Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

28. fejezet - Tavi lány

"Uh..." Motyog Harry és idegesen elpirulva félre néz. "Szóval... életben maradok?" Kérdezi és a kérdése miatti zavartságomnak köszönhetően túllépek a ledöbbenésen.

Pár másodpercet vesz igénybe mire megértem szavai jelentését és, amikor sikerül ajkaim o alakot formálnak, mielőtt kuncogok. Újra szemembe néz és egy kínos mosoly játszik ajkain. Hátralépek hosszú lábai közül, így ismét normál távolságra állunk egymastól. A szívem még mindig őrülten dobog, de erre koncentrálok más probléma helyett.

"Nos a seb komolyabb,mint amire számítottam, de úgy tűnik túléled. Gratulálok, szerencsés srác vagy." Mondom neki mosolyogva és egyáltalán nem gondolok az iménti helyzetre.

Mosolya szélesedik és kuncog természetesen.  "Valóban szerencsés vagyok. Ez a második alkalom,hogy majdnem a tóba fulladtam. Talán távol kéne tőle maradnom,tudod?"

 Szemeim tágra nyílnak,amikor megemlíti az első esetet,amikor bele esett a tóba és beütötte a fejét. Ugyanazon gondolkozok és egy pillanatra elfelejtem,hogy ő volt az és emlékezhet arra az alkalomra. Ez sokkal másabb,mint a múltkori,de arra is emlékszik.

Arckifejezésem arra buzdítja,hogy tovább folytassa, így miközben feláll és a radiátorhoz sétál mesél nekem. "Amikor ideértünk ide hoztam Niallt,hogy lássa ezt a helyet. Ez volt a központ új látványossága és látni akartam. És, nos csakúgy,mint ma azt gondoltam körül tudok nézni anélkül,hogy megölném magam." Harry nevet, de én komoly maradok és a hátát nézem. "Röviden, megcsúsztam és a tóba estem. Niall már nem volt ott, mert ideges lett és elment.  Amikor beleestem a tóba beütöttem a fejem és elájultam. Nem tudom ki, de egy lány megmentett.  Majdnem úgy,mint most te." Ezúttal megfordul és szélesen rám mosolyog. "Megmentett igen,de lelépett, amint kikerültem a vízből. Azt hiszem énekelt nekem vagy valami, nem tudom alig voltam éber és nem láttam igazán. Csak tudom, hogy ő mentett ki a vízből és aztán elmenekült,amikor Niall visszajött,hogy segítsen. Elmondhatom az a sérülés rosszabb volt. Nem volt olyan mint te, nem győződött meg arról,hogy jól vagyok-e." Észreveszem, hogy arca elsötétül,ahogy tovább folytatja a történetet az ő szemszögéből. "Másnap visszajöttem,kerestem, hogy megköszönjem. Úgy értem eltűnt miután megmentett, de akkor is megmentett. Habár nem akarta,hogy megtaláljam. Sokszor jöttem ide,hogy megtaláljam és szó szerint elbújt előlem. Nem tudom miért,nem bántottam volna, csak meg akartam köszönni. Egyébként hagytam neki egy üzenetet, mert nem akartam erőltetni.  Válaszolt és azt mondta meg van az oka, de akkor is bánt, azt hiszem azért mert elmenekült előlem."

Mély levegőt veszek.  Sosem gondoltam volna,  hogy az,hogy elmenekülök előle bánthatja. Sosem gondoltam erre.  Én csak...féltem?  Nem tudom.  Talán csak gyáva voltam.  De ezúttal vele vagyok és meggyőződöm róla hogy jól van.

"S-sajnálom" Mondom és a fejét rázza. 

"Nem a te hibám. Sejtem ki ő. A barátod, Mare. Úgy értem láttam a videótokat." Mosolyog és nem tudok levegőt venni. És a hangja nagyon ismerős. Ami kiakaszt, mert miért nem fogadta el a hálámat? Miért menekült el előlem?  És amikor bemutattál minket egymásnak...úgy viselkedett,mintha nem ismerve. Még a nevét sem tudtam,végig Tavi lánynak hívtam "

Látom,hogy tényleg nagyon ideges és rettenetesen érzem magam. Talán most rögtön el kéne neki mondanom, hogy én voltam és,hogy sajnálom,de egy szót sem tudok kinyögni. Nem akarom,hogy ilyen mérges legyen rám,de nem igazságos, hogy Marre mérges,amikor ő semmi rosszat nem tett. Én csináltam ezt a felfordulást és az én felelősségem, hogy rendbe hozzam. Csak nem merek megszólalni.

"Egyébként már nem érdekel.  Úgy értem, igen,feldühít,de már történelem. Lezártam,amikor megkaptam a válaszát. Csak ami ma történt... eszembe juttatta az egészet és nos- most már jobban érzem magam. Jobb,hogy így végződött"  Mondja gyengéden és ezúttal édesen mosolyog és szemembe néz.