2

16.1K 698 15
                                    

Másnap tesnevelés órán szokásosan nem vettem részt. Zoeval és Taylorral ültünk a lelátón és onnan figyeltük a többi diák szenvedését. Zoe és Taylor nem éppen a legjobb barátok. Sőt, kifejezetten utálják egymást. De mivel ebben a két lányban bízok meg egy minimális szinten is, ezért elviselik egymást.

– Szerinted Ashtonnak tényleg megvolt az egész tizedik?- Taylor rajtam keresztül beszélt Zoeval.

Kezdődik. Engem tényleg hidegen hagytak ezek a pletykák. De ez az egyetlen amiről ők beszélgetni tudnak.

– Simán.- hunyorgott a fiút lesve Zoe.– De kiváncsi vagyok Luke kikkel feküdt le. Azt biztosra tudom, hogy azzal a nagy mellű csajjal tizenegyedikből, a többi meg lehet kitalált.

Jesszus, a fejemet fogtam, fájt a sok pletyka amiket összehordtak. Inkább néztem ahogyan a fiúk bemelegítenek. Lukera vándorolt a tekintetem, aki mintha megérezte volna, rögtön rám nézett. Nem kaptam el a tekintetem és nem pirultam el kislányosan. Álltam a tekintetét, az elején még probált a kemény fiús arcával nézni, végül megadta magát, nevetve megrázta a fejét és intett nekem. Akkor feltünt, hogy nem hallom az idegtépő csacsogást körülöttem. A két lány elkerekedett szemekkel bámultak.

– Mi van? - ráncoltam a szemöldökömet.

– Te mióta vagy ilyen jóban Luke-al?- méregetett Taylor.

– Jézusom Tay nyugodj le. Te vagy rajta a listáján nem én.- tettem fel védekezően a kezeimet.

– Mégis neked integetett.- durcázott be. Úristen nem a hatodik osztályban vagyunk.

– Luke egy seggfej. Csak azért beszélünk mert labortársak vagyunk.- könyököltem a combomra.

– Te minden fiút seggfejnek tartasz.- röhögte el magát Zoe.

– Kivéve Michael Cliffordott!- üvöltötte el magát Tay mire a pálya szélén melegítő Michael, Calum, Ashton és Luke egy emberként néztek fel ránk.

Gyilkos pillantást vetettem az elcseszett barátnőmre. Ő csak önelégülten mosolygott. Vissza néztem a pályára. A srácok még mindig minket néztek és valamiről hevesen vitatkoztak.

– Engem nem érdekel Michael Clifford.- mondtam komolyan. Na jó, magamat sem tudtam meg győzni, nem hogy őket.– Ne nézzetek már! - csattantam fel. Zoe és Taylor csak nevettek rajtam így faképnél hagyva őket letrappoltam a lelátoról. Mikor elhaladtam Calumék mellett, Luke kitette elém a lábát azzal a szándékkal, hogy kigáncsol, nem vettem észre időben így egy óriásit taknyoltam. Luke felhorkant. Rajta kivűl senki sem nevetett. Ennek a gyereknek nincs humorérzéke?

– Had segítsek.- nyujtotta felém Michael a kezét.

– Megoldom.- nem kell senki szánalma sem.

Megalázkodva felálltam. Felpillantottam a lelátora, a lányok csöndben ültek és várták mi fog történni. A pletyka gépeknek legalább lesz min csámcsogniuk. Nem hagyhatom, hogy egy fiú így bánjon velem, nem vagyok az a lány, akivel ezt megtehetik. A srác felé fordultam, majd teljes erőmböl arcon csaptam, annyira, hogy már a saját kezem is elzsibbadt. Lucas arcán ott viritott pirosan a kézfejem nyoma. Felszisszent majd a fájó pontot kezdte el simogatni. Engem nem lehet csak úgy megalázni, remélem erre rájött.

– Ezt megérdemelted végre Luke.- hallottam Ashton hangos nevetését.

Egy ideig csak előtte álltam, karba tett kezekkel, vártam, hogy mondjon valamit. Persze nem tette. Gyáva. Hogy lehetnek oda érte a lányok?
Mély levegőt vettem és elindultam az iskola épülete felé. Míg végig haladtam a pálya mentén éreztem a sok ember tekintetét magamon, szinte lyukat égettek a hátamba.

