltott rá kacagva Maggie.
-Szívesen segítek. De azt hiszem most már mennem kell.
-Örülök, hogy megismerhettelek Michelle.
-Szintúgy Maggie! Jó volt beszélgetni.
-Igen. Ó, és ha szeretnél még cikis sztorikat hallani Jimmy-ről akkor csak szólj!
-Hogy mi? -kiáltott Jimmy aki már az előszobában volt, vette a cipőjét, de ezek szerint végig figyelemmel követte, hogy mit beszélünk. Maggie-vel mind a ketten felnevettünk, én kimentem a nappaliba a táskámért, és láttam, hogy Jeremy-már fent van, sérüléseivel ellenben szemei sarkában apró nevetőráncok voltak, ami az Ő jellegzetessége volt (már megfigyeltem), ugyanis egyik fiú szemében nem láttam még ilyeneket.
-Gyógyulj hamar Jeremy.
-Köszi Michelle. Remélem Jimmy elhoz még majd ide. Mondjuk, kevésbé gáz indokkal, mint a sérüléseimet ellátni.
-Nem csak ezért jöttem. Vigyázz magadra.
-Kösz. Te is. És szólj, ha Colmack baszakodik veled! Akkor készülök, és kihívom egy utcai játszmára, szabályok nélkül. Úgy tuti megverném.
-Szerintem erre nem lesz szükség. Csak nagy a szája. Meg... Régebben voltam önvédelmi tanfolyamon. Meg tudom magam védeni. Pihenj sokat! Szia Jer.
-Szia Michelle.