Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

33. fejezet - A lemezszerződés

Az egész napot Niallel töltöm és a tény, hogy Harry nem keresett csak megerősíti azt, amit már tudok. Niall és én megvigasztaljuk egymást úgy, ahogy csak mi vagyunk képesek. Úgy érzem ő az egyetlen barátom. Mesél nekem Elláról, az életéről és megnevetett, még akkor is, ha belülről össze vagyok törve.

"Jó lány vagy, Ari. Be kéne téged mutatnom Liamnek. Egy jó lányra van most szüksége." Mondja komolyan és én a homlokomat ráncolom. Emlékszem, hogy Harry említett valamit arról, hogy 
Liam mennyit változott és, hogy aggódtak érte.

"Azt hiszem eleget kaptam a One directionból." Nevetek. "De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy talál valaki, aki segít ismét megtalálni önmagát. Az emberek néha elvesznek, túl sok elterelés zajlik körülöttünk. De visszatalálunk az utunkra. Ez a sorsunk." Mondom és Niall mosolyog.

"Igaz." Ért egyet és egymásra mosolygunk.

Niall segít, hogy jobban érezzem magam. Ugyanakkor rosszul is érzem magam miatta. Sokat mesél Elláról, az együtt töltött idejükről. A kis közös történetükről és imádom a szerelmüket, de féltékeny is vagyok, mert Harry nem szeretem engem így, de én őt igen. Legalábbis azt hiszem.

Most már értem a lányokat a számítógépek monitorai mögött. Tényleg. Szeretni egy fiút aki kedves veled, aki sosem fog viszont szeretni. Tudom mennyire fáj és talán nekem rosszabb, mert megtapasztaltam a kedvességét első kézből. Mosolyát, ölelését, kezeit összefűzve enyéimmel. Megtapasztaltam azokat a dolgokat, amik ezt az egészet a legfájdalmasabbá teszik számomra.

Amikor hallgatom, ahogy Niall beszél Elláról  utána akarok menni és elmondani neki mennyire szereti. Mennyire hiányzik neki és, hogy képesek együtt lenni. De Niall tiszteltben tartja Ella döntését, ami a szerelme legnagyobb bizonyítéka, így nekem is tiszteletben kell tartanom. Remélem és imádkozom, hogy egy nap megtalálják egymást. Megérdemlik.

Este elköszönök Nialltől a zene teremnél, de velem marad még egy kicsit. Lát a hangszerekkel és kíváncsi miért szeretem őket ennyire. De nem mondom el, helyette leülök a zongora elé és játszom neki. Egy dalt játszok, amit egyszer róla és Elláról írtam. Azt hiszem újra elő kéne vennem és dolgoznom rajta. Neki adhatom, igaz? Talán  használhatja ajándékként, ha találkoznak ismét.

"Wow! Ez elképesztő. Van szövege?" Kérdezi és bólintok. "Elénekelnéd nekem?" Kérdezi és Marre gondolok. Az egyességünkre. 

Miért érdekel? Elárult engem. Nem tartozom neki semmivel!

Szóval elkezdek játszani ismét és éneklek is, mikor befejezem tudom, hogy Niallnek sok kérdése van és mélyet sóhajtok.

"Én énekeltem tegnap este. Én írtam Mare dalát és a backstageből énekeltem. Ő csinálta az előadást." Mondom neki és arca tiszta ledöbbenést sugároz.

"De.. akkor.. te..."

"Nem vagyok képes közönség elé állni." Mondom neki. "Rosszabb pánik rohamom lenne, mint tegnap volt."

"De Ari, mindenki így érez. A színpad rémisztő és fenyegető. De tudod mi segít? Mi a varázslat, ami miatt ott tudunk lenni?" Csak pislogok. "A zene. A zene varázslat, amitől a világ tetején érzed magad, amitől úgy érzed semmi sem lehet rossz. És a zenéd csodálatos! A zenéd adja neked az erőt amire szükséged van."

"É-é-én.. nem vagyok rá képes." Mondom. El sem tudom magam képzelni a színpadon, emberek előtt.

"Meg kéne próbálnod, hogy biztos legyél benne nem vagy rá képes, ha ennyire biztos vagy benne." Teszi hozzá és csak vállat rántok és csak ekkor tűnik fel mennyire fáradt vagyok.