– Hé Blake!- fogta meg valaki a vállamat mire automatikusan megfordultam.

– Mondjad.- a hangom zaklatott volt, hirtelen azt hittem Luke jött utánam.

– Úgy hallottam holnap jössz Calum bulijára.- bolintottam.– Páran előbb jönnek, tudod hogy kicsit alapozzunk a bulira meg ilyenek. Szóval van kedved jönni?

Aki ismer, az tudja, hogy nem hat meg egy édes ( na jó inkább dögös ) fiú mosolya, de Michael egyszerűen olyan ember, akire ránézek és valamiért boldogság önti el a testemet. Ami megrémiszt. Most beszéltünk először társaságon kívül és elhívott az előbulira. Hogy mondhattam volna nemet? Természetesen nem adtam be rögtön a derekam, először húztam az agyát de végül beleegyeztem.

Utolsó óra. Kémia, mi más lenne? 45 percet kell kibirnom Luke mellett, aztán szabadulok. Túl élem.
Becsöngetés után sétáltam be a terembe és foglaltam helyet a kedves labortársam mellett. Egymásra sem néztünk. Szerencsére a mai anyag elmélet volt, így nem volt kötelező hozzá szólnom Hemmingshez. Óra felénél Luke elkezdte lökdösni a lábamat az övével. Most először ráemeltem a tekintetemet és rászóltam, hogy fejezze be. De mit is ér a szavam? A hülye folytatta. Nem tudom miért piszkál. Mit csináltam, hogy minden ok nélkül bunkózik velem? Tegnap még egész jó fej volt. Miután megszólalt a csengő én voltam az első aki elhagyta a termet. A suliból kilépve tudatosult bennem, hogy kell vennem egy kocsit. A jogsit már tavaly megszereztem de egészen idáig nem éreztem szükségét annak hogy saját autóm legyen. Ez a hideg már elviselhetetlen. Összébb húztam magamon a kabátomat és elindultam haza. Már hosszú percek óta sétáltam mikor egy fekete autó rám dudált. Először felsem ismertem a kocsi tulajdonosát.

– Elvigyelek?- kérdezte a lehúzott ablakon keresztül Luke.

– Nézd - mutattam a lábamra.– Van két lábam, azon haza tudok sétálni.- tovább sétáltam, de Luke mellettem haladt.

– Ne hisztizz, szállj be.

– Nem akarok! - kiabáltam rá, amin ő maga is meglepödött.

– Mi bajod Cold?- a szájat kezdte rágdosni.

Úgy éreztem a lábaim lefagynak így bepattantam mellé a kocsiba. Az arcomba vigyorgott majd arra kért válaszoljak a kérdésére. Miért kedves velem ha kettesben vagyunk?

– Ha ismernél tudnád, hogy nekem ilyen a természetem.- hazudtam.

Azért nem vágom a arcába azt, mennyire egy utolsó féregnek tartom. Még bocsánatot sem tud kérni azért amit ma tesin csinált. Megállt a házunk előtt. Megköszöntem a fuvart és beszaladtam a házba. Nagy meglepetésemre Evan a drága bátyám a nappaliban fetrengett. Most az sem idegesített, hogy egy szál alsógatyában volt.

–Jesszus Blake hogy lehet, hogy te napról-napra csúnyább leszel?- dobott meg egy párnával. Kedves.

– Evan ne idegesíta fel.- sóhajtottam.

Végül felállt és megszorongatott. Tudom, hogy szeret. Csak rossz a humora. Mint Hemmingsnek. Ah remek megint az agyamba furakodott.

– Mielőtt önértékelési zavarod lenne miattam.- mondta miközben a főztömet ette, ami nem más mint müzli tejjel. Istenien csinálom.– Nem vagy ám csúnya.

– Mostmár nyugodtan fogok aludni.- gúnyolodtam.

Evan egyetemén sí szünet van és ha lehetséges hiányoztunk neki és haza jött arra a pár napra. Órák hosszát beszélgettünk mikor megjelent Eithan az öcsénk is. Régen voltak együtt a Hamilton testvérek.

Cold | lh • BefejezettWhere stories live. Discover now