Cold | lh • Befejezett

21

Még egy utolsó pillantást vetettem a falra ragasztott rajzomra.

– Ne menj az orvosira.- hallottam meg mögülem Luke hangját.– Óriási hiba lenne.

–  Hibák elkövetésében jó vagyok.- fordultam meg.

Luke keserűen elmosolyodott. Ott volt a nyelvem hegyén, hogy kimondjam nem feküdtem le Calummal. De egyszerűen nem voltam rá képes. Lehet tényleg jobb így neki.

– Akkor szia.- intettem szerencsétlenül és eltüntem a szoba ajtaja mögött.

Mikor lesz már ennek vége? Mikor ér véget a szenvedés? Forró könnycseppek folytak végig az arcomon. Nem akarom ezt tovább csinálni. Nem bírom. Az utca végéig értem le, mikor hirtelen szédülni kezdtem. Fájt a fejem, nem éreztem a végtagjaimat. Tudtam, hogy a lábaim hamarosan feladják és össze fogok esni. Az egyik kerítésnek döltem, nagyon koncentráltam, hogy jól legyek. De egyszer csak térde rogytam. Folyamatosan azt mondogattam magamnak hogy " Blake szedd össze magad". De nem bírtam. Minden egyre sötétebb lett.

***

Egy nap alatt kétszer is sikerült összehoznom, hogy úgy ébredtem fel nem tudom hol vagyok. Igen, valóban illik rám a szerencsétlen jelző.

– Blake...- hallottam meg valaki hangját.– Blake, jól vagy? - felém hajolt, de annyira homályos volt minden, hogy nem ismertem fel.

Aztán végig simitott a karomon. Másodszorra is beigazolodott, hogy egyetlen egy érintéséből felismerem.

– Annyira sajnálom.- mondta vissza folytott hangon, majd éreztem, hogy megszorítja a karomat.

A résnyire nyitott szemeimet újból becsuktam, nem voltam képes tovább nyitva tartani. Nem volt hozzá erőm.

– Cold hallasz? - suttogta.

Akartam valami jelet adni, de semmimet sem tudtam megmozdítani.

– Cold kérlek...- szipogott.– Istenem.- hallottam ahogyan vesz egy mély levegőt, majd szaggatottan fujja ki.– Nem tudom, hogy erre emlékezni fogsz, vagy sem. De minden esetre elmondom, az eg...

– Luke menj haza. Lejárt a látogatási idő.

Ez gondolom Mr.Hemmings lehetett. Elkezdtek veszekedni, Luke mindenképpen maradni akart. De végül elment. Mármint gondolom elment, mert ezek után már nem hallottam a hangját.

***

Másnap reggel arra ébredtem, hogy éppen tűt szúrnak a karomba. Ilyedten ültem fel, elrántottam a karomat és a nőre meredtem. Felvilágosítottak, hogy ez csak infuzió nyugodjak meg. Aztán faggatni kezdett. Megkérdezte hogy érzem magam, emlékszem-e arra, hogy mi történt, ittam-e az elmúlt napokban, illetve használtam-e kábítoszert. Alíg bírtam beszélni, kimerült voltam. Csak Luke-ra tudtam gondolni.

–  Egy fiatal úr tegnap reggel óta itt van, az estét a recepción töltötte. Esetleg a barátja? - mosolyodott el kedvesen.

Kikerekedett szemekkel néztem az idős hölgyre, majd mintha el is felejtettem volna mennyire rosszul érzem magam, kipattantam az ágyból, kitéptem a karomból a tűt és szaladni kezdtem. Már ismertem a járást. A lift gombot folyamatosan nyomkodtam, hátha attól majd gyorsabban jön, persze ez nem így volt, és a türelmem egyre csak fogyott. Belöktem a mellettem lévő lépcső ajtaját majd amennyire csak tudtam siettem le. Két emelet lépcsőzés után már szúrt az oldalam, alig kaptam levegőt. De amint megláttam Luke-ot rájöttem megéri ez a kis fájdalom. Érte minden megéri. Lassú léptekkel indultam el a fiú felé. Előre hajolva nyomkodta a telefonját. Már pár méterre voltam tőle, mikor meggondoltam magam és megfordultam. Mit csinálok?

– Blake? - hallottam mögülem a hangját.

A lábaim remegni kezdtek, azt hittem megint össze fogok esni. Erősen lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt majd megfordultam. Azonnal felpattant a székből és a karjaiba zárt. Az én kezeim esetlenül lógtak, nem mertem viszonozni a gesztust.

– Mit keresel itt? - toltam el magamtól.

– Minden miattam történt.- rázta meg a fejét.

– Ja, szóval csak büntudat? - fontam keresztbe a karjaimat.

– Nem, dehogy, Cold annyi mindent nem tudsz...- hajtotta le a fejét.

– Mit nem tudok még? - csattantam fel, mire Luke ijedten felkapta a fejét.– Nem csinálhatod mindig ezt! Nem tünhetsz fel mindig és játszhatod el a hősszerelmest, aztán nem szólsz hozzám hetekig, elhordasz mindennek, mikor kibaszottul nem is feküdtem le Calummal! - nem is gondoltam végig mit mondok, csak úgy jöttek a szavak maguktól.

Luke lefagyott. Összevonta a szemöldökét és emésztette az előbb elhangzottakat.

– Te nem?...- masszírozta meg a homlokát.– Te nem feküdtél le Calummal? - nézett a szemembe.