Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

35. fejezet - Vigasztalás

Tudom, hogy apa és Timmy aggódnak értem. Nem mosolygok és nem is beszélek túl sokat, de tényleg nem akarok arról beszélni, ami bennem zajlik. Inkább nem foglalkozom  a fájdalommal, az árulással és a többivel. Imádkozom, hogy elmúljon, ha nem figyelek rá. Természetesen ez nem így működik, de próbálkozom. Nem tudom hogy kezeljem ezt az egészet, de minden tőlem telhetőt megteszek.

A nővéreimet sem akarom felhívni. Tudom, hogy Marynek tökéletes válasza lenne, tudna segíteni, hogy hogyan lépjek túl a mellkasomban érzett fájdalmon, de hogy hívhatnám fel és mesélhetném el neki a sok ostoba döntést, amit hoztam? Hogy magyarázzam el neki, hogy nem tudom hogyan kell feldolgozni, hogy összetörték a szívem? Hogyan mondhatnám el neki, hogy szerelmes lettem és összetörték a szívem? Elvesztem.

Harry keresett következő nap... és a következő nap. És a következő nap. De minden alkalommal elfutottam és elbújtam. Addig, amíg feladta. Sóhajtott és suttogott valamit, amit nem értettem. Ma már nem jött és remélem nem is fog. Nem akarok menekülni, nem akarok bujkálni, de látni sem akarom. Túlságosan fáj tudni, hogy annyira szeretem, hogy képtelen vagyok bántani és amiért szeretem vagyok csapdába egy szerződés miatt, amiből nem tudok szabadulni. Remélem, ha elmegy, ami holnap lesz a dolgok fejlődésnek indulnak. Kikerül a képből.

A dokknál ülök, nézem a tavat és azon gondolkozom úszok egyet. Amikor a vízben vagyok biztonságban érzem magam, egésznek. A vízben csak én vagyok, nyugodt. Erre van szükségem. Mindig túl sokat gondolkozom. Amiért sosem beszélek túl sok dolog van a fejemben és most nem tudom hogy tartsam őket bent. Abba akarom hagyni a túlgondolkodást, nem akarom elemezgetni a dolgokat. Csak békét akarok. És a víz ezt megadhatja nekem.

Leveszem a ruháimat és a cipőimet és csak  a fürdőruhámban vagyok. Mély levegőt veszek és beugrok, a víz kellemesen veszi körül testem és szorosan ölel. Erre volt szükségem. Annyira szükségem volt erre.

Nyugodtan úszom és a gondolataim világossá válnak. Kis időn belül újra önmagamnak érzem magam,de aztán eszembe jut, hogy el kell hagynom ezt a helyet. Még nem is mondtam apának! Nem lesz ott a tó, hogy lenyugtasson. Apa sem lesz ott. Nem lesz ez a hely.

El kell mennem.

Újra úgy érzem megfulladok, így visszaúszok a dokkhoz és ott maradok, próbálok lélegezni. Nem akarok elmenni. Nem akarom se apát se az az otthonomat  itt hagyni. Istenem.

"Ari?" Kérdezi valaki és én lefagyok, rettegve nézek fel. Izmaim ellazulnak, amikor meglátom Niallt. "Jól vagy?"

A fejemet rázom és a segítségemre siet, hogy kihúzzon a vízből. Nincs nálam törölköző, csak a ruháim, így a kis ház felé mutatok a tó mellett és elmegy nekem törölközőért. Hamarosan körbetekerem magam és melegséget érzek.

"Mi folyik itt? Mostanában nem láttalak és Harry nem akar mondani semmit." Mondja Niall és én megremegek, ahogy meghallom a nevét.

"É-é-én nem," Dadogok nem tudva, hogy magyarázzam el a dolgokat.

"Minden rendben van, Ari. Elmondhatod nekem." Ajánlja fel Niall és hamarosan átölelve húz maghoz közel, megvigasztalva engem. Engedem, mert azóta senkinek nem engedtem, hogy Harry aznap a tónál járt. "Egyszer te is meghallgattál, itt az én időm. Barátok vagyunk, emlékszel? Ezért vannak a barátok."

Sóhajtok, így a dokkhoz vezet és ott ülünk le, Niall még mindig közel tart magához. Mély levegőt veszek, próbálom kitalálni honnan kezdjem.

"Amikor Harryvel a központba érkeztetek a nyáron," Kezdem lassan és halkan. "Idejöttetek a tóhoz és beleesett, emlékszel? Én...én mentettem meg aznap este és elfutottam, amikor visszajöttél érte. Én kiabáltam a neved, emlékszel?" Bólint a kérdésemre. "Harry később visszajött, hogy megköszönje, de nem tudtam szembenézni vele. Elfutottam minden alkalommal, amikor idejött, elfutottam  és elbújtam. De beszélni akartam vele. El akartam neki mondani, hogy szívesen, de nem voltam rá képes. Mert szociális szorongási problémáim vannak (SAD). " Mondom neki és tovább bólogat.