8. fejezet - Egy szerelmi történet

1.5K 105 4
                                    


Mit tenne egy normális lány ez után a kínos pillanat után? Miután könyörögne a földnek, hogy nyelje el, mert szánalmasan viselkedett? Nos, egy normális lány bezárkózna a szobájába és nem jönne ki onnan. Vagy talán felhívná a legjobb barátnőjét és egy kis támogatást kérne tőle. Mit csinálok én? Olyan hangosra kapcsolom a zenét amennyire tudom, így nem hallom a saját gondolataimat – amik elég keserűek mostanában – és kitakarítom az egész házat. Igen, majdnem egy teljes nagytakarítás, miközben teli torokból éneklem.

Az éneklés és a takarítás nem tűntetik el a kínos érzést, de lefoglalom a tudatom pár órára és már ez is egy szünet, úgyhogy megragadom a lehetőséget.

Az egyik legértékesebb szenvedélyes az iPodom. Tudom, hogy egy iPhone jobb lenne, de egyszerű telefonom van és csak sms írásra használom és a nővéreim felhívására. Nem tudnék zene nélkül élni. És ez egy két éves ajándék, egy 64 gigabájtos iPod.

Hagyom, hogy magától játsszon le számot, így bármelyik szám következhet és vicces látni a sok különböző fajta zenét, amik meg vannak nekem és hogyan jönnek egymás után. Nem nehéz belemerülni a zenehallgatásba, az órák telnek, amíg vacsoraidő van, és aztán el kell mennem a központba.

Amikor apa azt kérdezi történt- e valami velem, nem mondom el neki az igazat. Mi értelme lenne elmondanom apának, hogy beszélni akartam Harryvel, de elbuktam? Ismét. Valószínűleg sajnálna és önmagát kérdezné, hogy mit tehetne azért, hogy segítsen nekem és, hogy biztosan az ő hibája valamilyen szinten. Ezt csinálja mindig, így nem mondom el neki.

„Menj aludni, és találkozunk holnap, jó? Ne várj meg." Mondom, mielőtt mennem kell.

„Rendben, hercegnőm. Légy óvatos." Erősködik ismét és rá mosolygok. Bárcsak ilyen könnyű éenne beszélni másokhoz is, mint apához.

„Ne aggódj, jól leszek. Mint mindig." Emlékeztetem és ő bólint.

„Attól még ez a dolgom, hogy aggódjak." Erősködik és én kuncogok válaszként. „Szeretlek, Ariel"

„Én is szeretlek, apa. Holnap találkozunk. Jó éjt.' Mondom, mielőtt arcon puszilom és megragadok egy pulcsit, hogy ne fagyjak halálra majd hazafelé. Csak egy ruhát és cipőt viselni nem túl bölcs döntés éjfélkor. Főleg, ha megállok a tónál is.

Úgy döntök, sétálok a központig, mert a friss levegő mindig kellemes és nem sietek. Élvezem a sétát Drennan birtokáig. A komplexum felé sétálva elhaladok az istállók mellett. Nem teszem mindig, de néha megállok, hogy megcsodáljam a lovakat. Ma ilyen kedvem van, szóval megállok és bemegyek, de megállok, mielőtt belépnék, amikor látok – és hallok valakit közelíteni, így elbújok, azonnal. Ez a természetes reakcióm, ha bárki felém tart.

Elbújok a bokrok mögött – nem tudom, miért kötök gyakran ilyen helyzetben, talán ez egy jel – és várok. Amint közelebb ér a személy felismerem: Niall Horan.

Lassan sétál, a kavicsokat rugdossa lábával és lefelé néz, nem igazén figyel senkire. És nem áll meg, amíg be nem ér az istállókba.

Úgy döntök nem az én dolgom, hogy maradjak, és kihallgassam, mit csinál itt, de amikor hallom, hogy a lóhoz beszél, nem tudok mit tenni, maradok, figyelem az ajtóból, amint elhagyom a rejtekhelyem.

„Helló, nagyfiú." Üdvözli a fekete lovat, miközben simogatja, és arcuk közel van egymáshoz, ami nagyon belsőségesnek tűnik és melengeti a szívem. Teljes mértékben olyan, mintha szeretné a lovat, mintha a barátja lenne.

Harry említette valamelyik nap, hogy már járt itt és Niall valami olyan mondott, hogy nem ez az első alkalom, hogy találkozik velük. Még mindig nem értem miért jöttek vissza és kit keresnek, de azt hiszem Niall szoros kapcsolatot alakított ki a fekete lóval korábban.

Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)Where stories live. Discover now