Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

30. fejezet - Nyári bál

Eljött a nap!

Annyira izgatott vagyok és rettegek  is ugyanakkor és azt hiszem hányni is tudnék minden túlzás nélkül. Megyek a bálra, Mare és én elő fogjuk adni a dalt, amit neki  írtam.  Találkozni fogok Harryvel. Talán táncolunk is együtt. Megkérdezhetem, hogy mit érez irántam..

És semmi mást nem tudok elképzelni, mert a gyomromban lévő molylepkéktől kuncognom kell. Igen, molylepkéknek hívom őket. Ez illik rájuk.

Annyi minden történhet ma és félek, hogy rosszul sülhetnek el és minden rosszul fog végződni. Nem számít mennyire szeretem a tündérmeséket, az élet nem olyan. Varázslat és azok az uszonyok nem léteznek, senki sem rögzít mindent, hogy boldog végem legyen a csábító hercegemmel. Az efféle varázslat nem létezik.

De másfélék igen. Hát nem varázslatos, amikor szerelembe esel? Amikor már az felvidít, ha csak valaki gondolsz? Hát nem csodálatos, hogy a szíved gyorsabban ver, ha meglátod azt a személyt? Hát nem csodálatos így érezni valaki iránt?

És ez nem minden! A világ tele van csodákkal. Valaki tudománynak hívja, pontosan tudják mi történik, de a legtöbben nem. Nincsenek magyarázataink a sok csodás dologra, ami körülöttünk történik és szeretek úgy gondolni rájuk, mint varázslat. Valódi varázslat.

Nem olyan, mint a mesékben vagy a filmekben, de kétségtelenül gyönyörű.

Szóval kiugrok az ágyból és sietek készülni, lezuhanyzok és olyan gyorsan öltözök fel, ahogy csak tudok. Aztán a földekre megyek apához és Timmyhez. Mindketten tudják, hogy ma megyek a bálra, szóval egész nap Marrel leszek, készülünk a ma estére. Utolsó simítások, meg ilyenek. Rhondától szabadnapot kapott, hogy biztosítsa a hibátlan fellépésünk előkészületeit.

Annyira izgatott vagyok! A szívem olyan gyorsan dobog a mellkasomban és nem tudom letörölni a mosolyt arcomról amikor a központba érek és találkozok Marrel még kuncogok is.

"A kutya fáját, csak nem izgatottak vagyunk?"

"És rettegek!" Mondom neki és ő csak szorosan megölel nevetve.

"Minden rendben lesz, szívem. Ne aggódj, varázslatos este lesz." Biztosít és rá mosolygok, mielőtt mindketten segítenénk a napi rendeléssel Carlnak és aztán a bálterembe megyünk, hogy meggyőződjünk a hangszerelésről és hangpróbát tartsunk.

Alig várom a holnapot!

****

"Ari." Mondja Mare amikor készülünk a bálra. Egész nap nem láttam Harryt és azon tűnődöm keresett-e engem. "Magadnak fested a hajad, igaz?"

"Igen." Válaszolok zavartan amiért ezt kérdezi.

"Édesem, megölöd a hajad! A hajfestés miatt...tönkre fogja tenni a hajad, aztán extra ápolásra lesz szüksége.  Megtanítalak, jó?" Megfordulok és  látom, hogy mögöttem áll egy fésűvel a kezében és hatalmas mosollyal arcán.

"Tényleg?" Kérdezem nagy szemekkel és a mosolya szélesedik.

"Természetesen." Válaszol és neki dőlök, fejemet mellkasának támasztom pár másodpercre. Amióta Mary elment nincs testvér körülöttem, valaki aki megtaníthatna ilyen apró női dolgokra, tudjátok? Csodálatos, hogy itt van Mare. "Egyébként, majdnem kész vagyok. Amikor Harry meglát ma a lábaid előtt fog heverni, Ari."

Kuncogok és visszaülök az előző pozíciómba, álmodozok. Gondjaim vannak, mert nem tudom mit szeretnék látni az arcán, ha ma meglát. Még úgy tudom, jön a bálra. Hacsak meg nem gondolta magát, látni fogom ma.