Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

17. fejezet - A dokknál

Ahogy a dokkhoz tartok, hogy ellenőrizzem a hajók állapotát, miután leadtam a napi rendelést a központban, nem tudom nem a Skinny love.ot dúdolni, amit Mare-el választottunk gyakorlásként. Imádni való dal és csak zongorán játszva egyszerűen gyönyörű.  Megtanítottam neki a dalt, így képes eljátszani a videóban és még azt is megpróbáltam megtanítani neki, hogy hogyan is énekelje el. Nem mintha Marenek nem lenne jó hangja, úgy értem nem lenyűgöző, csak átlagos, de nem tudja a légzési technikát és az izmait sem képes kontrollálni, hogy énekeljen, így ezen is dolgozni kezdtünk. Erre nem kötöttünk egyességet, de legalább tanítok neki valamit az éneklésről és a zongorázásról. Elég valószínűtlennek tűnik, hogy valaki kapcsolatba lépjen vele a videó miatt. Sok ember teszi ezt és még sem lettek felfedezve. 

Tegnap éjszaka nagyon késő értem haza, de nem csak gyakoroltam Mare-el, hanem tanácsokat és házikat is adott nekem, természetesen. Az egyik tanácsa, hogy beszéljek Timmyvel, amint beszéltem neki róla. És ma megtettem, kicsi, de kedves beszélgetésünk volt és alig dadogtam. Nagyon kedves és sajnálom, hogy korábban nem beszéltem vele. De a múlt az a múlt és most már beszélünk és ez jó. Mare boldog lesz a fejlődésem miatt.

A házim, hogy üdvözöljek mindenkit, aki ma szembe jön velem, csak egy egyszerű köszönés és tovább mehetek. Kedves és udvarias vagyok.

Mare mindig azt mondja nekem, hogy "Meg van benned a magabiztosság, tudod, hogy nem fognak bántani és nevetni rajtad. Meg tudod csinálni." Hasonló ahhoz, amit magamnak mondogattam korábban - legalábbis azt a részét illetően, hogy nem fognak bántani - de ez más, amikor más mondja neked, valaki, akit csodálsz. Ettől egy kicsit jobba hiszek magamban, ráadásul máris fejlődést értem el Mare által.

Találjátok ki mit csináltam ma? Igen, amellett, hogy beszéltem Timmyvel.

Amikor a napi rendelés vittem a központba nem csak rá mosolyogtam Carle-ra. Nem, ezúttal mély levegőt vettem, becsuktam a szemeimet három másodpercre és Mare szavaira gondolva azt mondtam, 'Jó reggelt," Higgyetek nekem, Carl arckifejezése kuncogásra késztetett, de hamar magához tért és válaszolt. "Jó reggelt, Ariel."

Lenyűgöző, hogy mennyire tudsz hinni magadban attól, hogy másban hiszel, hogy valaki képes erőt adni másnak. Jól esett Carl-t üdvözölni és amikor azt mondta, hogy " Viszlát, Ariel. Legyen szép napod." Vissza válaszoltam, hogy "neked is."

Ezek a kis dolgok boldoggá tesznek. Tudom, hogy semmik, más ember cselekedeteihez viszonyítva, de nekem hatalmas lépések és tudom, hogy fejlődök, így próbálom magam nem másokhoz hasonlítani vagy nem elveszteni a nézőpontom. Nem akarom, hogy bármi elvegye a boldogságom, főleg magamtól nem akarom elvenni. Rájöttem, hogy elsősorban önmagunk is elegek vagyunk, hogy leromboljuk az álmainkat és a reményeinket,  hogy megtámadjuk a boldog gondolatainkat. Így próbálom ez irányítani.

Amikor megérkezek a dokkhoz még mindig szélesen vigyorgok, miközben ellenőrzöm a hajók biztonságát. Minden rendbe van, így a kunyhóhoz megyek és ellenőrzöm, hogy minden szükséges dolog ott van-e, de amikor megfordulok, hogy odamenjek valakit a dokknál találok.

Megijedek és sikítva teszek pár lépést hátra, majdnem a fenekemre esek. Látszólag nagyon hamar megijedek.

"Whoa, jól vagy?" Kérdezi előre nyúlva, hogy meg fogja a karom, de visszanyerem az egyensúlyom és kiegyenesedem. 

"J-jól vagyok." Dadogom és be kell csuknom a szemem pár másodpercre. Próbálok egyenletesen  lélegezni és lenyugtatni dübörgő szívemet. Eszembe jutnak Mare szavai és azt mondom magamnak, hogy meg tudom csinálni. Csak Harry, már beszéltem vele ezelőtt.

Egyszerűen azt mondani, hogy csak Harryről van szó, nem könnyíti meg a dolgom.

Meg tudom csinálni, meg tudom csinálni. Már korábban is ment.